Harangszó, 1920

1920-08-01 / 30-31. szám

190. HARANQSZÓ. 1920. augusztus 1. bálni. Valami tévedés folytán azonban ellenméreg helyett mérget készítettek s a 11 szerencsétlen orvos belepusztult. Kun Béla szökése. Tudvalévő dolog, hogy Kun Béla és több kommunista társa Bécsbői megszökött. Swinemündenben azonban a németek elfogták őket. Kun Béláék megszöktetését az osztrák koimány maga készítette elő. Eugénia császárné. Nagy idők tanúja vagy nagy tanúja az Időknek halt meg — Spanyolországban. 111. Napoleon özvegye, Eugénia császárné 94 éves korában. Mintha csak arra várt volna, hogy Elzász-Lotaringia visszakerüljön Franciaország birtokába, mert .ezek a tartományok akkor szakasz- tattak el, amikor ő lebukott a szédítő ma­gasságból, a hova sorsa felvitte: a császári trónról. Egy régi világnak szinte utolsó alakja volt. Egykor ragyogó csillag, ötven év óta bujdosó bolygó. Gyászban járt azóta. Gyászolta az elveszett birodalmat, elvesztett férjét és elvesztett egyetlen fiát, aki nem tudni, a zulukafferek nyilától, vagy politikai orvfegyvertől esett-e él Dél- afrikában. Véget ért a spaai konferencia. Né­metország aláírta a szénszállításra vonat­kozó szerződést és ezzel az aktussal véget is ért a spaai konferencia, mert a jóvátétel kérdésének megvitatását későbbi időre halasztották. Minden jó, ha jó a vége s igy az érdekeltek a spaai konferencia ered­ményével is meg lehetnek elégedve. Az utolsó napokban óráról-órára változott a helyzet és bizony nem egyszer már alig lehetett a jó végben hinni, de az óriási felelősség tudata mindkét résznek paran­csoló kötelességévé tette, hogy ne az érzel­meik után menjenek, hanem az értelemre hallgassanak. Ez még az utolsó ülésen is világosan kifejezésre jutott. A délszlávok országa, melynek fen- hatósága aid remélhetőleg csak rövid ideig hazánk leggazdagabb területei estek, kul­turális szempontból nagyon há'r-nnaradf. A délszlávok földje az analfabéták tipikus hazája. Erre nézve jellemző az új délszláv választóíörvény rendelkezése, mely meg­határozza, hogy a választás golyóval és nem szavazólapokkal lesz megejtve. egyházi közélet: Új esperes. A soproni alsó ev. egyház­megye esperésévé Hérints Lajos farádi lel­készt, volt egyházmegyei főjegyzőt válasz­totta meg. Lelkészválasztás. A varsádi gyülekezet lelkészévé Dörmer Frigyest pinkafői lelkészt választotta meg. Lelkész értekezlet. A rábalapincsvölgy- menti evang. leikészek Ókörtvélyesen Ráj- tér János lelkész, alesperes elnöklete alatt lelkész-értekezletet tartottak, amelyen a gyülekezeteket érdeklő folyó ügyeket be­szélték meg. A tanítók lakbérpótléka. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanítók részére az utalványozás alatt lévő 35 százalékos lakpénzpótlékot engedélyezte és egyben utasította az illetékes adóhivatalokat, hogy azt július 1-től kezdődőleg a jogosultaknak bélyeggel ellátok nyugtájára kifizesse. A keresztyén egységről. A tiszánin-' néni református egyház Miskolcon tartotta évi közgyűlését. Farkas Géza kamarás és mások indítványára kimondották, hogy a keresztyén Magyarország biztosítására föl­tétlenül szükségesnek tartják a keresztyén felekezetek szoros együttműködését. Har­colni kívánnak a cselvelők és a túlzók el­len, akik éket vernek a keresztyén feleke­zetek közé és igy gátolják meg a magyar keresztyén eszme érvényesülését. A köz­gyűlés további folyamán Mitrovics Gyula debreceni egyetemi tanár indítványt terjesz­tett be az 1848. évi XX. t.