Harangszó, 1919

1919-03-02 / 09. szám

X. évfolyam.

Idl9. március 2.

§ scám.

I

L

VALLÁSOS NÉPLAP.

Alapította: KAP! BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY. Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY.

A kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT QÉZA szerkesztő, Szentgotthárd

(Vas vármegye)

Előfizet*»! ára 62 számra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korona. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprémmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANQSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegy*) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

j

í

!

:

I

|

I

I

;

:

:

:

}

3

TARTALOM: Horváth Imre: Magyar imádság. (Vers.) — Szalay Mihály: Keresztyén szívvel Magyarországért. — Sass János: Vallás és iskola. — Néptörvény a földreformról. — A szomszédból. — Egy gondnok följegyzéseiből. — Balogh István: Új ég és új föld. — Csöndes percek. — Tárca. Fábián Imre: Aki másnak vermet ás, maga esik bele. — Hírek. — A közönség köréből

Magyar imádság.

BóRefarangeR Rendulásál oáriuR RJesszú, Rínierhes eszfendőRen át,

Birár, Riellen pusztán bujdeRellunR 3 üdíte oizre ajRunR nem talált.

Óh béRe áldott, üdítő' t>ize . . . EltiRRadt lelReR égi harmata!

IVged szomjaztunR láztél elgyötörtén, Mint forrást sebzett szamseR hada.

BéRe^arangeR némáR, csendeseR. . .

.A béReferrást megtaláltuR régre, [lést De — hajh! — e fcrrás nem hez enyhü- Magyar szíreRneR sajgó, mély sebére.

Riáltó szózat zeng a pusztaságén Magyar ajRaRról: IstenünR, AtyánR... fti eltalmaztál ezer érig minRet,

Mest ne hagyd oeszni a mi szép §azánR!

HORVATH IMRE.

Keresztyén szívvel

Magyarországért.

Szerencsétlen hazánkat csak megfeszített munkával lehet ismét fölemelni és jövőjét biztosítani. Olyan mélyre zuhantunk, hogy Össze kell szedni és össze kell tenni minden erőnket, ha ki akarunk vergődni a fojtogató mélységből és le akarjuk mosni a ránk szakadt gyalázatot.

Mindenkinek ki kell fejteni a benne rejlő tehetségeket. Mindenkinek felül kell múlnia önmagát, olyant kell magából előhoznia, amilyent eddig maga is lehetetlennek tartott magáról. Nagy, szinte emberfölötti feladatok várnak s nekünk, akármilyen kicsinyek vagyunk, hozzá kell nőnünk ezekhez i a feladatokhoz.

Ne legyen köztünk olyan nagy, aki bármi kicsiny dolgot kicsinynek tartana és mellőzne, ami csak egy hajszálnyival hozzájárulhat a haza jólétének emeléséhez és ne legyen köztünk olyan kicsiny, aki azt hinné, hogy az ő csekély ereje, fogyatékos jószándéka hiányozhat a nagy célok i megvalósításánál. Mindenkire szükség

van. Parányi erő sem heverhet parlagon. Parányi idő és alkalom sem futhat el kihasználatlanul.

Ne gondolja azonban senki, hogy ezért ki kell szakadnia abból a körből, amelyben élt és valami rendkívüli dolgokat kell véghez vinnie. Nem. Sőt sokkal mélyebben bele kell élnie magát megszokott körébe, egész lelkét bele kell vinnie eddigi munkájába. Ott kell mindenkinek megállni emberül a helyét, ahol éppen áll.

Nem a foglalkozás dönt, hanem az az érzület, amellyel hivatásunk teendőit végezzük. Minden munkára szüksége van hazánknak és társadalmunknak, a legszegényebb napszámoséra csak úgy, mint az ország kormányzóiéra. S a becsületes nap- : számos többet ér, mint a becstelen kormányzó, mert egyszerű munkájával jobban hozzájárul a közboldoguláshoz, mint magas, de káros tevékenységével amaz.

A legfontosabb az, hogy mindenki keresztyén szívvel dolgozzék hazájáért, vagyis azzal a tudattal, hogy az alacsony, múló anyagon kívül van valami magasabb szellemi világ, amely többet ér a föld kincseinél, vágyainál,