Harangszó, 1919

1919-03-23 / 12. szám

1919. március 23. HARANQSZÓ. 89. rátát olyképen, hogy azt a pártot, amelynek jelöltjére szavaz, bekeríti. A szavazólapot borítékban kell leadni. Az egyes lajstromokra leadott szava­zatokat összegyűjtik és a Budapesten összeüld központi bizottság megálla­pítja, hogy az egyes lajstromokra hány mandátum esik. A választások érvényessége felett a nemzetgyűlés dönt. Hogy példával megvilágítsuk : Sop­ron megye — mondjuk — egy választó- kerület, mely 10 képviselőt választ. Mindegyik párt sietve állít külön-kü- lön 10 jelöltet és a jelöltek személyi adatait magában foglaló ajánlatot aláíratja 500 választóval. Az ajánlatot beadja a választási hivatal elnökének. A választás napján megtörténik a szavazás községenkint. A szavazás eredménye az lehet, hogy 200 ezer­ből 80 ezer esik a földmives-pártra, 60 ezer a szociáldemokrata pártra, 40 ezer a Károlyi-pártra és 20 ezer a keresztény szociálista pártra. Ez esetben arányosan oszlanak meg j a mandátumok. A földmivespárt 4, a szociáldemokrata párt 3, a Károlyi párt 2 és a keresztény szociálista párt 1 jelöltjét jelentik ki képviselő­nek. A jelöltek közül a lajstromokon levő első 4, illetve 3, 2 és 1 lesz a képviselő. Szóval mindig sorrendben történik a jelöltek közül a képviselők megállapítása. Egy gondnok feljegyzéseiből. Március 11. »A puskától a nehéz tábori ágyúig, a lángszórótól a repülőgépről hajított bombáig minden harci eszköz csatta- nós szóhoz jut a berlini polgárháború­ban. Iróniája a sorsnak, hogy egy olyan alkotmányos kormánynak kell hatalmát megvédenie annyi embervér árán, amely kormányzásnak élén a szociálista Ebert és Scheidemann állanak. A Scheidemann kormány meg­mentette saját életét és vele együtt Németországot. Ezt a német győzel­met igazán sikeressé tette pedig Lloyd- George, mikor Párisban kiverekedte Németország élelmiszerrel való ellátá­sát. íme most először esett a világ­háború kezdete óta az angol és né­met kormányok találkozása egy közös cél szolgálatában.« * A pozsonymegyei Köpcsény köz­ségre, amely a Duna jobbpartján van, pénteken és szombaton három nyolc centiméteres lövedék esett. Egy tizen­három éves leány a nagy rémületben megőrült, egy tizenöt esztendős fiú pedig az arcán megsebesült. A katonai parancsnok ultimátumban azonnal magyarázatot követelt a pozsonyi cseh katonai parancsnokságtól, amely kijelentette, hogy Köpcsént nem ő lövette. Egy angol százados vezeté­sével jelenleg katonai bizottság vizs­gálja az esetet. Egy másik jelentés arról számol be, hogy a csehek Po- zsonyligetfalura több ágyulövést tettek. A bombázásnak emberáldozata is van. A Sloboda, a cseh-szlovák kor­mány hivatalos lapja közli, hogy a esek kormány április első felében a megszállott tót területen alkalmasint népszámlálást fog elrendelni. Ugyanez a lap jelenti, hogy a cseh kormány lépést tett a repülőgéppel történt ma­gyar propaganda megszüntetésére, íme tehát csehek továbbra is csak csehül viselkednek. A nagyszebeni román kormányzó tanács újabban ismét azt a hirt ter­jeszti, hogy igényt tart Nagyváradra és Aradra. A tanács félhivatalos lapja, a Dácia meg is irta, hogy a romá­nok feltétlenül ragaszkodnak e köve­telésükhöz és meg fogják szállani ezeket a városokat. A lap szerint ez­zel véget is ér a megszállás és e városokon túl a Tiszáig francia csa­patok fogják megszállni a fontosabb városokat. * Március 12. Szegeden a szociáldemokraták nagy tábora a komunistáknak jóval kisebb, de mindenesetre elszánt és veszedel­mes csapatával véres összeütközésre került a sor. Több sebesülés is tör­tént. Az összeütközés közvetlen oka az volt, hogy a szervezett munkások feleletül a kommunisták követelődző fellépésére általános sztrájkkal felel­tek és egy nagy népgytilésen mutat­tak rá, igen helyesen a kommunisták rendbontó kisérleteire. * Kaposvár, Somogymegye székhelye is nevezetes események színhelye volt. Itt a kisgazdapárt vezére, Szabó Ist­ván miniszter a kaposvári szociál­demokrata párttal egyetértőleg egye­dül helyes és célravezető eljárásnak jelentette ki a szociálista termelő- szövetkezetek megalakítását, melyek a somogyi nagybirtokokon jöttek létre. * Március 13. Lansing amerikai államtitkár aj­káról Páriából egy vészkiáltás süvít át Európán. Azt mondá többek kö­zött az államtitkár ür: a német nép éhezik, ínséget szenved. Nagy városa utcáin erőszak és öldöklés tombol. Mindenfelé munkátlanság, nyomor és éhség pusztít. Immár nem érünk rá többé tobzódni a boszu érzelmeiben. Hamarosan elérheti a tűzi veszede­lem a nyugat többi országait is. Ha­ladéktalanul útját kell állnunk. Hogy mit kell tennünk, két szó megmondja, ez a két szó: Élelem és béke. * Március 14. A közoktatásügyi miniszter soro­zatos előadásokat tart a tanítók szá­mára. Székesfekérvári előadásában mondta többek között: »nemcsak a királyok voltak bűnösök a háború felidézésében, hanem a nép maga is, a tanítók, akik hamis igazságokat tanítottak, az egyház és a sajtó. A népkormány nem fogadhatja el azt az erkölcsöt, amelyet az egyház kétezer évig tanított, hanem az emberi szo­lidaritásra, a szocializmusra kell épí­teni a fejlődést, mert az egyház harangokból ágyukat csináltatott, az egyházi vagyonból hadikölcsönt jegy­zett. A jövőt erre az erkölcsre ala­pítani nem lehet.« De én mégis kérdem, vájjon ezért érheti-e gáncs az egyházat? Hibás-e csakugyan az egyház, a tanító, a nép a háború felidézésében és annak folytatásában. * Az aradi gyalogezred főbizalmi férfia, Fellner Andor, a szociáldemok­rata párt tagja, mivel az ezredben a I fegyelmet helyreállítani s a katona- ! ságot engedelmességre bírni nem tudta: az egész katonaság szeme láttára agyonlőtte magát. Ez az eset nagy tanulságul szol­gálhatna azoknak, akik a katonaság­nál a fegyelmet megbontották, talán csak azért, hogy a katonaság ne az egész országé, hanem egyes politikai pártoké legyen. * A bécsi »Reichspost« 120. száma ; érdekes adalékokat hoz a németor- ! szági nemzetgyűlésről. A weimari német nemzetgyűlésen ; a valláserkölcsös iskolai nevelés ér- | dekében komoly hangok szólaltak ' meg. Nem klerikálisok, még csak nem is a keresztény centrum tagjai hanem a német nacionalisták, sot a német { demokraták keltek a hitvallásos isko­lák védelmére. i A német nacionalista képviselő, Mum, a többek között ezeket mondta;

Next

/
Thumbnails
Contents