Harangszó, 1919

1919-04-06 / 14. szám

IVl9. március 30. MARANÜSZŐ 99. előadásokban ismerteti a kommunista és kapitalista termelést és állami be­rendezkedést. — Trockij — úgymond — az uj világrend kialakulását a tömegek te­remtő ösztönére kívánta rábízni, mert ez mindig megtalálja a leghelyesebb szociális irányt. A mai helyzet a diktatúra a legtúlzóbbak szerint sem jelenti a szociálizmus megvalósulá­sát. A tanácshatalom sem valósít­hatja meg, máról-holnapra átmene­tire van szükség. Marx és Engels fektették le azokat az alapelveket, amelyeken az uj társadalmi és állami berendezkedések felépülnek. A múlt­ban a tőkés termelési rend volt az alap. A termelési eszközök többsége magánosok kezében volt, akik sza­kadatlan harcot folytattak részben egymással, hogy minél nagyobb pia­cokat hódítsanak meg, részben a munkásokkal. A kartellek és a trösz­tök alakultak ki ilymódon és a világ­piacon minél nagyobb árakat igye­keztek elérni, hogy így a tőke nye­resége minél nagyobb legyen. A mun­kásokkal szemben pedig arra töre­kedtek, hogy minél nagyobb munkás tartalékhadsereg legyen, hogy így a munkanélküliek nagy száma a mun- kakinálat és kereslet aránytalansága, a munkabérüket a lehető legalacso­nyabbra nyomja le. Ez volt a legteljesebb termelési anarchia, mert nem annyit termeltek, amennyire a társadalom összességének szüksége volt, hanem a termelést a tőke nyereségi lehetősége szerint irá­nyították. A politikai hatalom az ural­kodó osztályok kezében volt, s ez az uralkodó osztály lett légyen az, akár agrárius, akár ipari, minden eszközt felhasznált arra, hogy a saját érdekeit mozdítsa elő. A történelem tanúsága szerint az emberi fejlődés mindig gazdasági harcokban merült ki. Az első termelési rend a rabszolgatartás volt, amely ellen az első harcot Spartacus vette fel, de leverték. Ezu­tán következett a hűbéres rendszer, de a jobbágy épp úgy, mint a rab­szolga, nem termelt úgy, hogy teljes munkaerejét és tudását fektette volna munkájába. Dósa György volt az első osztályharcos, aki felvette a küz­delmet az uralkodó osztály ellen si­kertelenül Amikor a fejlődés az ipari termelésre tért át, szakadatlan mun­kásmozgalmak voltak az elnyomott proletárrétegek helyzetének javítása érdekében. A jakobinusok kísérlete volt az első, amely az államformába a proletártömegeket is szóhoz juttatta, majd a kommun következett, mely- I nek meg kellett dőlnie, mert a pol­gársággal is együttműködött. Marx hatalmas intiuciójával megérezte, hogy a kommün az a forma, amely­ből a jövő államformája kivirágzik. A mai tanácsszervezet legelőször Oroszországban alakult ki. Az 1905- ös orosz forradalom, mely egy évig tartott, tulajdonképen a szakadatlan sztrájkok láncolata volt. E sztrájkok irányítására a gyárak munkáskikül­dötteket küldöttek ki tanácskozásra. Ezekbe a tanácskozásokba bevonták később a proletáralkalmazottak majd az orosz föld elnyomott földműves- munkásait is. Ekkor látták azonban már, hogy a munkás és földmives- kiküldöttek tanácsa a katonaság nél­kül tehetetlen. A katonaság megnye­résére fordították most a munkát és a flottalázadás után, amikor két mat­rózt agyonlőttek Kronstadtban, Péter- vár nyolc napos tüntetősztrájkot ren­dezett. Ezt a forradalmat leverték, de a munka tovább folyt és a tanácsok tovább is működtek. Az 1917-es orosz forradalom sem volt azonban mindjárt a proletárok forradalma. Az uralmon lévő osztá- I lyok érdekképviselete, a parlament, helyesebben