Harangszó, 1919
1919-02-16 / 07. szám
50. HARANQSZO. Azt mindenki elismeri, hogy az állam és társadalom közös érdeke, hogy minél értelmesebb és életrevalóbb tagjai legyenek. Tehát közösen, az állampolgárok közös költségén kell a gyermekeket olvasásra, Írásra, számolásra, gazdasági és egyéb ismeretekre tanítani. Annál erősebb az állam és társadalom, minél műveltebb s foglalkozásukban minél ügyesebb emberek alkotják, szóval minél jobban meg van a szellemi és anyagi többtermelés lehetősége. Müveit és ügyes munkások sokkal többet tudnak termelni szellemileg, anyagilag, mint a műveletlenek. A többtermelés pedig gazdagabbá is erősebbé teszi az államot is, a társadalmat is. De az állam és társadalom erejét, egészséges fejlődését és boldogságát nemcsak a világi ismeretekben való jártasság és földi gazdagság biztosítja, hanem még nagyobb mértékben a polgárok jellembeli és erkölcsi emelkedettsége. Az észbeli tudás, a foglalkozásban való ügyesség, a földiekben való gazdagság csak emelkedett lelkű nemes jellemű és tiszta erkölcsű emberek kezében válik áldássá. Ellenkezőleg, ha a világiakban való haladás lelki elszegényedéssel és erkölcsi sülyedéssel jár, romlásba jut az állam is, a társadalom is, mert a sivár lelkű és romlott erkölcsű emberekben sokkal gyöngébb a kötelességtudat, a felelősség érzet, a becsületesség s így kevesebb és rosszabb a munkájuk, jobban hajlanak csalásra, vesztegetésre, meggyőződésük eladására, minden magasabb eszmény megtagadására s a féktelen testi élvezetekre, amelyek gyöngébbé, satugábbá s így munkára és ellenállásra képtelenebbé teszik az embereket. A régi görög és római államok példája szemmel láthatóan bizonyítja, hogy a tiszta erkölcs mellett műveletlenebb és szegényebb állapotban is erősödtek és fejlődtek ezek az államok, ellenben magasra emelkedett műveltsége és gazdagság mellett is egyre pusztultak és romba dőltek, amint az erkölcsi élet megromlott bennük. Az erkölcs pedig eddigi tapasztalás szerint csak a hit gyümölcse lehet. Ahol hiányzik a hit, ott igazi erkölcsöt, becsületes, tiszta életet hiába keresünk. Hadd idézzünk erre nézve kiváló emberektől egy pár nyilatkozatot: »Egy embernek, aki derekasan, becsületesen akar valamit tenni, minden körülmények között erős hitre van szüksége«. (Corlyle.) »Amint a hit meginog, a gyakorlati élet is ingoványra jut; tévelygés, igazságtalanság és nyomor lépnek fel mind nagyobb-nagyobb mértékben.« (Corlyle.) »Nincs más, ami megtartson a lejtőn, ami fékezze a csuszamodást, mely hanyatló fajunkat feltartóztat- hatlanul és egész súlyával a mélységbe ragadja, mint a keresztyénség,« — mondja az emberi észnek egyik legnagyobb képviselője, (Taine) aki igazán szabad gondolkozó volt s akinél tisztábban kevés ember tudott a korok leikébe belátni. Gondoljunk ezeknél az idézeteknél a mi korunkra. Miért látunk olyan kevés derekasan végzett munkát, ellenben olyan sok eltévelyedést, igazságtalanságot, testi-lelki nyomort, és miért csúszott korunk olyan mélyre a lejtőn ? Nem a hit meggyöngülése, sőt a teljes hitetlenség okozta-e ezt? Mindenki tapasztalhatta, hogy aki nem érzi az Isten előtt való felelősséget, annak nincs igazi felelősség- érzete az emberek és a maga lelkiismerete előtt sem. Ahhoz hivatalban, üzletben s akármi munkában jobban hozzáfér az erkölcsi lazaság, vagy lelkiismeretlenség