-cikk mielőbbi végrehajtásáról. Egyházmegyei gyűlések. A győri egyházmegye június 29-én tartotta köz­gyűlését Győrben. Dr. Fischer Gyula fel­ügyelő megnyitó beszédében hangsúlyozta azokat a károkat, melyeket a proletárdikta­túra szült. A kormányzót a közgyűlés táv­iratilag üdvözölte. Az esperesi jelentés és a különböző bizottságok általában véve ör­vendetes képet tártak fel az egyházmegye és a gyülekezetek állapotáról. Követelte a közgyűlés az 1848 : XX. t.-c. végrehajtását, a lelkészeknek a köztisztviselőkkel egyenlő elbánásban való részesítését, és javaslatot terjeszt fel a kerülethez a különböző evan­gélikus egyletek és szövetségek összponto­sítása érdekében. Az egyházmegyei gyám­intézet elnökévé Horváth Béla csikvándi lelkész, jegyzőjévé Szalay Mihály lovász- patonai lelkész választatott. A közgyűlés alkalmával Mayer Oszkár gyámintézeti el­nök a szórvány gondozás céljaira ötezer koronát adományozott. A veszprémi evang. egyházmegye július hó 14-én, Pápán tartotta ez évi közgyűlé­sét. 13-án délután az egyes bizottságok tartották üléseiket. Mint vendégek vettek részt a gyűlésen Horváth Sándor ny. espe­res és a dunántúli egyházkerület nyugal­mazott püspöke, Gyurátz Ferenc. A jelen­levők bámulattal s őszinte örömmel látták, hogy a tiszteletreméltó ősz püspök még ma is teljes birtokában van azoknak a szellemi erőknek, melyek évtizedek előtt az egyházkerület vezérévé tették. Bölcs ta­nácsai még ma is osztatlan figyelmet keltet­tek ; erőteljes hangját nem egy fiatal lelki­pásztor megirigyelhetné. A közgyűlést meg­előző gyámintézeti istentiszteletet dr. Mo- hácsy Lajos ehm.-i főjegyző végezte. Az esperesi jelentésben, mely két esztendő le­folyt eseményeit ismertette, érdekesen ki­emelkedett az a rész, amely arról szól, hogy egy a kommunizmussal kapcsolatos fegyelmi ügyben az egyházmegyei elnökség, püspök úrral egyetértőleg, még a kommu­nizmus virágjában megindította a vizsgá­latot, amely körülmény az egyházmegye történetében, a vezetőférfiak bátorságának tanúbizonyságaként marad följegyezve. Megállapítást nyert az is, hogy az egyház­megye tanítói kara a kommunizmus alatt a legelismerésreméltóbb hazafias magatar­tást tanúsította, úgy hogy a tanulóifjúság helyes irányú nevelését az ő kezükben az egyházmegye továbbra is teljesen biztosítva látja s bizonyos, hogy a vallásoktatásnak, ott, ahol azt ők végzik, meg is lesz a kí­vánt eredménye; de a közgyűlés mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy ahol csak lehet, legalább a kátétanítást a lelké­szek végezzék, mert nagy szükség van arra, hogy a gyülekezetek ifjúsága ne csak a szószékről ismerje lelkészét, hanem vele már az iskolában is közvetlenebb s ben­sőbb érintkezésbe jusson. A közgyűlés nagy lelkesedéssel tette magáévá a nép­iskolai bizottság indítványát, amely szerint Magyarország földrajza továbbra is a régi módon és a régi keretekben tanítandó, mert hazánk területe megcsonkításának jogosságát és