Harangszó, 1920
1920-12-12 / 50. szám
1920. december 12. HARANQSZO. 293. téve azt, mégis akadnak, kik beteges vágyból, feltűnési viszketegségből a szektáskodás felé hajlanak, zárja ki őket illetékes egyházi hatóságunk, mielőtt ők hagynának el bennünket. Ne várjuk meg, hogy egyházat képezzenek az egyházban és egy szép napon tömegestül hagyjanak faképnél bennünket. Ha azt akarjuk tehát, hogy az ilyen aggályos jelenségek eltűnjenek onnan, ahol vannak, talajt ne találjanak ott, ahol még nincsenek, akkor mélyedjünk el, éljünk benne az Istennek igéjében, hogy az éhező lelkeknek tudjunk mit adni s ne legyünk szemethunyók, megalkuvók az emberi gonoszságok előtt. h. S. Masiniszta-élet. Irta: Molnár Kálmánná. Benn meleg van, künn háborog, Sötétéjben vonat robog; Úgy dübörög, zúg, zakatol, Rút viharral büszkén dacol .. . Szól a mozdony vezetője, Míg ráfigyel a fűtője: „Nehéz lesz az utunk, fiam, Végállomás, hej, messze van!“ Felelősség terhe nyomja, Önmagára semmi gondja ... (Süvölt észak fagyos szele, A lélek is remeg bele) Dacolva néz az időre, Mert a jelszó: Csak előre! Bent a kocsik belsejében Puha pamlag lágy ölében Szundikálnak az utasok, Hosszú az út, az óra sok. Ki közűlök ébren vagyon, Zúgolódik igen nagyon: „Szörnyű idő!... Rút fergeteg !. .. Hül a kupé . .. Máris hideg! Mért nem fűt a masiniszta ? Tán elaludt, az ebadta?!“ Szegény, szegény masinisztát Szidják, mint a világ rosszát. Pedig annak melege van! Hej, biz’ arra száz oka van .. . „Rakd a tűzet, Lajos fiam, Végállomás még messze van, Nehéz az út, gátol a szél, S minden percben érhet veszély.“ Kihajol az éjszakába, Havas eső szembe vágja; összecsapzik a bajusza, Arca kormos, haja kusza; Verejték ül homlokára, Bár a hideg lelkét járja. Meg is borzong kis időre, De a jelszó: Csak előre! Benn meleg van, künn- háborog, Sötét éjben vonat robog ... Valahol az éjszakában Kis szobában mécsvilág van; Két kis gyermek alszik szépen Angyaloknak az ölében. Imádsággal zárult szemük, „Jó Istenkém, szépen kérünk, Jó apuskát tartsd meg nékünk!“ Anyjok sóhajt, könnyet töröl: „Ki mindnyájunkra őrdököl, g ondviselő jó Istenünk, rizd meg őt, tartsd meg nekünk; Vezesse öt védő kezed S minden veszélytől mentse meg !J Szívből fakad sóhajtásuk, Égbe száll az imádságuk, S fönt a mennyben meghallgatják, Megőrzik a masinisztát. A halál városa. Egy német hadifogoly, aki egy éven át Moszkvában élt, mint a szovjetkormány alkalmazottja, a napokban visszatért Berlinbe és Moszkva életéről a következő megrázó részleteket beszélte el: — Moszkvában a vízvezeték már egy év óta nem működik és a kevés kutnál sorfalat kell állni a vízért. Fa egyáltalában nincs, csak a szovjetalkalmazottak és a kórházak részére. A lakosság már régóta bútorait tüzeli A tél borzalmait leírni nem lehet. A szó szoros értelmében megfagynak az emberek a kegyetlen moszkvai télben. — Nekem 6000 rubel fizetésem volt, de a valamire való megélhetéshez havi 40—50 ezer rubel szükséges. Ezért mindenki kereskedik valamivel, még a gyermekek is. A szovjetkormány minden gyér-* mek részére 30 deka kenyeret oszt ki. Akárhányszor megtörténik, hogy a gyermek, aki amúgy is elsatnyult a rendszertelen és hiányos táplálkozás miatt, kimegy az utcára és eladja a 30 deka kenyeret, amelyért 500 rubelt is kap. A keieskedések zárva vannak. Ehelyett van egy nagy elárusító- hely, ahol az úgynevezett burzsoázia árulja utolsó bútor- vagy ruhadarabját. Az elárusítók között akárhány grófnőt