a duma, lázadt fel tulaj- i donképen először, mikor már a sztráj- j kóló munkásokat leverték. A dumá- ; hoz csatlakozott a hadsereg egy ré- j sze, a cárizmus megdőlt és a helyét ■ polgári államalakulat vette át. Szó- •, ciális irányzat kerekedett felül, de a vezetők nem a belső, hanem a külső j imperiálizmus és kapitalizmus ellen akartak viselni háborút. Az ország egy része meg volt szállva, az alkot- mányozó nemzetgyűlést nem lehetett összehívni, munkás, földmíves és ka­tonatanácsok alakultak, de a prole- társág forradalmát Kerenskiék elnyom­ták. Amikor Kerenski offenzívája si­kertelen volt, a munkásság elemi erővel követelte, hogy ne a külső, hanem a belső ellenséggel, a tőkés termelési renddel végezzenek. Lenin, aki előzőleg Finnországba menekült, visszatért, minden államhatalmat a tanácsok kezébe összpontosítottak és megindult az a hatalmas szervező- munka, amelylyel Oroszország mai államformáját és társadalmi beren­dezkedését megalapozta. Magyar Lajosnak, aki a kommu­nista állami berendezkedésről legkö­zelebb fog előadást tartani, Márkus Miksa, a Budapesti Újságírók Egye­sületének elnöke, köszönte meg az értékes előadást. (Magyar Hírlap.) EGYHÁZI^ KÖZÉLET. Jézus fopásztori imája. Jár. 17, 1—8. Aki lelki szükségét érzi, vegye elő az élet zsinórmértékül szolgáló öreg bibliát és olvassa el benne János evangéliomának 17-dik részében az 1—8-ig egymásután következő ver­seket. E részben Jézus u. n. fopásztori imája van leírva. Jézus minden szava, beszéde arany, imái gyöngyök. Nem a tenger fene­kéről, hanem az üdvözítő lelkének mélyéből szedett gyöngyök. Krisztus­nak minden beszéde szentély, ameny- nyiben mindegyikben Isten lakozik. Imái a szentek szentje, melyben a fiú beszél az atyjával. Sok ily imát említ az evangéliom. Hanem ezen imáknak legtöbbjét nem hallották az apostolok vagy azért, mert nem is voltak ott jelen, ahol Krisztus imádkozott vagy pedig azért, mert Jézus nem mindig imádkozott hangosan. Némely imái pedig csak rövidek mint a Getsemáne kertben és a kereszten mondott fohászok. E fő- pásztori ima kivétel: Urunknak eme terjedelmes könyörgését valamennyi apostol hallotta. Egy világhirü iró annyira minden embeti értelmet meghaladónak tartotta ezen imádságot, hogy sohasem vál­lalkozott magyarázatára. Azonban halála előtt háromszor felolvastatta magának, hogy utolsó küzdelmében felüdüljön lelke ezen ima szavaitól, szellemétől. Mi pedig olvasva e verseket, el­mélkedve ezen imáról, kérjük az Is­tent, hogy részesítsen a Jézus által benne kért ajándékokban. S mivel ezen ima is arról tanúskodik, hogy Jézus minden munkáját és szenvedé­sét imával kezdte és végezte, köves­sük példáját: imádkozzunk gyakran és buzgón, ahogy azt Jézus tette. Az ima erősít és vigasztal. Raffay püspök külföldi útja. Geduly Henrik püspök és dr. Leffler Béla tanár után dr. Raffay Sándor püspök is útnak indult, hogy a magyarhoni evang. egyház és vele együtt hazánk egységét figyelmébe ajánlja a semleges külföldi államok veze­tőinek. Márc. 17-én indult el dr. Pröhle Vilmos debreceni tanárral, hogy előadáso­kat tartsanak Dánia, Svédország és Nor­végia fővárosaiban a magyar protestáns egyház helyzetéröl-pusztulásáról, amely be­következnék, ha hazánkat .feldarabolni en­gedik. Kisérje őket az Úr s áldja meg munkájukat hazánk s egyházunk javára. Lelkésziktatás. A budai ev. gyülekezet a kelenföldi lelkészi kör részére egyhangú

Next

/
Thumbnails
Contents