Harangszó, 1920

1920-10-10 / 40-41. szám

226. HARANGSZÓ. 1920. október 10. it hálává és áldozatkészséggé s le­jen épen úgy méltó Sántha Kúroly- ioz, mint egyházunkhoz és egyház- erületiinkhöz. A Harangszd által íegindított nemes mozgalmat meleg zeretettel ajánlom evangélikus népünk zeretetébe. Szombathely, 1920. okt. 1. Kapi Béla s. k. püspök. . nyolcvanéves Sántba Károly. Irta: Payr Sándor. Nyolc évtized a vállán ily nyomo- jságos időkben és az ősz hajfürtök latt mégis ifjúi lélek és szív hevíti ü a mi Istentől megáldott egyházi mtosunkat. Olvassa el bárki a Ha- mgszóban most is gyakorta megje- nő szép költeményeit: mondaná-e, agy ezek egy nyolcvanéves aggas- án leikéből pattantak ki ? Mennyi •ő és tömörség, mily szilárd hit és rró hazaszeretet, , mily zengzetes lép magyar nyelv és kerekded egy- iges forma jellemzi őket. A nagy Sztárav Mihály után há- >m kiváló énekköltője volt magyay rang. egyházunknak : Aáchs Mihály, kuruc tábori pap, az Ó-graduál yja, Kis János, a győri énekeskönyv erkesztője és Sántha Károly, akitől iló legújabb énekeskönyvünknek gtöbb és legszebb eredeti éneke. i mennyi szép vallásos és hazafias ilteményét találjuk meg a »Hárfa­hangok«-ban és költőnk több kötetnyi műveiben. Mily kedves, szép versben énekelte meg csak legutóbb is Mária Dorottya nádorasszonyt, budai egy­házunk alapítóját! Sántha Károly Kecskeméten szüle­tett 1840. október 22-én. Középisko­láit itt és Sopronban, a theologiát Pesten az akkori közös protestáns főiskolában végezte, ő még annak a régi papi gárdának tagja, melynek Haubner, Székács és Karsay voltak mesterei. A költői munkásságra is ezek és Arany János, Szász Károly, Rákosi Jenő stb. sarkalták. Lelkésszé Haubner avatta fel 1866-ban Sopron­ban. Mint kezdő káplánt Szentlörin- cen egy súlyos kolerajárvány tette kemény próbára. Volt azután lelkész Némediben, Sandon, Várpalotán és végül Sárszentlőrincen, ebben a Bá­rány György esperes, Nagy István püspök, Perlaky Dávid püspök és Balassa János lelkész által nagyra nevelt kiváló gyülekezetünkben. Itt Szentlőrincen tölté el életének javarészét áldásos hű munkában 1911-ben történt lemondásáig. Mint híveinek vigasztalója a szenvedések nehéz iskoláját maga is végig járta. Többször érte gyász és kemény csa­pás. De a súlyos kereszt alól is ég- betörő hymnusokkal tudott Istenéhez felemelkedni. Költészetének gyöngyeit a fájdalom sajtolta ki szívéből. Mint embert és papot, Sántha Károlyt erős, mély hit, melegen érző szív, hű munkásság és keresztyén alázatosság, barátai körében vidám kedély, szerénység, előzékeny szol­gálatkészség szeretet és bizalom jel­lemzi. Költeményeit az őszinte mély és igaz vallásos érzés, a biblikus nyelv, a tősgyökeres, tiszta magyar­ság, a választékos szép képek, a művészi szerkezet, erő és tömörség teszik oly becsessé és népszerűvé. A családi életről Szabolcskán kívül kevés poétánk tud oly megható sze­retettel és természetes közvetlenséggel énekelni, mint Sántha. A kicsinyekhez szólva is igazi gyermeki kedéllyel találja el a kellő hangot, miként ezt a „Jő" gyermekek verses könyve“ és az „Őrangyal“ bizonyítják. Hazafias ódáit pedig, melyek a „Költemények“ című (Bpest 