Harangszó, 1919

1919-02-02 / 05. szám

34.

HARANQSZŐ

1919. február 2.

mennyi tiszteletet és előmenetelt érdemel.

Küzdenünk kell a régi osztályuralom ellen, de küzdenünk kell az új osztályuralom ellen is, mikor a szélsőséges áramlat a legéretlenebb és legfelelőtlenebb tömegek kezébe akarja adni a vezetést s nem felszabadítani, hanem zsarnokoskodni akar és a szellemi munkát munkának sem tartva tisztán a testi munkának ad megbecsülést.

Küzdenünk kell az olyan áramlat ellen, amely az egyenlőséget úgy értelmezi, hogy érdem és érdemet- lenség között nem tesz különbséget. Ne felejtsük el, hogy Jézus nem Judásra, hanem Péterre, tehát nem a legérdemetlenebbre, hanem a legkiválóbbra bízta a legfőbb dolgokat.

Küzdenünk kell az olyan áramlat ellen, amely a szabadságot megadja a hitetlenségnek, de nem akarja megadni a hitnek; elismeri a vallástalanig jogát, de nem ismeri el a vallásét. Az ilyen törekvés tudva, vagy tudatlanul állami és társadalmi életünknek fundamentomát rombolja és míg azt hiszi, a múltat takarítja el, a jövőt dönti sírba. Nem minden rósz, ami régi; nem minden jó, ami új! Vigyázzunk, hogy a régi igazságtalanság helyébe még nagyobb igazságtalanságot ne ültessünk.

A helyes utat, az igaz mértéket most is az evangéliom adja meg. Tehát fedezzük azt fel újra. Vigyük bele életünkbe, családunk, társadalmunk, hazánk életébe. Adjuk a vezetést, a döntő szót minden szívben, minden házban, minden műhelyben, minden üzletben, minden gyűlésben Krisztusnak, akkor megvalósul az igazi demokrácia s benne nem kell féltenünk egyházunk jövőjét.

Protestánsok és katholiknsok

Január 19-én a budapesti evang. iskola dísztermében egy politikai szövetkezés keretében megtörtént a protestánsok és katholikusok össze- ölelkezése. Ha ez a politikai össze- ölelkezés lélekszerinti, akkor úgy érezzük, január 19-ike történelmi dátumot jelent a keresztyén Magyarország életében. De jaj, ha csak a mai szomorú politikai viszonyok kényszerítő hatása alatt történt meg a testvéri kézfogás. A szövetkezés akkor nem lesz hosszú életű. Hogy hosszú életű i legyen pedig, nem rajtunk, hanem '

egyesegyedül katholikus testvéreinken múlik. Az első dolog tehát, ha katholikus testvéreink is úgy gondolják, úgy érzik, hogy ma Magyarországon a keresztyén felekezeteknek össze kell fogniok, össze kell tartaniok, azt a budapesti január 19-iki összeölelke- zést komolyan veszik: akkor mindenekelőtt szűnjék meg végre a katholikus egyház hivatalos képviselői részéről a szemérmetlen lélekhalászat és vadászat. A vegyes házasságkötések alkalmával legyen egyszer vége már annak a ma már sokszor bizony nevetségig menő terrornak, megfélemlítésnek úgy a katholikus, mint a protestáns féllel szemben. Azért ha odafenni a budapesti urak, a katholikusok és protestánsok nevében egymásnak testvéri jobbot nyújtottak, anélkül, hogy előbb magát a tiszteletreméltó népet, a híveknek seregét megkérdezték volna, akkor teljes erejükkel legyenek már most azon, hogy ez a testvéri összeölelkezés az egész vonalon valóra is váljék. A katholikus felsőbbség befolyásának, tekintélyének teljes latbavetésével törekedjék a kicsinyes, csúnya felekezeti torzsolkodá- sok megszüntetésére. Becsüljük meg végre egymásnak hitét, szokásait, síró, bizakodó, imádkozó lelkét. Mi újból hangsúlyozzuk, nem rajtunk fog múlni, hogy a katholikusok és protestánsok végre e hazában édes testvérekként üdvözöljék egymást.

C. G.

A budapesti gyűlés lefolyásáról röviden a következőkben számolunk be:

A gyűlésen Földváry Ödön elnökölt, ki lelkeshangu megnyitó beszédet mondott. Megilletödött szívvel keresem a szavakat ezekben a percekben — úgymond — mert most nem a szavak, hanem a tettek beszélnek. Minket is az a tudat hozott össze, hogy gyorsan és céltudatosan cselekedni keik A nemzet szavát nem halljuk, az nem nyilatkozhatik meg, de halljuk a magyar föld szavát, mely ezer évig bölcsőnk és sírunk volt és most újra tettre szólít. Ma nem vagyunk többé felekezetek, nemzetiségek, hanem mindnyájan magyarok, keresztény testvérek vagyunk. (Lelkes éljenzés.) Ha mi keresztyén magyarok, felekezeti különbség nélkül összetartunk, úgy nincs erő, mely eltiporhatna minket. Ebben van az erő és hatalom. Mi nem alamizsnát kérünk a hatalomtól, hanem jogaink elismerését követeljük.

