Harangszó, 1919
1919-12-14 / 50. szám
HARANGSZÓ jig megemlékezve a mai sajtó nemceti irányú működéséről azt mondja: -Nagy szükség volt arra, hogy a ma- ‘íyar sajtó jóvá tegye azt, a mit a jemzet életén eddig rontott. — Kényeién vagyok szóvátenni, hogy a mattján a sajtó egy részének oroszlán része van abban, hogy az ország ^orsa idáig lesűlyedt.« Ma már mindenki igazat ád az itt 'dézett szavaknak. És mi, e lapnak »serény munkásai szomoni elégtétellel retjük, hogy jól Ítéltük meg a helyist, mikor évek óta a sajtó fontoz- ?át s a hitetlen és erkölcstelen 'tó romboló hatását emlegettük és «□súlyozásul keresztyén sajtó m«g- smtését sürgettük, hányszor Irtunk evang. nyomda ügyéről, hányszor 1ik e lapnak fokozottabb, szélesebb M támogatását és terjesztését, hogy sasként hatalmasabb és áldásosabb fejlődhessék belőle, vagy léphes- helyébel Hányszor kellett sso- ;uan, sőt keserűen látnunk, hogy I vunkat nem értik meg — kevés * étellel — még a vezetők sem. • íteaeles mély álamba merült egy- ^ zank közönsége s ha néha felriadt , nem volt benne erő, hogy szemét yitva tartsa s meglássa a veszedelmet és védekezzék ellene. I, Már 1917. július 1-lki számunkban ezt irtuk: >Ma mikor mindenki olvas újságot, az Írott szó hatása ssáz meg százezer emberre kiterjed és ez a hatás szinte kiszámíthatatlan erővel alakítja át az emberek gondolkodásmódját, életfelfogását, magaviseletét... Tudja ezt minden szervezett emberi közösség, azért lehetőleg mindegyik lapok utján terjeszti a maga eszméit, elveit, törekvéseit. Van napi lapja minden politikai pártnak, van a szo- ciálismutnak, van a kath. egyháznak, csak nekflnk nincs. Pedig aki ismeri a napilapokat, észre keli vennie, hogy a katolikusokén kivül többé-kevésbé valamennyi keresztyéndlenes, hitetlen iránya, mert íróik közül legalább nyolcvan százalék névieg sem keresztyén. Több lap egyenesen arra törekszik, bogy a keresztyén világfelfogást s vele minden magasabb érzést és i gondolatot kiirtson . . . Kemény verseny folyik itt. Szabad-e ebből tovább is. hiányoznunk és tétlenül néznünk, hogyai pusztulnak szellemi kincseink, hogyan szorul mindenütt háttérbe egyházunk? . . . Mig mások sorra munkába álltak igazukért, mi évtizedeket átaludtunk, mintha büntetés nélkül aludhatnék valaki a mai r* sietős fiiágban. Ha tisztességes hangú, tisztességes törekvésű evangéliomi I 1919. december 14. közvéleményt akarunk teremteni, a szószék és iskola mellett tisztességes, evangéliomi szellemű aapilapot kell munkába állítanunk és pár fillérért naponként népünk kezébe adnunk... Ha ismerjük Pál apostolt, nemcsak szóbeszéd kedvéért, hanem meggyőződésből mondjuk, hogy ma ő is fölvenné az újságírói tollat, mert hiszen a közvéleményt akarta Igehirdetésével, téritő útjaival nemesíteni, ma pedig erre a leggyorsabb és leguiesszebbra, legtöbb emberre kiható eszköz az írott szó. Ez elmegy oda is, ahová az áló beszéd uem tud eljutni és olvasható akkor is, mikor már a mosdott sió régen feledésbe merült«. . . Az 1918. dec. 15-iki számunkban pedig ezt irtuk: »Igyekezzék minden olvasónk legalább egy uj olvasót szerezni: hadd terjedjen ki lapunk hatása minél több családra. igen nagy szükség van ma arra, hogy a hívók tömörüljenek és egymás hitén épüljelek, erősödjenek, mert a hitetlenek soha ekkora számban, ilyen céltudatosa« össse nem fogtak a keresztyénig ledöntésére. Akaratlanul is az ő munkájukat segíti, aki a hitért küzdők táborába nem áll és bármi gyünge erejével ezt a tábort nem erősíti.