Harangszó, 1919

1919-02-16 / 07. szám

54.

HARANGSZÓ.

1919. február 16.

rozat. Már pedig kiáltó ellentétben

van a tanács hazafiságával résztvenni oly ünnepségen, ahol kifejezést fog nyerni a Magyarország nagy megcsonkításán való öröm is.

Erre Zoch Sámuel főispán elrendelte, hogy a pozsonyi egyetem bezárassák ; hogy az egyetemi tanács ezentúl sehol semminemű ülést ne tarthasson ; eltiltja a tanárokat minden tevékenységtől, de az orvosi karra ráparancsolja, hogy a kórházi szolgálatot ellássa.

Egyetemeinkre rájár a rúd. Sem a hazai kormánynak, sem az ellenséges kormánynak a tanárok nem tudnak a kedvében járni. Ami Pozsonyban történik, az már nem fegyverszüneti megszállás, hanem valóságos ellenséges hódítás és bekebelezés. De csak rajta. Ez az egyenes útja annak, hogy az elkeseredés, a düh, a boszú érzete megdűlja a leg- béketürőbb galambszíveket is,

*

Február 4.

Bernben a világ szociáldemokratái kongresszusra jöttek össze. A magyarokat Kunfi és Buchinger képviselik. A magyarok a következő határozati javaslatot terjesztették elő:

Az értekezlet óvást tesz az ellen, hogy magyar területet a békekonferencia döntése előtt erőszakosan annektáljanak, nemkülönben az ellen, hogy a megszálló sereg a magyar köztársaság által megteremtett szociálpolitikai jogokat, a munkások gyülekezési jogát, a társadalmi szabadságot megszüntesse és ezzel a megszállott területekből való élelmiszer-, szén- és nyersanyagbehozatalt megakadályozza, aminek az a következménye, hogy a meg nem szállott területeken az ipari munkát meg ketl szüntetni. Az értekezlet ast kívánja, hogy a békeértekezlet az ország egyes részeinek hovatartozandósága felől addig ne döntsön, amíg az illető terület lakossága akaratát népszavazás utján nem nyilvánította. A népszavazásnak valamelyik semleges állam ellenőrzése alatt kell megtörténnie.

A cseh-tót megbizottak: Nemec, Bachyne, Franké dr. és Burián válaszként határozati javaslatot terjesztettek elő, amely kijelenti, hogy a volt magyar állam töt részeinek a cseh országrészekkel egy államba való egyesülése teljesen megfelel a demokrácia és az önrendelkezési jog alapelveinek. A szociálista értekezlet ezért azt kívánja, hogy ezt az egyesülést a párisi békeértekezlet erősítse meg. Az értekezlet céltalannak és feleslegesnek tartja azt, hogy az egyesülés felől népszavazást tartsanak.

Látni való tehát, hogy a cseh szo- ciálisták az >ioternacionálét< is csehül értelmezik.

*

Búza Barna miniszter az adóztatás, a magántulajdon és a hadsereg kérdésében a következő nyilatkozatot tette:

— A dolgozó polgárságnak nincs oka félnie. A magántulajdon alapján állunk, csak igazságosabbá akarjuk tenni a magántulajdon rendszerét. Se az adóval, se a birtokreformmal nem akarjuk érinteni a polgári vagyont és a polgári jövedelmet. A rendes polgári jövedelem, a kisgazdák, kisiparosok, kiskereskedők, szellemi munkások munkával szerzett jövedelme semmivel se lesz jobban megterhelve, mint eddig volt. A polgári vagyonhoz nem nyúl hozzá senki. A földbirtok 200 holdig sérthetetlen marad. A nagy vagyonra, a nagy jövedelemre akarjuk hárítani az ország súlyos terheit.

— Szervezünk demokratikusan fegyelmezett erős hadsereget, amellyel fenntartjuk a belső rendet s ha eljön az ideje, kiverjük az országból az igazságtalanul ránk tört ellenséget.

— Ma kétszer olyan erős a bizodalmám abban, hogy illeg tudjuk menteni az ország épségét, mint egy hónappal ezelőtt volt. De nem azok mentik meg, akik a polgárságot a szociálisták ellen lázítva két egymást marcangoló harcos tábor polgárháborújának csataterévé akarják tenni az országot, s nem is azok, akik naponta százszor elkiabálják teljes biztosságban Budapest utcáin, hogy: területi integritás! — hanem azok, akik a dolgozó polgárságot s a dolgozó munkásságot egy nagy szövetségbe egyesítik az ország védelmére s fejlesztésére.

*

Február 5.

A csehek bevonultak tehát Pozsonyba és hivatalosan is birtokukba vették a várost. Pozsonyt, az ős magyar koronázó várost. Remélhetőleg csak egy időre!

A cseh előnyomulás ellen való tiltakozásul Pozsonytól Ungvárig teljesen megszűnt a munka.

*

Február 7.

Lovászy volt miniszter legutóbb Budapesten beszédet tartott. Beszédjében töbek között a következőket mondotta:

Mi október 31-én nemzeti forradalmat csináltunk. A szabadság forradalma volt ez. A népkormány * november 16-án törvénybe iktatta a szabadságjogokat, a haladást hirdető néptörvényekben parancsolóan irta elő a gondolat- és a sajtószabadságot, az emberi jogok tiszteletbentartását. Azóta nagy eltolódás mutatkozik. Akkor a Nemzeti Tanácsban és a kormányban egyensúlyozták egymást a különböző tényezők. Ma már a polgári elem háttérbe szorult, a má- f sik tényező pedig előtérbe nyomult. £ A szociáldemokratapárt hatalmába kerítette a hadsereget pártcélokból. Ezzel megromlott az egyensúly és a forradalom-teremtette gyönyörű ösz- szeolvadás ismét széthullani kezd. A mai állapotok a szabadságjogoktól fosztották meg a polgárságot. De azok, akik így intézik az ügyeket, rosszul számítanak. A terror alkalmazása nagyon végzetes lejtő. Maguk a terroristák zuhannak e lejtőn a mélységbe és kétségtelen, hogy ösz- szetörik magukat. Az erőknek koncentrációjára van ma szükség, nem pedig széthúzásra. A polgárságnak feltétlenül szervezkednie kell, mert összhang, egység és megértés csak szervezett erők között lehet.

A nagy vagyonadó.

A pénzügyminiszter a nagy vagyonadóról, vagy a mint másként nevezi, a nemzeti vagyondézsma körülményeiről az alábbi egyéni néze- leket és eszméket nyilvánította:

— A mai súlyos állampénzügyi helyzetből már most kell keresni a kisegítő utat. A nagy állami terhek apasztása és a kiegyenlítődés felé való törekvés különböző módokon történhetik. A devalváció nem kívánatos megoldás azért, mert egyformán mindenkire kiterjed, egyformán sújtja a kisembert és a milliomost, tehát nem igazságos és nem demokratikus. Az egyedüli demokratikus megoldás a nagy vagyonadó, mert ^ ezzel fokozatosan lehet a vagyonokat lefaragni és kiegyenlíteni. A mai viszonyok közepette fontos kérdés, hogy a nagy vagyonadó végrehajtása lehetséges lesz-e. Nem táplál túlságosan vérmes reményeket, de az is jelentős eredmény lesz, ha a már 39 milliárdra fölszaporodott állami terhek nagyobb részét visszafizetjük. Helytelen az a fölfogás, hogy a termelés érdeke a nagy vagyon. A nagy vagyonadó keresztülvitele nem függ a ^