Harangszó, 1920

1920-06-20 / 26-27. szám

1920. július 4 HARANQSZÓ. 167. I Milyen vallású volt > a szigetvári hős ? Irta: Payr Sándor. Régi vitakérdés ez, mely a Zrínyi- i ünnepélyekkel kapcsolatban most újra 1 felmerül. Érdekes háttere van az iro- ) dalomtörténetben is. Több író (Toldy, í Széchy, Prónai sat) szerint ugyanis s a Zrínyiász alapeszméje a megváltás í s a hós halálát ebben úgy tárgyal- ( ják, hogy a haragvó Isten hitehagyá- r sáért (a reformációért) bünteti a ma- j gyárt és Zrínyi mint jó katolikus i mártírhalálával tesz eleget, vagyis í engesztelő áldozatot hoz a nemzet f bűnéért. Hát ha mi most kimutatjuk, hogy s a szigetvári hős pedig maga is jó q protestáns volt, hova lesz akkor a b szép elmélet? Krajcsovics és Kanyaró ü azért már úgy magyarázzák a Zrínyi­I. ászt, hogy a hitehagyás és bálvány- r imádás nem a protestantizmusra ér- t tendő, hanem csak általában az el- i hatalmasodottvallástalanságrasegyéb 9 erkölcsi és politikai bűnökre. Széchy Károly a költő Zrínyi élet- t rajzában legbővebben foglalkozik ez- s zel a kérdéssel is. A temetési szer- I tartásra, halotti misékre sat. hivat- jl kozik. De érveinek kévés a hitele és n nincsen döntő ereje. Én vele szem­el ben a szigetvári hőst protestánsnak ,1 tartom és bizonyítékaimat röviden a >1 következőkben foglalom össze: Jközt lefelé rohanó fatörzsnek. — Jesszusom I — kiált fel az if- iijabb rémültén és a következő percben rí hatalmas ugrásokkal iramodik a szá­guldó farönk után. Az öreg érthetetlenül csóválja fe­mjét és csak magába dörmögve mondo­gatja : — Nyilván megháborodott . . Nézi, nézi a bukdácsoló alakot, inaztán amikor észreveszi a cserjék i/iközül előtűnő két gyermeket, rémül­ten mereszti ki szemeit. — Egész testében megremeg, a biztos halál olorkában látja kis unokáit. A piroskötényes kisleány mint egy nimbolygó pont halad fölfelé, nyomd­ádban a fiú a kosárral, egyenesen a száguldó farönk irányába haladnak. AApjuk hasztalan integet s kiáltozTcét- büfcégbeesetten — nem veszik észre. Már csak néhány lépés választja Ítél az előre haladó kisleányt a rohanó fi'farönktól. E pillanatban meglátja a öföldben hagyott fatörzset, odaszalad ts onnét kiáltja a fiúnak: 1. Az 1566-ban hősi halált halt Zrínyi Miklósnak már egész baráti köre protestáns volt. Nádasdy Tamás­sal Sárvárott 1549. okt. 22-én írás­ban kötött örök baráti szövetséget. S többi barátai is, Erdődy Péter hor- vát bán, Ungnád János stájer főkapi­tány, Horvát Márk, ki Szigetvárott az elődje volt, Bánffy István és László,- Batthyány Boldizsár sat. mind buzgó evangélikusok voltak. 2. A pálosok Zrínyit lutheránus eretnekséggel vádolták. Szegedi Ist­ván bécsújhelyi pálos vikárius 1558- ban, Tamás, a pálosok főpriorja pe­dig 1559-ben >a lutheránus eretnek­ség« ellen panaszkodva vádolta be Zrínyit és Erdődy Pétert, hogy a monyorókeréki zárdát lerombolták és kifosztották És sok baja volt Zrínyi­nek a zágrábi káptalannal is. 3. Második felesége, Rosenberg Éva evangélikus "volt. 1564. szept. 2i -én kelt egybe ezzel, ki nővére volt Rosenberg Vilmos császári tanácsos­nak és csehországi főkamarásnak. Az egész Rosenberg-család pedig ek­kor már evangélikus volt. Az evang. nő bizonyára hatással volt férjére és a gyermekek nevelésére is 4. Szigetvárott már jóval Zrínyi előtt volt protestáns gyülekezet. Itt tartották ugyanis udvarukat már 1536 és 1543 között Enyingi Török Bálint- és neje Pemflinger Kata, >a lutherá­nus nőoroszlán« és itt írta históriás énekét Török Bálint fogságáról Ti­nódi Sebestyén a lantos, ki szintén evangélikus és Törökék gyermekei­nek nevelője volt. Buzgó protestáns volt Szigetvárott már Zrínyi elődje, Horvát Márk kapitány is, Szegedi Kis István református püspök párt­fogója. Skarica Máté szerint ez a püspökünk Szigetvár jól őrzött falai között szokta »bárók, grófok és ne­mes urak jelenlétében« a protestáns lelkészeket felavatni. Horvát Márk idejében 1556-ban volt Szigetvár első ostroma, melyet Tőke Ferenc alsó- lendvai evang lelkész még ebben az évben írt meg egy szép históriás énekben. Ebből tudjuk, hogy Horvát Márk idejében, valamint az ostrom alatt is evang. lelkészek hirdették itt az igét. A 257—260 verssorok sze­rint ugyanis: Szigetiek között az Isten vala, Mert az ö szent igéje köztük vala, Annyi dolog között is meghallják vala, Az ő szívük abbul bátorul vala. Méltán következteti ebből Szilády Áron, hogy Horvát Márk prédikátort vitt magával a várba. Tehát a szi­getvári őrség már tíz évvel Zrínyi halála előtt protestáns volt. És ké­sőbb a második ostromnál és Zrínyi hősi halálánál is egy Siklósi Miklós nevű protestáns lelkész volt jelen mint szemtanú, ki emlékverset írt Zrínyi halálára s mint nagymarosi lelkész vett részt később a herceg szőllősi zsinaton. íme, ilyen protes­táns környezetben élt és halt meg a — Eredj el ha tudsz! — s vidá­man felnevet Egyszerre egy hatalmas reccsenés vet véget a nevetésnek. Ijedten tekint hátra a kislány. A csonka fatörzs — amelyet a sánta Szabó hagyott a földben — mint egy véd- bástya áll mögötte; közvetlenül a fa­törzs előtt, hosszában csúszva áll meg a hatalmas farönk, útjában mé­lyen felszántva a földet. Néhány ugrással mellettük terem édesapjuk; névtelen örömmel ölébe kapja a még mozdulatlanul álló kis­leányt és összecsókolgatja. Egy könny gördül végig napbarnította arcán s a könnycsepp a kisleány kipirult arcára hull; a gyermek édesapja bozortós állát simogatva, vigasztalóig mondja: — Ne sírjon kedves apám, hiszen hozzuk már az ebédet, — itt jön ni a Pista is! Apjuk szótlanul vonja ölébe a két kis gyefmeket, felváltva csókolja őket és sír... Erre a két gyermek is sírásba kezd. . .Sírnak mind a hárman, de csak egyik tudja közülük, hogy miért... Az öreg onnan felülről megindul; leballag megnézni, hogy mi történt? Mikor meglátja a három ölelkező alakot, egy könny lopódzik akarat­lanul a szemébe. Majd röstelve gyön- geségét, dolmánya ujjával kitörüli azt az egy csepp könnyet is. Odamegy a földben hagyott csonka fatörzshöz és fejét ingatva dörmögi:-- Ebben akadt meg I Aztán társa felé fordulva rámutat a csonka fatörzsre és szelíden feddő hangon kérdi tőle : — És ha nem hagyta volna a földbe ezt a Sánta Szabó?... ak­kor?. .. Az a másik fejét lehajtva alig hall­hatóan válaszol: — Áldassék az Ür szent neve érette I... Azután hozzálátnak az ebédeléshez.

Next

/
Thumbnails
Contents