Harangszó, 1920

1920-12-05 / 49. szám

286.

ra, hogy nekünk világítson, gépeit hajtson — szolgáljon.

Midőn azonban a fizikának a min- innapi élettel való kapcsolatát tárolni akarom, oly bő anyag kínálóik, hogy azt néhány sorban ki- eríteni nem lehet. Példákkal fogom hát csak illusztrálni, hogy nyitott ;emmel körültekintve otthonunkban, elyhez tágabb értelemben műhe- ünket és irodánkat is számítjuk, ikép jutunk el a fizika alapfogal- aihoz s egyszerű házi eszközök egfigyelése mily sok ismeretet köbnek velünk az elektromosság tiine- ényeinek megértéséhez, melyek a űka egyik főrészét alkotják.

Napjainkban különösen igén sok- :or találkozunk e szavakkal: munka, •ő, energia. Hétköznapi szavak, de tek a fizika alapfogalmai is. Már ez tény egymagában is bizonyíthatná telemet, hogy nem állhat az élettől ivói oly tudomány, mely ily hétköz- api fogalmakat tesz meg alapfogaiéinak.

Hogyan történik ez ? Nem kell yyebet tennünk, mint kissé elmél- edni e szavak jelentésén.

Mi tulajdonképen a munka? A köz- azdaságtan azt az emberi tevékenyéget látja benne, mely valami gaz- aságila£ hasznos vagy értékes elő- llítására irányul; az erkölcstan er- ölcsi értéket is tulajdonít neki. Mi zonban más oldalról fogjuk tekinti.

Midőn a földműves szánt, a cipész lkészíti a cipőt, a biró Ítélkezik, a anító tanít, a lelkész prédikál, mind alami változás létrehozásán fáradozik. A földműves megváltoztatja a zántóföld felszínét, a cipész a bőr- lek ad más alakot, a biró ítéletével íz embernek anyagi vagy erkölcsi avaiban hoz létre változást, a tanító t tanuló felfogását, a lelkész az em- >er erkölcsét igyekszik piegváltoz- atni. A munka tehát lényegileg va- atoi változás létrehozás^. Létrehozza >edig a fenti esetekben a földműves is iparos testi erejével, a biró, tanító is lelkész szellemi képességével. De ordítva, ha bármilyen változást akkunk is létrehozni, az munkával tör- énik s ezt a munkát testi vagy szel- emi képességeinkkel, erőinkkel végezzük. *

De nemcsak az ember végez mun- sát, hanem végez a ló is, midőn ko- :sit hűt, végez a folyóvíz vagy szél, ínidőn malmot hajt, végez a felhúzott árarugó, mikor az órát hajtja és így tovább. S mivel az ember erejével

HARANQSZÖ.

végezte a munkát, ezeknek is erőt tulajdonít és beszél a ló, a víz, a szél, a rugó erejéről.

(Folyt, köv.) •

Olvassuk a bibliát.

Zsolt. 119., 105.:

Hol biblia a házban nincs,

Hiányzik ott a legfőbb kincs.

Tanyát a sátán ütött ott,

De Isten nem lel hajlékot.

Mária.

Dec. 6. Lukács 1.2«—3c. Mária emberi ítélet szerint gyalázatot vállalt magára. Tudott róla, hogy mit vállalt és mégis oly szolgálatkészen vállalta. Vállalom-e én a gyalázatot is azért, hogy Isten tervei megvalósulhassanak ?

Dec. 7. Lukács 1 .46—55. Kér. János is várta az Urat, de Mária talán még jobban. Milyen boldog volt e várakozásában! Nekünk a várakozásnál több jutott már Krisztusból. Boldog vagyok-e,, tudom-e ezért ily áradozó hálás magasztalással imádni az Urat?

Dec. 8. Máté 1. is—24. Máriának nehéz lehetett József elhidegülését békével viselni, hisz gyanakodása ellen semmi fegyvere sem volt. Békével hordozom-e én azt a házi keresztet, amit Jézusért kell hordoznom s bizpm-e az Úr győzelmében ?

Dec. 9. Lukács 2.6—7. Milyen rettenetes lehetett. Máriának az utolsó órákban az, hogy sehol sem talált irgalmas szívre, elhagyottan kellett bolyongania Józseffel s még csak egv. rokoni segítő kéz sem volt mellette a nehéz órában! El tudom-e viselni Jézusért az egyedüllétet?

Dec. .10. Lukács 2.19. Akit szeretünk, arról minden emlék drága, minden megemlékezés édes. Szeretem-e annyira Jézust, hogy minden igéjét drága, édes kincsként őrzöm s forgatom szívemben?

Dec. 11. Lukács-2.22—33. Mária sok mindent tudott már Jézusról, és mégis újra talál csodálni valót benne. Találok-e én folytön új és új csodálni valót benne ? Ha vele élek, kell találnom.