« Majd a december 25-iki számban megismételtük ébresztő szavunkat: »Sorsdöntő időket élünk. Készen kell lenaünk a hit kemény próbáira. A vallástfilaa, keresztyénellenes szervezetek és napilapok félrevezetik a közvéleményt, hitetlen és erkölcstelen szellemet teremtenek s már nyíltan a keresztyénsóg megdöntését, a jövő nemzedék vallástalan nevelését követelik. Mieden magyarnak és keress- tyénnek érdeke, hogy az ellenünk folyó aknamunkáról s a szükséges tennivalókról tájékozást szerezzen és kivegye a résiét a mentés csonkájából. Magyar evangélikus népünknek egyetlen tájékoztatója és irányítója a »Harangszó«. Ezért nem volna szabad egyetlen család házából sem hiányosul« . ..« Majd az idei évfolyam 3. számában nyílt levelet intéztünk vezetőinkhez és híveinkhez s keserű aggodalmak közt irtuk, hogy a hitetlen és nemzetietlen irányzatnak »legerősebb fegyvere a sajtó«. Ezzel terjesztik elveiket, ezzel férkőznek mindenkihez, eszel teremtettek lassan, de céltudatosén egészen új közszellemet, amely se nem magyar, se nem keresztyén. Napilapok, röpíratok, könyvek lehelték és lehelik szellemüket s az olva263. sók akarva nem akarva beszívják azt és hatása alá kerülnek... Ha nem akarjuk, hogy ez a korszellem teljesen tönkre tegye hazánkkal együtt egyházunkat s mindazt, amit a keresztyén civilizációnak és keresztyén kultúrának köszönhetünk: össze kell fognunk mindnyájunknak, hogy egészséges, eleven evangéliomi közszellemet teremtsünk s a romlást ás rombolást ezzel ellensúlyozzuk. Ma egyházunknak ennél sürgősebb és fontosabb feladata nem lehet. Ha est a lehető leggyorsabban megtenni nem tudjuk, késő lehet minden igyekeze- tünk. Közszellemet főként nagy el- terjedségü néplappal teremthetnénk... De erre senkisem gondol. Erre eehol sincs pénz. Pedig ma, mikor a sajtó után ér bennünket a legtöbb és legrendszeresebb támadás, fontosabb volna es, mint egy-egy templom fölépítése, vagy egy-egy gyülekeiet talpra állítása. Egy templom egy helyen, jól elterjedt és jól szerkesztett lap egész egyházunkban, sőt azon kívül Is éreztetné hatását. Egészséges, eleven közszellem teremtésével pedig nem egy, hanem sok templom felépítését elősegítené. Nagy rövidlátása és egyenesen szégyene egyházunknak, hogy ilyen fontos időben, mint a háború és a mai átalakulás, egy-kéi csekély javadalmu munkásától várja a híveknek lappal való ellátását, akik anyagi erőtlenségük miatt legjobb akarattal sem hozhatnak nagy áldozatot a lap fejlesztéséért és terjeszd téséért, . . Sok helyen még az erkö'esi támogatást, a lap ajánlását ia hiába várjuk a vezetőktől...« Azóta keresztül éltük a forradalmak borzalmait. Láttuk mekkora romlást és pusztulást hoztak azok magukkal, mert készületlenül, aludva értek bennünket. Nem gondoskodtunk a romboló sajtóval szemben erős építő irányú sajtóról. Vájjon a rettentő leckén tanultunk-«? Elhisszik-e már egyházunk vesetői és hívei, hogy mikor evangélikus sajtót sürgettünk: nem a magunk, hanem egyházunk és hazánk ügyéről volt sző? Emlékszünk-e még rá, hogy a kommunizmus nemcsak szovjetpénsiel, hanem szovjetlapokkal és röpiratokkal is elárasztotta as országot? Emlékszünk-e még, hogy a* olasz fionton as ellenséges repülők a bomba mellett tömegesen szórták katonáikra a röplratokat is, amelyek ssintén megtették hetásukat? Elhisz- szük-e tehát, hogy az Írott szóra nekünk is több gondot, több időt és áldozatot kell fordítanunk? . . A minik a ang- nya ál ni ne A. em