vagy hercegnőt látni, így a Mescserszky hercegnőt és ócska ruháikban kínálják megvételre emlékként őrzött értéktárgyaikat. — Vásárló mindig akadt. A szovjetalkalmazottak és vörös katonák, akiknek millióik vannak és akik fejedelmi módon élnek, mindent összevásárolnak és hogy biztonságba tegyék, rejtett helyeken elássák, így Moszkvában és Moszkva körül ma már milliárdokra menő érték van a föld alá rejtve. A ruha ára óriási. Egy finom angol szövetből készült ruha ára 200,000 rubel. Az úgynevezett uraságoktól, népbiztosoktól, szovjetalkalmazottaktól levetett ruhát 40—50.000 rubelért árulják. Ezeket a ruhákat viselik az úgynevezett burzsoák. — A közlekedés siralmas. Egy bérkocsis a tízperces fuvarért 5000 rubelt követelt. Telefon csak a szovjetalkalmazottak és népbiztosok lakásán van. — A lakosság hihetetlen szenvedéseket él át. Az éhség, fagyoskodás és vízhiány folytán a szomjúság miatt napról-napra szaporodik a halálesetek száma. A szovjet- uralom óta Moszkva lakóinak száma 800,000-rel fogyott. Még látni is borzalmas, hogy az emberek a hátukon viszik a temetőbe hozzátartozóik holttestét, mert a koporsóban való temetés tilos. A szovjettörvények szerint tilos a temetési szertartás és ezért mindenki maga ássa meg a sirt és temeti el ke'dves halottját. Csak a szovjetalkalmazottaknak engedik meg, hogy a közös koporsóban vigyék ki hozzátartozóik holttestét a temetőig, ahonnét a koporsót ismét visszaviszik és elzárják. — így fest a moszkvai élet nagyjában, amelyet sokan el sem akarnak hinni. Pedig Moszkva a szenvedések városa, bár ott székel a világot boldogítani akaró szovjetkormány. Fizika és hétköznapi élet. A munka fogalma. (Folyt.) Irta: Vámos Sándor. Munkavégzés tekintetében nem egyformák az emberek. Két úgyszólván egyforma képességű embernél sokszor azt tapasztaljuk, hogy az egyik alig végez munkát, a másik pedig csupa tett. Ez utóbbiról azt szoktuk mondani, hogy tetterős, erélyes, energikus. Tehát, hogy valaki sok munkát végezzen, nem elég hogy ereje legyen hozzá, hanem szükséges, hogy erélye, energiája, munkaképessége legyen. Ugyanezt tapasztaljuk az állatoknál, a természeti erőknél is. Egy felhúzott óra rugója és egy lejárté ugyanaz, mégis az utóbbi nem képes mozgásba hozni az órát. Egy tó vize és valamely folyó egy részének vize lehet ugyanaz a mennyiségű, mégis a tó nein képes malmot hajtani, a folyó vize igfn. Ezt a különbséget az embernél az energia szóval jellemeztük, s ugyanezt tesszük a többi esetben is. A folyó vizének a felhúzott rugónak az ereje mellett energiája is van, azaz képessége, hogy munkát végezzen. Már most a fizika, amely éppen a természetben az élettelen tárgyakon végbemenő változások szabályait, törvényszerűségeit keresi, az erő, a munka, az energia fogalmait tette meg vizsgálódásai alapjává. Szerinte minden változás munkavégzéssel jár. E munkát végzi valamely erő, !:i megfelelő munkaképessége, energiája van. Törvényszerűségeket azonban csak úgy találhatunk, ha a változásoknál szereplő erőket, a végzett munkákat összehasonlítjuk, vagyis mérjük. Ezért mondottam, hogy megfigyelve a fizikust munkájában, azt találjuk, hogy főfoglalkozása a mérés. Hogyan mérjük már most az erőt, a munkát. Újra csak a hétköznapi élethez fordulunk. Erősebbnek azt az embert mondjuk, aki nagyobb terhet, súlyt bír el. Aki 60 kg. súlyt tud felemelni, kétszer oly erős mint az, aki csak 30 kg.-t tud emelni. Az emberek erejét tehát a felemelt súllyal mérhetjük. De
