Harangszó, 1919

1919-02-23 / 08. szám

X. évfolyam,

1919. február 23.

8. szám.

VALLÁSOS NÉPLAP.

Alapította: KAPI BÉLA 1910. Felelős szerkesztő, kiadó: SZALAY MIHÁLY, j Társszerkesztő: NÉMETH KÁROLY.

A kiadóhivatal vezetője: CZIPOTT GÉZA szerkesztő, Szentgotthárd

(Vasvármegye)

Előfizetési ára 62 számra közvetlen küldéssel 10 korona, csoportos küldéssel 8 korena. Kéziratok Lovászpatonára (Veszprómmegye), előfizetési dijak, reklamációk a HARANOSZÓ kiadóhivatalának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanító.

llllltlIIIIIÉIIIIMIIMM

TARTALOM: Imrék Samu: Vezeklés. (Vers.) — Sass János: Öröm. — szm.: Sokba kerül a vallás? — A hazai protestáns egyházak beadványa. — Egy gondnok széljegyzetei. — A népek szövetsége. — Gaál József: Levél. — Ligethy Béla: Csillagok. (Vers.)

— Csöndes percok. — A közönség köréből. — Hírek.

Vezeklés.

Nagy nehéz oilágban gyötrelemmel járunk, jegyes Iödís sebzi minduntalan lábunk; Kegerbít a perba ezer csapás súlya,

Mit bűneinkért ránk mértél, ég s föld Ura.

Elhagytunk Tégedet, Te is el bennünket, De, irgalmas Isten, mentsd meg az éltünket! Rönyörgünk Te^ezzád nisszatéroe, csdue: Sújtelé karodat mirélunk már oedd le!

Bűnhődtünk eleget múltért és jenéért,

I Büninkért tengersek szenoedés s bánat ért;

Siralmak éjjelén oezess már keresztül,

| - Regyelmes Isten, Benned bízunk egyedül!

Imrék Samu.

Öröm.

Első pillanatra talán szemrehányás villan föl az olvasó gondolatában, ha a testi s szellemi élet mai viszonyai közt van valakinek bátorsága ezt a szót: öröm, a nyilvánosság «lőtt kimondani. Mert a-mulató helyek észbeli munkát és költséget nem kímélve

; igyekeznek ugyan gondoskodni a nagy közönség kacagásra csiklandozó szórakoztatásáról, viszont a mulatók tarka, nagy tömege s harsány derültsége is hálás bizonyságot tesz az igyekezet sikere felől; de ez a falrengető kacaj, ez a féktelenül tomboló jókedv félreérthetlenül magán hordja mesterséges származásának kirívó bélyegét.

Nem a szívben termett, nem igazi felvidulása a léleknek, mely az ártatlanság üde harmatcseppjével táplálkozik ; hanem a szem előtt elvonuló képek és alakok, ezek beszéde, szóval külső körülmények kieszelt, i kikeresett találkozása folytán robbant föl, minélfogva nem is idézhet elő vidám lelki nyugalmat, hanem csak mulékony villanást, mely a külső hatás megszűntével együtt, mint a lidércfény, nyomtalanul eltűnik.

Az az igazi öröm, mely mint a havasi táj kristálytiszta levegője, tar- , tós állapot a lélekben, majdnem ismeretlen ma körülöttünk.

És nemcsak a társaságban, a nyilvános életben mutatkozik lehangolt- ság, fáradság sőt elcsüggedés fagyos közönye, hanem a szépirodalom termékei is nagyrészt ezt az általános, örömtelen, vigasztalan hangulatot tükrözik vissza. íróink különös előszeretettel igyekeznek a világrendet olyan színben tüntetni föl, hogy az embernek minden törekvése ártatlan örömök, lelki üdv felé céltalan, hasztalan fáradtság, mivel valami rettentő, vad, rosszindulatú hatalom uralkodik ebben a világban, mely meghiúsít minden jő szándékot, minden erőfeszítést. Égy-egy szépirodalmi termék elolvasása után nem lelki megnyugvást, kielégülést érez az olvasó, hanem felháborodást a természet rendje ellen és elcsüggedést.

Nem lehet ezt a szomorú jelenséget a mai sanyarú időkkel indokolni. Hiszen már a háború előtti időben is uralkodik ez a nyomasztó köd az ember lelkén, ügy lesz a dolog, hogy az emberi léleknek ez a sivár hangulata is, meg a világháború borzalmai is egy közös forrásból származtak.

Tapasztalatból tudjuk, nem szorul tehát bizonyításra, hogy korunkban az ember — majd azt mondhatnám minden téren, minden rangban — egyedül a gazdasági életre fordítja