Harangszó, 1920
1920-06-20 / 24-25. szám
160. HARANOSZÓ 1 **20 június 20 kicsiben, úgyszólván szegényül kezdte és mint milliomos végezte azéletet: „mindig kevesebbet kiadni, mint bevenni!“ Ez az ábécéje minden vagyonszerzésnek ! Ö is így csinálta s az eredmény : nem is egy, de több nagybirtok a szerencsés örökösöknek! Sót gyakorlati példával is megvilágítom a kérdést. Oly községben lakom, amelyben gazdág és munkások vegyesen vannak. ín/ien-onnan i/i százada lesz, hogy közöltük élek s ez idő alatt nem egy olyan emberből, akinek mikor ide kerültem semmije sem volt, s ma 5—6 holdas kisgazda! És pedig szintén a fent hivatkozott, milliomossá lett hitsorsosunk jelszavának követésével: »kevesebbetkiadni, mind bevenni 1« Természetesen vak szorgalom, óriási kitartás és rendkívüli takarékosság kell ehhez mindenekelőtt, mert ezek nélkül íöldnélküli Jánosból — szerzés útján — földtulajdonos kisgazda soh’se lesz! Ami megy az én községemben, menni fog másutt is, csak dolgozni és takarékoskodni kell, nem pedig ingyen földelosztásról ábrándozni és semmittevéssel tölteni a napot. De ha volnának olyan községek és olyan vidékek, ahol nem azon a szegény munkásnépen, hanem a föld- tulajdonosokon törik meg a dolog, — mert sem jutányos bérlettel, sem pedig marha erővel nem segítik ezt a törekvő szegény embert, — ott azután lépjen közbe az állam s ne kisgazdákból csináljon nagygazdákat, hanem szegény, földnélküli Jánosokból kisgazdákat. De nem ám ingyen földelosztássalt sem pedig mindjárt egy 10 — 15 holdas birtokba való beültetéssel, hanem az általam fentebb ismertetett és fényesen bevált módszernek alkalmazásával: vegyen bérbe nekik a helyi nagybirtokból, vagy ha ilyen nem volna, a helyi nagygazdák birtokából 1—2 holdat; adjon nekik ehhez legalább 1 drb növendék marhát, mindezt természetesen nem ingyen, hanem pénzért, akinek pedig pénze sincs, annak olcsó kamatozású kölcsönre. így megadja az alapot és lehetőséget arra, hogy — idővel — a legszegényebb ember is örök földhöz jusson, természetesen csak úgy, ha szorgalmas és takarékos lesz; de hisz «nélkül az az ingyen kapott 10 — 15 holdas kisgazdaság is igen hamar az ebek harmincadjára jutna I Végül még egyet! A földbirtok- reformot sokan úgy képzelik, hogy az egyenlősíti a vagyonokat, olyanformán, hogy akinek sok van, azokból elvesznek, akinek pedig semmije sincs, vagy kevés van, ahhoz meg hozzáadnak. Akik így gondolkoznak, ezek megint épen olyan álmodozók, mint azok a 1918-iki ősszirózsás forradalmárok voltak s ezeknek én szintén azt mondom, amit azoknak mondottam : magyar véreim, ne álmodozzatok ! Ne álmodozzatok ingyen földosztásról, mert ezt még a győztes országok sem képesek megadni, nemhogy a legyőzőitek, se pedig egyenlőségről, mert egyenlőség — köznapi értelemben — nem volt soha és nem is lesz mindaddig, míg a földet emberek, nem pedig angyalok lakják! Avagy kérdem : találsz-e két teljesen egyenlő testalkotu, két teljesen egyenlő természetű, két teljesen egyenlő tehetségű embert? Nem. Sőt mi több : még az ujjunk sem egyenlő. Nem komoly intő jel-e már ez is arra, hogy szálljunk le végre vala- hára az egyenlőség vesszőparipájáról — különösen vagyoni téren, nehogy megint kommunizmusba és a kommunizmus által végromlásba jussunk! Ne feledjük soha egy pillanatra se Krisztus urunk eme mondását: ‘»Szegények mindig lesznek ti közöttetek!