Dec. 12. Lukács 2. 34—35. Mária korán megtudja, hogy nagy fájdalma lesz a fia miatt. Ma is sokan ellene mondanak még neki. Ma sem lehet tehát keresztyén életet leélni anélkül, hogy sebeket ne kapjunk az Űrért. Ezzel le kell számolnunk.

HETI KRÓNIKA.

A nemzetgyűlés szünete óta csöndesek a pártklubok és rendszerint a legcsöndesebb, legnéptelenebb a kormányzópárt kör- ; helyisége. Ez azonban nem jelenti a politikai szélcsöndet is. A kormányzópártban összetoborzott frakciók külön-küiön bizalmas tanácskozást folytatnak, egyrészt külön pártalakitás Céljából, másrészt azért, hogy a kormányzópárt egységét valahogyan és valamelyes ideig még megóvják és ha lehetséges, biztosítsák. A kormány körében új kormányzati programm megállapításával vélik elérni a célt: a kormányzópárt egységének és fegyelmének biztosítását.

1920. december 5.

Kiegyenlítést kell keresni a katolikusok és protestánsok között. A keresztény irányzat politikai küzdelmei közepette több ízben merültek föl olyan momentumok, ifrelyekből arra lehet következtetni, hogy a keresztyén felekezetek nem teljes megértéssel állanak egymás mellett a harcban. A protestáns és katholikus világnézet ellentéteinek kiegyenlítése évszázados probléma, .melyet sajnos, még a mi mai zavaros viszonyainknak sem sikerül megoldani.

A megértés és együttműködés szükségének hangoztatásában merül ki e téren nálunk minden. E kérdésnek ma az ad aktualitást, hogy Prohászka Ottokár püspök hosszú cikkben válaszol a Nemzeti Újságban Raffay Sándor evangélikus püspöknek a Magyar Helikonban megjelent cikkére.

Raffay e cikkében a keresztény irányzatnak antiszemita heccekre történt eltévedését és a protestánsokkal szemben nem tapasztalható megértés hiányát tette szóvá.

Prohászka püspök terjedelmes cikkében fejtegeti a keresztény felekezetek együttműködésének szükségét s megállapítja, hogy az eltévedések a keresztény irányzattól csak lokális jellegűek s az elkeseredés szüleményei s hangoztatja, hogy a zsidó- ~ ság elleni harcban együtt kell lenni az ösz- szes keresztény felekezeteknek, melyeknek nem a dogmatikus nézeteltéréseiket, hanem a célokban való egyrelé törekvést kell ma harcba vinniök. A cikk egyébként erősen elítéli, hogy protestáns részről — a püspök szerint — épen ezt nem akarják megérteni.

Az oláhok a Tiszáig akarják megszállni Magyarországot. A bécsi kommunista sajtó nemrég világgá kürtölte, hogy a Nagyváradon halálra Ítélt Csécsi Nagy Imre huszárezredes fiai, hogy boszút álljanak édesapjuk elítéléséért, a Margit-kör- uti fogház előtt többedmagukkal megtámadtak egy Morár Teofil nevű budapesti román orvostanhallgatót, akit embertelenül megkínoztak s végül holttestét a Dunába dobták Az egész hir szemen szedett koholmány, az orvostanhallgató ma is a legnagyobb nyugalomban él Budapesten. Az oláh sajtó mégis immár három hete a legvadabb hangon izgat a magyarság ellen és az esettel kapcsolatban az erdélyi magyar nyelvű újságokat is arra kényszerítik, hogy olyan propaganda cikkeket közöljenek magyar testvéreik ellen, ami még az oláh megszállás történetében is példátlanul áll.

Ez ügyből kifolyóan — amely természetesen csak ürügy és'kínálkozó alkalom volt az ellenünk való izgatásra — száz népgyűlést akarnak rendezni az oláh politikusok Erdélyben és Oláhországbán a magyarság ellen. Az első ilyen nagyarányú népgyülést Bukarestben tartották, amikor is Francu Amos, az első erdélyi román tanács volt elnöke elnökölt. Megyitó beszédében a többi között a következőket mondta:

— A mi le nem győzött hadseregünk megmentette a magyarokat Kun Béla dühétől s elismerésül, hogy a román kegy folytán erőhöz jutottak, ezer és ezer románt börtönöztek be, megkínozták ét meggyilkolták a, mi diákjainkat és földmívelöinket (?!) Nem élég nekik a lecke, melyet a mi vitéz hadseregünktől kaptak, mi tehát haj- larídók vagyunk újból megfizetni nekik, ami őket illeti Románia határai úgyis a Dnye- sztertöl a Tiszáig fognak terjedni.

, Úgylátszik, a dicsőséges Romániának '<ia szénája nincs rendben, mert különben nem szájaskodna ennyire.