1897.) vaskosabb köte­tében vannak összegyűjtve, a Petőfi- és Kisfaludy-Társaság, a Magyar,Tu­dományos Akadémia, a kecskeméti Katona- és pozsonyi Toldy-kör is méltányolta. Hogy az Úr háza iránt való sze­relme mily nagy, azt ő maga reme­kül mondja el „Mikor még álltam az oltár előtt“ című költeményében. A biblia mellett lantja volt az. mellyel, miként Tompa, legszívesebben fog­lalkozott. Míg más költő papjaink világi téren keresték a babért, egy­házi éneket alig Írtak: Sántha hű maradt egyházához mindvégig, szép templomi énekeit örök időkre fogják énekelni egyházaink. Alig van más papi poétánk, aki e téren termékeny­ségben és értékben vetekedhetik vele. A magyar énekköltészetben első­rendű helyet biztosított magának. I TÁRC A. Sántha Károly költeményeiből. Pályám fordulóján. — 1892. pünkösdkor. — iszonöt éve már, hogy pap vagyok, a magasságba? mélyed a szemem; ; ég visszfénye lelkemben ragyog, ; az igát gyönyörrel emelem, omlom titkon, szívemet kitárva, ; áldom azt a láthatlan kezet, sly gyöngyöt hintett ösvényem porára, hitnek gyöngyét s áldva így vezet. időn pályámra vágyva léptem én, . gyermekálmom szép valóra vált, inny csörgött végig jó anyám szemén anyám az égből engem most is áld. buzgalomnak nem voltam híjával, lyém ez most is, több nem kell nekem, lyám csókjával és a bibliával intem a néphez pünkösd-ünnepen. Pünkösd volt akkor, pünkösd reggele, Éreztem, hogy a Lélek rám fuvallt; Lángbuzgalommal volt szívem tele, És minden szót a Szentlélek sugalt. Pünkösdi szívvel és pünkösdi nyelven Hirdettem az Úr csoda-dolgait, S hogy pásztort s nyájat egyiránt emeljen, Betöltött minket egyiránt a hit. Azóta tart szép pünkösdöm ma is, Pünkösdi Lélek szárnyán vitetem; Majd pöröly az, majd balzsam és paizs, S mindig az Égyet: Krisztust hirdetem. A Krisztust tudni vágyom, hogy tanítsak, Vigasztalódom s úgy vígasztalok, S hogy vétket s bűnt gyökerestül irtsak, A bűnnek én mindennap meghalok. Itt zsong szívemben ének és ima: Gyermekkorombul túlvilági hang, Hozván erőt élet tusáira, Mint olajággal megtérő galamb. Szívből szakadt imám ha szívbe mélyedt, Ez is a Lélek müve volt csupán; Mily édes az Úr, kóstoltam tevéled, Istennek népe, annyi év során. Fogadd hálámat, én jó Istenem, E szép, e fölséges szolgálatért, Mit rám bízott irgalmad kegyesen, Munkámba rejtvén el az égi bért. Nem voltam méltó ily nagy jutalomra, Bár megdicsőült bennem szent erőd: Lelked vezérelt! ím sarum megoldva, Meghatva vallom ezt orcád előtt! * * * Imádság husvét ünnepén. Bucsuzásomkor Sárszentlőrínczről. 0 1911. április 16. Örök dicsőség Néked, oh nagy Isten, S szívbéli hála e szent ünnepért! Nincs semmi már, mely minket megrémítsen, Ma minden szenvedésünk véget ért. Bár földi örömünk legszebb virága Sokszor elfonnyad s nem nyílik ki többé: De az Urban való öröm, e drága, El nem hervad, boldogít mindörökké. Urunk hordozta a kínos keresztet, Fejére tőnek töviskoszorút, — A szent Igazság megtiporva vesztett, S föld is megindult, ég is elborult. E földön, oh Igazság, ez a sorsod S úgy tetszik, hogy nem kelsz fel soha többé; De husvét jön s széttöröd a koporsót És diadallal ragyogsz mindörökké!

Next

/
Thumbnails
Contents