és tulajdonkép csak a kenyérért, vagy parancsra, vagy a törvénytől való félelemből dolgozik, de mások javára szolgáló önkéntes munkát hosszabb időn, sőt az életen át magára nem vállal. Pedig aki csak annyit dolgozik, amennyit éppen muszáj s azt is csak magáért, az a hitvány névnél jobbat nem érdemel; hitvány emberekből pedig egészséges, erős és boldog állam nem kerekedhetik. Egy életet mások javára önzetlenül leélni, magukat másokért önként napszámosokká tenni csak olyan erős hittel és erkölcsi érzéssel ellátott emberek tudnak, mint Pál, Luther, vagy Széchenyi, akik közül az előbbiek egyenesen a hitnek hősei voltak s az utóbbi is minden este följegyezte, melyik bűn ellen vétkezett aznap és hazáját a tiszta erkölcs fundamentumán akarta kitartó, nemes mnkával magasra emelni. Elmondhatjuk tehát, hogy amennyire érdeke az államnak a gyermekeknek világi ismeretekkel való ellátása, éppen úgy, sőt nagyobb mértékben érdeke azoknak valláserkölcsi nevelése. Nem csak az egyes ember látja annak hasznát, hanem az emberek nagy közössége: az állam is. Ezért a vallás nem is magánügy, ha1919. február 16. nem a legszorosabb értelemben vett í közügy, amelynek legalább is annyi / helye van az iskolában, mint az v egyszeregynek. Más oldalról tekintve a dolgot, | ugyancsak ide jutunk. Nem csak az állam erejét és bol- | dogságát kell figyelembe venni, hanem azt a kötelességét is, hogy viszont ' ő is tartozik polgárainak erejét, bol- It dogságát tőle telhetőleg előmozdítani./\ Ha már most arra gondolunk, menm m szívnek ád a hit a megpróbáltatásöl^*« közt vigasztalást, megnyugvást ésT i csüggedetlen kitartást: van-e joga az • j államnak küzködő, szenvedő polgá- - raitól ezt a támaszt elvenni mind-' - addig, míg helyette éppen ilyen áldott í hatású erőt adni nem tud? Nem lel- - kiismeretlenség és oktalanság-e bol- - dogtalanná tenni, talán a kétségbe- - esésbe, vagy a bűnbe lökni azokat, ,1 akiket a hit eddig boldogított és a ß megpróbáltatások, kísértések hullá- -i main fentartott? Nem hiába védelmezik a komolyabb d és tisztább erkölcsű emberek a val- -f lást. Nem hiába tiltakoznak magán--r üggyé tétele ellen. Érzik, amit egyv< kiváló tudós mondott: »A keresztyén~r ség nem pusztán magánügy, hanemm nyilvános nemzeti ügy Attól függgt népünk jövője, hogy milyen álláífcjfci foglal el vele szemben. A keresztyénen ségnek helyet készíteni népünkben é«5? népünk életében : ez a legjobb poli-ií tikai bölcseség és legigazibb hazafitól, ság.« (Luthard.) Melyik hiányzik hát nálunk a keeo resztyénség ellenségeiből ? A politikasjJ bölcseség-e, vagy az igazi hazafiság gi A vallásügyi miniszter az állana és egyház szétválasztásáról. , Vass János dr. az állam és eg)jg ház szétválasztásáról a következőííö, ben nyilatkozott: — A forradalom előtérbe juttatdß az egyház és az állam egymásbAk való viszonyának kérdését. Ma rópaszerte az az irány lett uralkodbo amely az állam és egyház szétválásáé tását kívánja. Ez elől nem lehet H , térni. De a kérdés megoldása külöo', böző fokozatokat tesz lehetséges«- a — Bizonyos tekintetben a mi dob gunkat megkönnyíti az, hogy a bd tokpolitikai reform megoldotta egyházpolitikai kérdések egy jó rés:.?:' és eliminálta egy bizonyos tekinti ben a szekularizáció ügyét is. Akjy dés ilyen megoldásával kapcsolac san előreláthatóan generálisan
