Harangszó, 1919
1919-02-09 / 06. szám
46 HARANGSZÓ. 1919. február 9. Egy gondnok feljegyzéseiből. Január 27. Az első fénysugár az ijesztő sötétségben a nyugati égboltról villant felénk. A párisi békekonferencia Wilson javaslatát magáévá tette, erélyesen leintette éppen nem barátságos szomszédainkat, akik erőszakkal igyekeznek maguknak jogalapot teremteni. Ügylátszik tehát mégis van a világon egy államférfin, aki kimondott szavát komolyan veszi. * Dr. Kovács István a protestánsok kormánybiztosa távirati értesítést kapott a magyar prot. küldöttségtől, hogy Wilson és Lloyd George memorandumaikra jóakaratra való választ adtak. Hárman megérkeztek és Károlyi Mihálynak, Berinkey Dénes- nek beszámoltak missziójukról. Károlyi nagy örömmel hallgatta, hogy küldetésük sikerrel járt. * Január 28. A Károlyi párt kettévált és pedig meglehetősen viharos jelenetek között. Szomorú dolog, hogy az ország eddig egyetlen, nagy, szervezett polgári pártja nem bizonyult egységesnek. * A románok hátrálnak az egész vonalon. És pedig állítólag két okból. Ügylátszik Romániában igen komoly parasztmozgalom van megindulóban, de a legfőbb oka a Román csapatok visszahúzódásának mégis az ántánt hatalmak állásfoglalása, amelyek a leghatározottabban tiltakoznak minden erőszakos állásfoglalás ellen. * A párisi békekonferencián kimondották a népek szövetségének a megalkotását. A javaslat szerint, minden civilizált nemzet, amelyben meglehet bizni. hogy előmozdítja a liga céljait, fölveendő a szövetségbe. * Január 29. A pesti izr. hitközség rendkívüli közgyűlést tartott, amelyen Mezei Fe- Jrenc javaslatára a közgyűlés kimondta, hogy bármely részről eredő minden oly törekvést, téveszmét, mely a magyar zsidóságot ebben az országban nem vallásnak, hanem külön nemzetnek vagy nemzetiségnek tekinti hazafias érzésének egész erejével magától elutasít. Ezzel szemben a Magyarországi Cionista Zsidó Szervezet gyűlésén Chajas dr. egyetemi tanár és bécsi főrabbi odanyilatkozott »téves felfogás az, amely a zsidósógot pusztán felekezetnek tekinti s így állítja szembe a társadalom többi alkotó elemeivel. A zsidóság egészen különleges helyzetben van. Való dolog, hogy kétezer éve hazátlan, ám a zsidók egy pillanatra sem mondtak le a hazájukról: Palesztináról.« Én azonban mégis azt gondolom, hogy a magyarországi zsidóságnak zöme magát csak felekezetnek tartja Magyarországon 1 * Megjelent a hazai németség autonómiájáról szóló VI. néptörvény. A néptörvény rendelkezése szerint a Magyarországon lakó németek egységes nemzetet alkatnak, habár területileg oly távol esnek is, mint Pozsony Brassótól. Autonom ügyekben a németek közös törvényhozó szerve a német nemzetgyűlés lesz. Autonom ügyek, melyeket a hazai német nemzet maga intéz: belső igazgatás, igazságszolgáltatás, közoktatás, közművelődés, egyházügy $ Jan. 30. Budapesten Kindlovits Pál isk. igazgatót, a ki a tanítótestület értekezleten azt indítványozta, hogy az iskolában továbbra is magyar nemzeti szellemben neveljék az ifjúságot, fölfüggesztették állásától. H* Vérlázitó kegyetlenségről számol be a táviró. Kissebesen, részint a reguláris román csapatok, részint a községbeli román lakósok egy kereskedőről és két tisztviselőről elevenen lehúzták a bőrt, sóba mártották s úgy tették ki őket a piacra. De boldog volnék, ha bebizonyosodnék, hogy a hir nem igaz, mert Európában, de az egész világon most már ily vadállatok nincsenek. * Febr. 1. A szerbeknek öt napon belül ki kell üriteniök Temes- és Torontál- vármegyéket. Balassagyarmatot visz- szafoglaltuk. Kézdivásárhelyt megszállták a románok, a pozsonyi egyetemet becsukták a csehek. Makón másfél órai utcai harc volt, melynek több halottja és sebesültje van. Hirek érkeznek a Karagyorgyevicsek súlyos helyzetéről, mert a viszony a horvá- tok és szlovének között mindinkább elmérgesedik. Amerika, Anglia erélyesen tiltakozik a Japán kapzsiság ellen. Sehol semmi nyoma a közeli békés életnek. Igazán szeressünk! Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.« A szeretet apostolának ezen szavait szeretném ma fülébe harsogni egyházunk minden tagjának, akik az idők jelét meg nem értve, a kényelem vagy nemtörődömség puha párnáin pihennek. A régiek elmúltak, mindenek megújultak. És mi mégis tétlenül szunnyadunk tovább? Tekinthetünk jobbra is, balra is: mindenütt szervezkedést, tömörülést látunk. — Gondoljunk csak a röpiratok, felhívások ezreire, melyekkel a szociálisták is, a katholikusok is elárasztják híveik táborát; gondoljunk a lázas munkára, melyet ellenségeink mind a sajtóval, mind élőszóval kifejtenek. A minap került kezembe egy szociálista lap, amely — sajnos — a mi híveink körében is meglehetősen el van terjedve. Ez az újság egyik cikkében erős toborzásra szólítja fel olvasóit. A pártba belépőktől még hűségesküt is követel és minden tagjának kötelességévé teszi az illető szociálista újság jóakaratát. És mi mégsem mozdulunk meg, mégsem tömörülünk egy evang. sajtó-organum körül ? — Ha nem szóval szeretünk, de valósággal; ha nem csak névleg vagyunk az ev. vallás követői; ha nemcsak szóval szeretjük egyházunkat; ha méltányolni tudjuk azt a sok jót, mit ez velünk tett és tesz: akkor kell hogy érdekeljen bennünket ennek sorsa, kell, hogy anyagi áldozatokkal is segítségére legyünk. És amikor az ev. sajtó felkarolásával kell ezt tennünk, arra se sajnáljuk filléreinket. Támogassuk hát egyházunk egyetlen vallásos néplapját, a Harangszót, anyagilag és erkölcsileg egyaránt: aki írni tud, tollal kezében, akinek az Ür földi javakat adott, adományokkal; akik teljesen szegények, a lap ajánlásával. Szóval egyetlen egyházunkat szerető, annak jövőjéért aggódó hívünknek sem szabad tétlenül maradnia! Még mindig tartanak a hosszú, téli esték. Falun ilyenkor összejönnek a rokonok, ismerősös és elbeszélgetnek erről is, arról is. Beszélgessünk ilyenkor arról is, amit a Harangszóban olvastunk és olvasunk, ismertessük, ajánljuk és így terjesszük azt. Ha csak minden olvasó egy új előfizetőt szerezne, gondoljuk el, pár év múlva micsoda terebélyes fává növekedhetnék kedves lapunk s esetleg már hetenkint kétszer kopogtatna be hozzánk. Az a 8—10 korona előfizetési díj igazán nem tarthat vissza ma senkit, midőn akkora