a megcsonkítás végleges­ségét soha el nem lehet ismerni. Jegyző­könyvben örökítette meg a közgyűlés bold. Bognár Endre, volt e. e. e. gyámint. elnök emlékét, aki a pápai gyülekezetnek tekin­télyes vagyont hagyományozott. Arról is szó volt az egyházmegyei „Belmissziói Egyesület“ jegyzőkönyve kapcsán, hogy a „Belmissziói Egyesület“ és a Luther-Szö- vetség munkáját össze kellene kapcsolni, mert céljuk és munkaeszközeik közösek, úgyhogy egymást sokszor zavarják; s a két egy célú egyesületben a munkaerők szétforgácsolódnak. Kimondta a közgyűlés, hogy azok az egyházi tisztviselők, akik a szabadkőműves páholyok tagjai, fosztas­sanak meg hivataluktól. Különösen sok szó eselt az újabban mind sűrűbbé váló fele- kezetközi sérelmekről; reversaiis vétel és egyéb lélekhalászó eszközöknek felháborító alkalmazásáról, az u. n. „keresztény kur­zus“ nagyobb dicsőségére. Ezzel kapcso­latban elhatározta az egyházmegye, hogy mindenféle sérelmeink orvoslása céljából, az 1848-iki 20. t.-c legteljesebb végrehaj­tása tárgyában, felír a kerülethez. Kár, hogy a fontos ügyeket tárgyaló közgyűlésen egy­házmegyénk világi tisztviselői közül, a vi­dékiek majdnem mind távol maradtak, kivéve a tanítókat. Az ő nagyfokú érdek­lődésüknek köszönhető, hogy az egyhm. gyűlés napján tartott tanítóegyecületi gyűlés , oly népes és érdekes lefolyású volt. Sze­rencse, hogy azért mégis vannak olyan derék világi féifiaink, mint dr. Kluge Endre egyhm. felügyelő, aki az egyhm. ielkészi gyámoldának felajánlott 1000 K adományá­val keltett osztatlan elismerést, vagy mint Bélák Endre, a pápai gyülekezet felügyelője s Mihályi Sándor egyhm. főjegyző, akik a tanácskozásban való éiénk részvételükkel tűntek ki. A vasi közép evang. egyházmegye július 19-én tartotta ez évi rendes közgyűlését Szombathelyen. A közgyűlést megelőző na­pon július 18-án volt az egyházmegyei ta­nító egyesület közgyűlése Róth Kálmán elnöklete alatt. Mindkét közgyűlésen meg­jelent Kapi Béla püspök. A soproni alsó egyházmegyei tanító egyesület nevében pe­dig megjelent Fodor Miklós tanító. Ugyan­csak megjelenésükkel kitüntették a tanító­ságot Kapi Gyula ny. igazgató és Koroknay István tanfelügyelő. A tanítógyűlésen a tanítóságnak a megváltozott időknek meg­felelő magatartásáról tárgyaltak Elhatároz­ták, hogy az egyes tárgyakat nagyobb köz- gazdasági érzekkel tanítják, nagy súlyt he­lyeznek a nevelés valláserkölcsi alapjára és a hazafias szellemre. Kimondotta a ta- j nító egyesület a legnagyobb lelkesedéssel egyhangúlag, hogy a földrajz oktatásánál a gyermekeket Magyarország régi eredeti határaira tanítják, s ezzel is belenevelik az ifjúságba azt, hogy az elrabolt területekről nem mondunk le soha. Az egyházmegyei gyűlést Sarudy Gyula nemescsói lelkész imája után László Kálmán dr. egyházmegyei felügyelő nyitotta meg, amelyben a munkás egyházs^ereíet nagy szükségét hangsúlyozta. Utána Zongor Béla esperes előterjesztette esperesi jelen- : tését, amelyben beszámolt az egyházmegye , gyülekezeinek két évi életéről és műkö­désérői. Az esperesi jelentés kapcsán j ünnepelte az egyházmegye a haza meg- ^ mentőjét, a kormányzót, háláját nyilvá- j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents