Harangszó, 1919

1919-12-07 / 49. szám

1919. december 7.

Somogybán nincs már pénzmizéria.

Somogybán ugylátszik már rájöttek arra, hogy a kormány minden pénz kötelező , ^elfogadásáról szóló rendelete nemcsak a városi népre vonatkozik, hanem még a falu népének is be kell tartani azt, amit nálunk még mindig nem akarnak megérteni. Ezt bizonyítja egy kaposvári jelentés, amelyik örömmel veszi tudomásul, hogy az üdvös kormánybiztossági rendelet óta mindenki elfogadja a postapénzt.

A világháborúba« eltlntak halttá nyilvánítása. A hivatalos lapban megjelent az igazságügyainiszternek a háborúban eltűntek holtnak nyilvánításáról szóló I 28.000,1919. L M. számú rendelete. Az uj ^rendelet értelmében a világháborúval kap- p^^fsolatos események következtében oltflnt egyéneke! egyelőre csak akkor lehet holtnak ayilvénitsni, ha sí általános mozgósítás napja, vagyis as 1914. jultus 24-ike után, de még sx 1917. évi január 1. napja előtt tűntek el ét azóta semmi hir sincs az életbenlétűkröl. Azokat as eltűnteket, a kik az 1917. évi janoár elsejét követően tűntek el, a rendeli! alapján még nem lehet holtnak nyilvánítani és ezeknek holt- 1 naknyilvánitását később kiadandó rendeletek foglyák azabályozai. A holttányilváni- tást a járásbíróságnál kell kárai.

A hadlkölcsőa. A közönség mind »forgalmasabban vásárolja a hadikölcsönt. Esnek a körülménynek, valamint a német nagytőkének és osztrák pénaügyi köröknek állandó vételei következtében a magyar hadikölceön árfolyama 60—02-ig emelke- H dett, aiui valósággal gazdasági szenzációszámba menő esemény Ktlönösen kedvező . jelenség, hogy a külföld mind nagyobb f bizalommal viseltetik a magyar értékek fe iránt. A hadikölcsön további emelkedése *-«$'haió, külöaöaen ba a kormány megfe- H^"*ieló intézkedések életbeléptetésével hozzá ’ ' fog járulni e magyar állampapírok iránt mutatkozó bisalom fokoaáaáhoa. i r A kolocavárf egyetem. A kolozsvári

2 jgyetemet a román kormány remén egyetemmé Mervezte át A romén egyetemet a i miaap adták át rendeltetésének A hivatalsa megnyitáson megjelent a brkaresti, jaasi, caernovict ét brassói egyelem számos tanára. Az uj egyetemre nemcsak erdélyi román diákok iratkoztak bo, de Romániából, Boazarábiából, Bukovinából ée Macedóniából ia sok hallgató jolentkeoett fölvétel ro.

Nomzott tüntetések Műnkhonbon.

Berlini mintára Mflnkhonben ia voltak nemzeti jellegű tüntetések. A szakadó eső u ellenére a Feldherrenhale előtt sok fiatalember, köztük számos diák gyűlt össze, a kik nemzeti és antiszemita érzelmeiknek Hindenburg éltetésével és a zsidók sbeu- * goláséval adtak kifejezést. A tüntetés soká * \Virtott és a szomszédos Theaterstrasseban

folytatódott. Végül rendőrcsapat jelent meg, L ^a mely simán szétoazlatta tüntetőket.

J

Deaikin áttörte a vörös frontot. Denikin tábornok hadserege Orel és Tambov között keresztültörte a bolysevista frontot, ötvenezer boiyseviki megsemmisült. Az itteni lett követ jelentése szerint a lett csapatok bevették Mitaut.

Intelligens leány, ki a varráshoz is ért, elmenne falura úri családhoz, a háztartás minden ágában segéd[' vkezne. — Cím a kiadóhivatalban.

r

haranqszö.

Tóth Lidi.

Népszínmű egy felvonásban.

Irta : Csite Károly. 5

Tizenötödik jelenet.

Lidi, Bébi, majd Zsuzsi.

B :-bi: (A szobaajtón jön ki.) No, ’iszen láttam az ablakon át, hogy megegyeztetek: jól össze nyalattud- falattad magadat vele . . . Kell is az ilyen szegény ördögért azt a nagy gazdaságot elszalasztanod. (Meglátja, hogy Lidi sir.) Ne, oktondi, ne, még sírsz is örömödben?

Lidi: (Hallgat szomorúan s a szemét törli.)

Bábi: Vagy . . . mit jelent ez?! . . . tán még sem vesz el az a mihaszna kolduskergető?

Lidi: Csak biztat, Ígéri most is, de előbb elmegy Amerikába — pénzt keresni.

