Harangszó, 1919
1919-12-14 / 50. szám
HARANGSZO. f mertetö jelei s kimutatni azt, hogy ezek a tulajdonok a keresztyénségnek, a protestantismusnak alapelveiből szükségképen nevelődnek. Különösen pedig azokat a tulajdonokat kell előtérbe állítani, amelyeknek hiánya okozza a lélek mai boldogtalanságát és a társadalmi háborúságokat. A mai kor szülötte például — nevezzük Aurélnak — nem akarja elismerni a cselekedetnek semmiféle korlátáit, megtagadja nemcsak az erkölcsi törvényeket, hanem semmibe veszi még a* egészség törvényeit is és csak a saját maga által alkotottaknak hódol. Innen származik az a féktelenségi vágy, melyet minden téren tapasztalunk. A jó keresztyén ellenben — nevezzük Szilárdnak — ismeri s elismeri a világot fenntartó végtelen hatalmat és az ő örök törvényei előtt alázatos szívvel meghajol. Aurél nem ismeri a végetlen jóság atyai sieretctét, minek folytán nem képes kielégíteni lelkének természetszerű vágyát, hogy a nagy mindenség kincstárából reá áradt jótéteményekért háláját valaki előtt nyilváníthatná; szenvedések közt pedig nem tud hova fordulni bizalommal oltalomért vagy vigasztalásért. Szilárdot szeretetteljes fiúi viszony fűzi a mennyei Atyához és a veszélyek között rendületlen szívvel mondja: ha isten velem, ki ellenem, szenvedések közt pedig nyugodt lélekkel borul le az előtt az oltár ©lőtt, hol a fáradtak és megterheltek vígasztalás találnak. Aurél aszerint változtatja elveit, amint azt a körülmények és saját anyagi érdekei kívánják. Szilárd lelkét az atyai gondviselésben vetett hit és az istenfiuság élénk érzete oly határozott jellemmé szereli, melynek hűsége változhatlan, miként a mennyei Atyánál nincs változás, vagy változásnak árnyéka. Aurél azt hiszi, hogy bármely cselekedete után megnyugodhatlk, ha azt gondosaa el tudja rejteni a világ, különösen pedig a polgári törvény előtt. Szilárdot a szerető Atya iránti áhitatos tisztelet tartja as erény, a tisztesség, a becsület utján és nem a büntetéstől való félelem tartja vissza a bűntől, hanem ennek utálata, az a tudat, hogy a bűn beszennyezi az ő lelkét, mely Isten képére teremtetett. Aurél nagy mulasztásnak tartja fel sem használni bármely alkalmat a vagyon-szerzésre. Szilárd nyugodt lélekkel mond le a haszonról, ha tisztességet, becsületérzést kellene érte adni vagy a felebaráti szeretetet kellene a mellett feláldozni. Szilárd az önbecsülést tartja legfőbb kincsének és ezt a lelkületet oltja bele gyermekei szívébe, törvénytiszteletre, fegyelmezettségre s a lelkiismeret nyugalmának mindenek felett való megbecsülésére neveli őket. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyerné is, de az ő lelkében kárt vall. A jó keresztyén tehát nem csal, nem hamisít, nem képmutató, nem csalja felebarátját. Nyugodt lélekkel reá bizhatod titkodat, kincsedet és kimondott szavát eskünek tekintheted. A mai, úgynevezett modern ember és az igaz keresztyén jellemének szembe állításával lehet leghatásosabban meggyőzni a lelkeket a felől, hogy összes szenvedéseink okát az Isten oltára iránti hűtlenségünkben és a Gondviselés , örök törvényei iránti engedetlenségünkben kell keresni. Es a midőn szemlélhetően kimutatjuk akár gyermekek, akár felnőttek előtt, akár a hittani órákban, akár egyébb tantárgy előadása közben vagy a templom és iskola falain kivül kínálkozó alkalmakkor a világrend törvényei szerinti okozati összefüggést a keresztyénség alapelvei s a keresztyén