« Jó lesz megjegyezni azt is minden földéhes testvérünknek, hogy a boldogságot és megelégedést nem bizonyos számú holdak, nem V*—V2 telkes, vagy pláne 1000 holdas birtokok után osztogatják, hanem szív és lélek után. Kinek milyen a szive és a lelke! Találón mondja csak a költő is, midőn azt kérdi: „mi az, mi embert igazán boldoggá tehetne, kincs, hir, gyönyör ?... a telhetetlen elmerülhet benne s nem fogja tudni, mi az igaz öröm!. Vallásos és nemes lélek pedig la- kozhatik annak a földtelen embernek belsejében is épenúgy, mint azéban a gazdagéban, akikről Krisztus urunk azt mondotta: »könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak mennyországba jutnia!« Az a gazdag ember úgy tekintse vagyonát, mint Istenétől kölcsönbe, használatra kapott értéket, amelyet azért kapott, hogy azzal magasabb, értékesebb javakat szerezzen, amit úgy ér el; ha gazdagságával annyi jót tesz, amennyit csak tehet, annyi könnyet szárítson fel, amennyit csak tud! Az a szegény ember pedig, akinek talán két keze az egyedüli vagyona, ezt becsülje meg, ezzel munkálkodjék híven és szorgalommal, mert ebben oly kincset bir, amellyel nemcsak hamis, de igaz gazdagságot, mennyei jókat is szerezhet magának; akkor nem lesz osztályharc és osz- tájydiktatura; akkor birtokreform és földelosztás nélkül is békességben él egymással gazdag és szegény. Akkor mindegyik megelégszik sorsával, már pedig »aki megelégszik sorsával, nem cserél meg királyával!« HETI KRÓNIKA. Nemzetgyűlés. A politikai életet bizonyos mérvű titokzatossáp, idegesség jellemzi. A nemzetgyülé^ egyhangú állás- foglalásából az egy világos, hogy a belső béke és a jogrend biztosítását tartja ma mindenki legfőbb feladatnak, mely további halasztást nem szenvedhet. A nemzetgyűlési pártok és a hangadók, el vannak tökélve, hogy a nemzetgyűlés kitart a föltétien parlamentáris uralom biztosítékai mellett. Ennek tulajdonítható be, hogy a két kormányzó párt, a keresztény nemzeti egyesülés és a kisgazdapárt annyi sikertelen kísérletezés és meddő fáradozás után benső politikai barátságot kötött. A megállapodást olybá tekintik a két pártban, hogy ezzel a guvcrnamentális pártalakulás tulajdonképp meg is történt. A béke aláírása. A magyar békeszerződést június 4-én írták alá Versaillesban. A szertartás színhelye az a«.csarnok volt, amely a Nagy-Trianon-palotál összeköti a Kis-Trianon-palotával. A sokásos patkó- alakú asztalt körül a szövetségesek meg- hatalmazottai foglaltak helyet. Délután négy óra harminc perckor vezették be a terembe a magyar delegátusokat, Benárd Ágoston munkaügyi és népjóléti minisztert, valamint. Drasche-Lárár Alfréd meghatalmazott minisztert, akik az asztal jobboldali végén, a cseh delegátusok mellett foglaltak helyet. 'Millerand megnyitotta az ülést és a következő nyilatkozatot tette: — Uraim 1 Átadom önöknek azt a szerződést, amelyet a szövetségesek Magyar- országgal kötnek. Az a szöveg, amelyet alá fognak írni, azonos azzal a szöveggel, amelyet május 6-án adtunk át a magyar delegátusoknak. Fölszólítom a magyar meghatalmazott urakat, lássák cl a szerződést aláírásukkal. A magyar delegátusok ezután a jegyzőkönyvvezető nyomában az asztalhoz mentek, ahol aláírták a szerződést. Ugyanezt tették a szövetséges hatalmak megbízottai is, mire az alig tiz percig tartó ülést berekesztették. A magyar delegátusok a trianoni palotából szállásukra mentek. Ver- saillesban az ünnepi aktus alkalmából üzembe helyezték a szökőkutakat. A nemzet prófétája. Gróf Apponyi Albert mindig számottevő tényezője volt a magyarnak. Ma azonban többje az országnak, mint valaha. Közéleti szereplése elválaszthatatlanul össze van forrva választó- kerületével, Jászberénnyel, ahol legutóbb is beszámoló beszédet mondott s amelyben politikai életünk valamennyi aktuális kérdéséről elmondta véleményét. Egész jöven(
