Harangszó, 1919
1919-02-02 / 05. szám
36. HARANGSZÖ. 1919. február 2. B gokkal üdvözölte és dicsőítette. A háború felidézéséért, a háború nagy 'mértékű kiterjedéséért minden bűn és I vétek minket terhel, ezt megtorlandó állt össze a többi emberiség keresztesháborút viselni a jog érdekében. A győzelem a keresztes vitézeknek jutott, akik most fognak Ítéletet hozni a bűnösökről. Hogy ez az Ítélet minő lesz, afról Poincaré szavai még nem rántották le a leplet. Poincaré beszédét végezve távozott az ülésről. Clemenceau foglalta el az elnöki széket, hogy vezesse az elnök- választást. Egymásután Wilson, LloydGeorge és Sonnino szólaltak föl, hogy elnökül Clemenceaut ajánlják. Mindhárman a maguk módja szeiint dicséretet dicséretre halmoztak s hozzátehetjük, hogy Clemenceau minderre a dicséretre rá is szolgált, mert övé az oroszlánrész abban a sikerben, amelynek folytán Párisban most az ántánt felettünk és nélkülünk Ítélhet. Clemenceau röviden megköszönte a megválasztását, rámutatott a konferencia sorsdöntő jelentőségére és tője j eddig még nem szokott hangon fejezte j ki abbeli reményét, hogy e konferencia j csak a világbékét és a népek békéjét > van hivatva életre kelteni. Egy gondnok feljegyzéseiből. Lnuár 22 A legutóbbi kormányválság megoldásának jelentősége abban áll, hogy haderőnk sorsa és ifjúságunk nevelése I a szociáldemokraták kezére jutott. Közoktatásügyünk vezetését Kunfi volt f népjóléti miniszter vette át. Kunfi valamikor tanár volt. Tanári székéből Apponyi távolította el, mert a szellemet, amelyben tanított veszedelmesnek tartotta a nemzetre nézve. Kunfi félik fogását, lelktiletét, az ő szellemét r legjobban jellemzi többek között »A másik űt< című munkája, ahol is többek között a következőket mondja: »A hit a tekintély, az alázatosság, az igénytelenség tisztelete múlófélben van s új lélek száll az emberiség nagv, lomha testébe . . Örvendetes dolog a tekintély minden fajának lassú, de biztos aláaknnzása, az államhatalomnak tagadása és gyön- gííése. A nyugatmagyarországi németség Sopronban gyűlést tartolt, amely mindvégig izgalmas hangulatban folyt le. Kimondották, hogy január 29-ig várakozó álláspontra helyezkednek; ha addig a németségi autonómiára vonatkozó törvény nem jelenik meg, kimondják vagy az önálló köztársaságot vagy a csatlakozást Ausztriához. Szóval úgy látszik teljes gőzzel azon az utón törtetünk előre, mint Oroszország. * Budapesten a székelyek a Vígadóban. az »Ébredő magyarokt a Gólyavárban adtak kifejezést szívük mélységes keserűségének. Amazok azt mondják nem nyugosznak bele soha az oláhok uralmába Erdélyben, emezek a zsidók vezető szerepét tail jók tűrhetetlennek. Január 23. Azt olvasom Pozsony város szlovák neve Bratislava lesz, Bratisláv szlovák fejedelem neve után, ki egy cseh történetiró szerint ezer évvel ezelőtt alapította a várost. . * Január 24. A német nemzetgyűlési választás véget ért. A választásból itt is, mint Angliában a polgári pártok kerültek ki győztesen. A szociáldemokrata pártnak 164 tagja van. A nemzetgyűlést febr. 6 ára Weimárba hívják össze. * Nagy , jelentőségű dolog, hogy a földkerekség, leghatalmasabb, legon- tudatosabb és legfölkészültebb szociáldemokráciája, mely ma egy 70 milliós nemzet államéletét irányítja, fegyverrel szállott szentbe azokkal, akik a társadalom azonnali kommu- nizálását a proletár diktatúra terrorjával akarják megvalósítani s e mérkőzésben döntő győzelmet aratott. Ha a magyar nemzet legalább egyszer csak más kárán tudna tanulni és okulni, most sokat taníthatna, sokat okulhatna. * Január 25 Á budapesti tudomány egyetemet nagy meglepetés érte. Kunfi minisztertől leiratot kapott, melyben tudtára adják, hogy nem kevesebb, mint 7 új tanárt neveztek ki egyszerre az egyetemi tanári kinevezések eddigi rendje és hagyománya teljes mellőzésével. Hogy kiket? Elég any- nyit tudni Jászi vo't miniszter közöttük van. * Portugáliában kikiálitották a királyságot Mánuel volt királyt királlyá Hiába nincsen semmi állandó a nap alatt. * Január 26 Prágai jelentés szerint a Josef- stadtba áthelyezett, annak idején a 28-as számot viselő gyalogezred a nyolcas számú prágai lövészezreddel föllázadtak. Huszonnyolcadikgyalogezred! Igen, ki ne emlékeznék rája. Ennek az ezrednek köszönheti sok szegény magyar szomorú fogságát, hősi halálát. * A Pesti Hírlap házát az utca megtámadta, behatolt kiadóhivatali és egyéb helyiségeibe, vandál kedvteléssel rombolt és pusztított, azután elvonult. Az utcai nép haragját állítólag egy cikk irányította a nevezett ujságházra, amely a Pesti Hirlap minapi számában arról elmélkedett, hogy e súlyosan szorongatott országban ma nem járja, hogy a kormány juía’mazza a dologtalanságot. Igenis, megilleti az állami segítség azokat a munkátalanokat, akik dolgoznának, ha kapnának munkát. De mikor a fold termékei milliónyi értékben a fö'dben rohadnak el, mert nem kapni kiszedésökre munkást: akkor ideje lesz a munkátalanok állami segítségét revideálni és vele a termelésnek új lendületet adni. (Az érdekes találkozás okából említjük meg, hogy véletlenül éppen ugyanerről a kérdésről elmélkedik a Népszava s körülbelül ugyanilyen eredményre jut.) Szóval ez ma a szabadság! * Egész Erdély sztrájkol. A »felszabadító« románok néhány hét alatt bebizonyitották ime az egész világ előtt, hogy balkánt akarnak csinálni egy ezeresztendős európai országrészből. Semmi sem bizonyítja ezt inkább, mint az a barbár elnyomás, mely egy ország tisztviselőit és munkásait sztrájkba kergette, hogy megvédelmezzék legprimitívebb emberi jogaikat. A botbüntetés — reméljük — nem tartozik a wilsoni elvek gyakorlati megvalósításának eszközei közé, ám a románok ezt a gyalázatos eszközt fegyvertárukba iktatták s ezzel méltatlanoknak bizonyultak arra, hogy az entente civilizált népei nevében gyakorolhassanak Erdélyben imperiu- mot. Bármi legyen is az entente véleménye az erdélyi kérdésben, most látnia keli, hogy az emberiesség törvényeit bocskorral tapodó balkáni erkölcsnek nyitott utat egy olyan országban, mely sok évszázad előtt is már szabadságjogok zászlóhordozója volt Európa népei között.