Bábi: Ugy-e, megmondtam én ?! Tudtam én ezt előre, azért nem engedtem a szerencsédet elszalasztani ... Ez az én eszem, ez! (Homlokát bökködi mutató ujjával.)

Lidi: Mindenki csak azt az átkos pénzt hajtja.

Bábi: Haj, leányom, az élet pénz nélkül fabatkát sem ér. Azért kapj te is két kézzel a szerencséd után, hogy el ne szalajtsad. (Az utca felé tekint.) Mi szél hozza ezt a leányt ismét ide ?

Tizenhatodik jel enet.

Előbbiak, Zsuzsi.

Zsuzsi: (Lelkendezve szalad be az utcai kis kapun. Csupa öröm az egész leány.) Csak egy pillanatra szaladtam ide, hogy megmondjam a nagy örömünket. Tudják, olyan nagy öröm van minálunk, hogy alig fér meg házunkban.

Bibi: (Nagy kíváncsisággal.) Tán pénzt nyertetek a sorsjegyen?

Zsuzsi: Oh, nem. Szerencsém akadt. Még pedig olyan nagy, hogy nem is hiszik.

Bábi: Tán megkért a Bakter Jancsi, akit annyira kívántál magadnak ?

Zsuzsi: Dehogy a Jancsi. Különben nem szoktam én senkit sem kívánni.

Lidi: Ne tagadd, hányszor mondtad nekem.

Zsuzsi: Mondta ám a — majd megmondom kicsoda. Én nem szoktam senkit sem kívángatni, mint te.

259.

Lidi: Oh, de kedves vagy.

Zsuzsi: (Csipőjére teszi kezét.) Ha kedves, ha nem kedves, de fütyülök én az egész világra, mert én leszek a faluban a leggazdagabb asszony: a gazdag Ssigeti Andrásné.

Bábi: (Rémülten.) Kicsodáné?!

Zsuzsi: (Keményen hangsúlyozva.) Szigeti Andrásné, ha tudni akarja kend. Épen most volt nálunk kérőbe.

Bábi: (Kétségbeesetten kap a fejéhez.) Uram Isten, ne hagyj el! (Megállni sem tud, a pádhoz megy, leül s fejét ingatja.)

Lidi: Tán hozzá is mégy ?

Zsuzsi: Még azt kérded ? ... Hisz elkellene a nyakamat vágni, ha ilyen nagy szerencsét is eldobnék magamtól.

Lidi: Nagyszerű vagy te! Imént még azt mondtad nekem, nem vagy olyan bolond, hogy ahhoz a vén emberhez hozzá menj feleségül.

Zsuzsi: (Paprikás haraggal.) Én mondtam ?! Mered azt állítani ?

Lidi: Még az igazat se merném megmondani ?!

Zsuzsi: Pedig azt ne hazudd, mert megtépem a kócos hajadat... Irigy- led, úgy-e a szerencsémet? Persze, olyan ostobák voltatok: elhittétek, hogy téged akar elvenni. Pedig C9ak figurából gyüttek hozzátok. (Kacag.) Hihihi! jó figurát csináltak. (Indul kifelé.) Jól tették, hadd pukkadjatok meg az Irigységtől.

(Folyt köv.)

A Harangszó perselye.

A HARANQSZÓ terjesztésére újabban adakoztak Csengéről: Horváth Emé, Bár- dessy Józstfné, Barths Juliska, Szsbé Jé- ssef, Hajas Déias 10—10 K. Bókkon József 8—8 K Bárdoaay Jáno6*é, Qosxtola Jóaaef, Fiats József, Béklicon Mihály, Saródy Lász- léné I—6 K. Bárdossy Kálmán, Bárdossy Gyula, Molnár Gáhorné, Esze Sándor, Berths Károly, Tamaska Iatváané, Babos János, Lada Istváiaé, Németh Lajosáé, Bókkon István, Gosztoln Samu, Cav. Horváth Zsijasondná, Nagy Jánoané, Kiss Imre, ötv. Németh Jóxsefné, Szabé Lajta, Bara- nvay Dávid, Caepreti Fareic, Bognár Pál, Moór Jóaaef 3—5 K. Saródy Gyula, özv. Németh Jóxssfné, Németh József, Horváth G. Sándor, Koroocay Samu, Bókkoa Sándor, Némoth Kálmán, Moér Fáni 4—4 K. Waóroa Gizella, Pltvxir Károly, Varga János, Ceére Sándor, Némoth Foreac, ifj. Kovács János, Kiss Jótaef 3—3 K Dörnhöfor Irén, Bárdossy István, Heintr Laioané, Nagy Istvánná, Varga Mihályié. Varga Péter, Okie Lajos, Szentpéteri József, Farkas N., Horváth János, Seregély Pálné, Bókkon Dávid, Bók kon József, Németh János, Balogh Károlyné, Bognár Anna, Bognár Mi-