lélek legjellegzetesebb tulajdonai közt; ezzel a tanítással épül föl az ember nevében a szilárd meggyőződés, miszerint a vallásosság nem divatcikk, hanem oly lényeges föltétele az emberi létnek, mely nélkül lelki béke semmiféle rangú, állású vagy miveltségü ember keblében tanyát nem verhet, sem a társadalomban az egyesek boldogulását biztosító egyensúly és nyugalom fenn nem állhat. Sass János. * Ezt a nem „egyházi“ hanem „világi“ foglalkozású ember kezéből származó tartalmas szép cikket annak bizonyságául közöljük, hogy az úgynevezett „világi elem“ nemesebb és felelősség teljesebb tagjai is mennyire érzik a vallásnak alapvető fontosságát, hogy ettől az alaptól függ egyesek, nemzetek boldogsága s e nélkül romba dől egyesek, nemzetek építése. Tehát a keresztyénséget nem jelszóvá, hanem valósággá, fundameníommá kell tenni életünkben. Kiválé munkatársunk nem most jutott erre a meggyőződésre. Régi meggyőződése ez, amelynek már oly sokszor kifejezést adott cikkeiben; a mai idő csak igazolta, hogy meggyőződésében nem tévedett. Örömmel látnánk úgy a hozzá hasonló eddig is is hivő világiakat, mint az átélt rettenetes leckéktől jsbb meggyőződésre térítettek lapunk munkatársai s eiáltal az evangéliom szerint való keresztyén világnézet terjesztői között. Itt az ideje, hogy az „egyháziak“ is, a „világiak" is nagy felelősségük és kötelességük tudatára ébredjenek és megtegyenek minden tőlük telhetőt as eljövendő keresztyén Magyarországért. 1919. december 14. Remény. Ez az élet zajgó tenger, Rajta evez minden ember. Hajónk sülyed, majd fölmerül, Nehéz állni rajt’ emberül. A sok utas együtt érez, Együtt szenved. . Hajh ! mit ér ez? Távol van még mi révpartunk... Sebaj, ha jó célra tartunk ! Borús az ég, nincs csillagunk, Csak a reméQy, ez a napunk. Csapkod a vész, sújt a baj még, Nincs számunkra csendes hajlék. Bár a tenger háborog még, Derül már a csillagos ég. Küzdve küzdjünk, bizva bizzunk, Jobb jövőnkért imádkozzunk! I. S. Keresztyén sajtó. Egyik legnagyobb napilapunk, a \ »Budapesti Hírlap« írja dec. 2-iki i vezércikkében a következőket: »A , sajtó kezd ismét egy kissé homlok- - térbe nyomulni. Mert kétségtelen igaz- - ság, hogy a sajtó mai szervezetében i modern korunk leghatalmasabb, leg^ félelmesebb, esetleg legáldásosabb, esetleg legrombolóbb alkotása. Lehet í gyűlölni, lehet megvetni, lehet sze- - retni, lehet érte rajongani: iguorálni, , semmibe venni nem lehet. Hlszen»r láttuk, hogy a háború folyama alatt l a világ leghatalmasabb sajtószervezet i földje, Anglia egész világbirodalmi i súlyával ráfeküdt az európai sajtóra... . Amit mi irtunk, beszéltünk, abból csak i csonka moodatok, értelmükből kifor- - gatva jutottak el az autant s Amerika e és a gyarmatok újságjaiba a mi ártalmunkra, ellenségeink hasznára. .< Amerika most kezd felocsúdni abból i< a kábultságból, melybe az antant sajtó- hadjárata belebunkózta ..........A ma- g yár sajtó utolsó tiz-tizenőt évi uszí- - tásai nélkül nem lehetett volna fer^ radalom, nem eshetett volna meg az*~ a fertelme» gyűlölet, mely viszont lehetségessé tette Tisza István gyáva megöletését; nem jöhetett volna ránk a kommunista zsarnokság, sem semmi, ami vele járt . . . Nem újságírókkal í vette-e magát körül Károlyi Mihály gróf? .. .És a tanácsköztársaság nép- - biztosai közül is nem velt-e minden; harmadik-negyedik ember hírlap--; író? . . . Huszár Károly miniszterelnök pe- a ______ - ' v