Ezután Haller István emelkedett szólásra. A mostani nehéz helyzetben — mondotta — reménytelenség és kétségbeesés integet felénk, de a mi hitünk, a mi erős akaratunk túlkiáltja a csüggedő érzéseket. A jövőbe nézünk. Fáklyával jöttünk ide, de világítani akarunk vele és nem gyújtogatni, mint azt annyian teszik az országban. Keressük az utat, melyen meggyőződésünk szerint meg lehet találni a boldogabb jövőt.

Mi olyan államot akarunk, melyet dolgozók alkotnak. Akár a kapitalista rend, akár a proletárdiktatúra nyomja el a nemzetet, ezek ellen egyaránt védekezni kell a keresztyén magyarságnak. Mi a dolgozók pártja vagyunk, mely a szociális igazságot követeli mindenki számára, minden irányban. A szociálizmust nem Marx találta ki, annak első hirdetője protestáns angolok voltak és azok előtt kétezer évvel Krisztus hozta földre az igazi szociálizmust: a kereszténységben. A kereszténység a szociális gondolat ősforrása. Mi ebből a forrásból merítünk. Katholikusok és protestánsok azért fognak testvéri kezet, hogy diadalra vigyék az igazi szociális gondolatot Eddig egyenetlenkedtünk, széthúztunk, de most egymásra találtunk a nemzeti demokrácia, a keresztény nép védelmében. Közös zászló alatt egyesülünk, hogy kiharcoljuk a jobb jövőt. A keresztényszociálista párt nevében üdvözlöm a protestáns testvéreket.

A gyűlés percekig tapsolta a szónokot beszéde után.

Az evangélikusok részérőHVtohr Henrik lelkész szólalt fel, ki a testvéri egyetértést ünnepelte. Kézfogásra jöttünk össze — úgymond — amikor mindennél többet fejez ki ez a szó: testvér. Az egyházat, a hitet nagy veszedelem fenyegeti, de a mi testvéri szolidaritásunk vissza fogja verni a támadásokat. Az államnak, a társadalomnak nagy szüksége van az egyházra, mert az ápolja az erkölcsi erőket a lelkekben, az éltetője a társadalomnak és a kultúrának. Egyesült erővel meg fogjuk védeni a keresztény magyarságot. Semmi aknamunka vagy csalogatás nem fogja szétszakítani kezünket. (Lelkes éljenzés.)

Utána dr. Vass József mondott magasröptű beszédet. A demokrácia, e nagyszerű jelszó körül folyik a vita a világon és a szóáradat annyira elöntött, hogy szinte ful- doklunk benne. Mi nem a szavakban, az elméletekben keressük a demokráciát, mi azt új világtörténelmi, fejlődési fordulatnak nézzük. Érezzük, hogy ujjászülettünk, de ez a világtörténelmi fordulat nem az emberek műve, hanem Isten gondolata. A demokrácia itt, ezen a földön csak a magyarok demokráciája lehet. Körülöttünk feszítő erők, feszitő vasakkal dolgoznak, a demokratikus egyenlőséget úgy csinálják meg, hogy leütik a kiemelkedő fejeket. Az, ami nálunk eddig történt és történik hamis demokrácia, sokszor visszaélés a demokrácia Az igazi demokráciát a magyar nép erős, egységes politikai akarata fogja megcsinálni, mely eddig nem nyilatkozhatott meg sehol. Mi ezt a nyilatkozást akarjuk elősegíteni és biztosítani. A székelyek odalent Erdélyben sírnak, a magyarok árván vergődnek a végeken, Budapest tele van zenével, mulatsággal, de tudják meg testvéreink mind az országban, hogy megszólalt Krisztus Babilonban. Fogjunk össze politikai küzdelmekben, a keresztény sajtó és kultúra védelmében. Ismerjük meg egymás egyesületi életét, kulturális és irodalmi intézményeit, mert csak akkor lesz teljes szolidaritásunk, együttműködésünk.

A megkapó beszéd után lelkes éljenzés hangzott fel. Ekkor közkívánatra Hamar István református theologiai tanár intézett rövid beszédet a közönséghez. A testvéri szolidaritást lelkes odaadással üdvözli. Mindnyájan elmondhatjuk Simeonnal, hogy bocsásd el Uram a te szolgáidat, mert bekövetkezett az, amit vártunk.

Márton Sándor evangélikus iskolai tanár a közönség figyelmét felhívta arra, hogy a