Harangszó, 1919
1919-10-26 / 42-43. szám
1919. október 26. HARANGSZÓ. 227. r Lidi: Milyen szép titulákat tud osztogatni. Bábi: Nem érdemelsz mást. Lidi: Oh, én nem! Én Káin vagyok, minden-minden vagyok, csak jó nem. És miért? Semmi másért, minthogy a világon vagyok és no, hogyha már vagyok, miért édes anyám nyakán? Miért nem kötöttem már valakire magamat? Bábi: Nini, a Bodóné, nini! Hát miről beszéltünk most? Nem a gyönyörűséges testvér-irigy segédről ! Lidi: Nem vagyok irigy, édes anyám, testvéremre épen nem. Csak mindenki úgy kívánná testvére boldogulását, mint én, akkor .... Bábi: Akkor aligha össze nem dűlne a világ. Lidi: Borzasztó rossznak tart engem édesanyám. Hiszen nem is az a baj! Haj, édes jó Istennem, miért is adsz sok szülőnek leány- gyermeket, ha olyan kelletlen nekik. Csak a fiú, csak a fiú minden vágya, büszkesége legtöbbnek. Bábi: Mondasz valamit. Nem tagadom, büszke is vagyok az én szép, galambom fiamra. Ha irigység nem volna benned, te is büszke lehetnél reá. Lidi: Nem irigységemben, hanem keserűségemben beszélek. Én is örülnék, ha jobb sorsra kerülne, valami érdemes, tekintélyes ember lenne belőle, de ne oly tengernyi pénz elpazarlásával. Bábi: Az uraságot biz’ nem adják ingyen. Lidi: Lett volna hát tanító, vagy pap, nem kerülne oly rengeteg pénzbe, minthogy most Pesten jár az egyetemre. Még a tanító úr is fejét csóválta, mikor megmondtam neki, hogy mily sok pénzt elküldözgetnek utána. Bábi: De ini az ördögnek kellett mindent elkotyognod előtte! Lidi: Miért? Hisz nem titok. S nem mondtam azzal rosszat. Azt mondta a tanító úr, hogy a legvagyonosabb földesúri gyermekek sem kerülnek többe, ilyen fajta szegény gyermekek, mint a mi Jóskánk, ha jó tanulók, majdnem ingyen is kitanulhatnak. Tanítanak gazdagabb, gyenge tanulókat. O is úgy végezte iskoláit. Bábi: Ej, hagyd e’! Irigység beszél abbul a koldus mesterből is, amiért fiamból nagyobb úr lesz, mint ő. (El az első ajtón. A muzsikaszó ismét hangzik. Lidi az asztalnál olvasásba merül.) Harmadik jelenet. Lidi, Zsuzsi. Zsuzsi: (Az utcáról táncolva lejt be s lábújjhegyen nesztelenül Lidi háta mögé sompolyog, befogja szemét.) Lidi: Hagyj békét, Zsuzsi! Tudom, hogy te vagy. Zsuzsi: (Leveszi Lidiről kezét.) Jaj, de nagy csacsi vagy, Lidi! Mi jót tudsz abban találni, hogy az egész vasárnapot olvasással töltőd. Én akkor is bosszús vagyok, ha könyvet látok, mert eszembe jut, hogy nem is rég mennyit kínzót! velük a mester az iskolában .... Gyere lelkűm, hagyd azt a sok betűt. Táncoljunk inkább egyet. (Előhúzza s derékon kapja csapongó jókedvvel Lidit, táncoltatja és szi- lajul megforgatja.) Lidi: (Kiszabadulva.) Neked csak jó kedved van mindig. Zsuzsi: Nem is ám olyan, mint neked. Úgy nézel, mintha vadalmát rágicsálnál. Miért gubbasztol most is itthon ? Gyere át, táncoljunk, mulassunk, vígaké a világ ... tyuhaj! Lidi: Megnézhetem a táncolókat, de én nem állok közéjük. Zsuzsi: Persze, persze, mert Bárdosi Kálmán sem táncol. Bezzeg állna csak ő is a lobbi legény közé, futnál te is kézzel-lábbal táncolni. (Átöleli Lidit.) Gyere, menjünk. (El mind a ketten az utcai kis kapun. A muzsikaszó folyton hangzik, közbe vegyül a mulatozók dala, kurjogátása.) Negyedik jelenet. Tóth, Bábi. Tóth: (Az u'cáról jön.) Cudar világ, komisz világ! . . . Kutyább az ember a kutyánál. Csoda, hogy nem ég le arcomról a bőr. Házalni kell az embernek, mint a legutolsó koldusnak s mégis hasztalan . . . No, te gyerek, amit én teszek érted, nem tenné meg minden ezredik sem. És lesz-e hála mindezért öreg napjaimra? (Kezével legyint.) Eh ! ne számítson az ember hálára. Babi: (Megjelenik az első ajtón.) Istenem, teremtőm. d** soká jön haza ez az ember! . . . Vagy, no lám. már itthon is van kend ? Tóth: Itthon, itthon! De bárcsak volnék inkább valahol a Rába fenekén. Bábi: (Közelebb húzódik emberéhez.) Tán nem járt kend szerencsével ? Tóth : Ugyan, ne beszélj nekem szerencséről. Láttad te már csak a kisujját is nálunk? Nekem még nem volt hozzá szerencsém. Most is több háznál voltam koldus pofával könyörögni, de hasztalan: sem pénzt nem kaptam, sem uj kezest a váltókra. Az a Bárdosi kölyök pedig mintha megszagolta volna, hogy keresem, úgy eltűnt lakásáról, mint a nicki ember szűre. Már most mondd meg, mit csináljak ? . . . A váltót okvetlen rendeznünk kell holnap, mert máskülönben megóvatolják s még több kölcség gyün hozzá. (Nagy fejcsó- válással megy be a második ajtón.) Bábi: (Öklével fenyeget.) Meg- álljatok csak ti büszke, pénzfacsari népek! Nem messze már az idő: úr lesz . . . nagy úr lesz az én szép fiam . . . Most ti mulattok, de akkor én jövök sorra! (El a gazda után.) Ötödik jelenet. Zsuzsi, Lidi, majdan Bárdosi. Zsuzsi: (Kezében rozmaringos legénykalap. Táncoló léptekkel szalad he az utcai kis kapun, leül a pacira.) De jól esik a sok tánc után egy kis ülés . * . Hej, Lidi, de elmaradtál ! Lidi: (Zsuzsi után jön az utca felől.) El ám, mert úgy szaladtál, mint egy paripa. Miért hoztad el .Jancsi kalapját? Zsuzsi: Majd érte jön, ha kell neki. (Fejére illeszti a kalapot.) Jól áll nekem? Bárdosi: (Csinos, mokáuy, korosabb legény, városias öltözetben, az utca felől jön s belép a kiskapun. Zsuzsihoz.) Aranyos vagy benne rózsám. Jó napot. Lidi: isten hozta, Kálmán. Zsuzsi: (Gúnyosan.) Tetszem tán a nagyságos úrnak ? Bárdosi: (Hasonlókép.) De még mennyire, nagysád, majd megreped a szívem érte. Zsuzsi: Ejnye, de megtanulta csendőr korában az uras beszédei, akárcsak a német bugyogó viselést. Lidi: Ugyan, Zsuzsi, ne légy olyan kiállhatatlan! Zsuzsi: (Gúnyosan nevet.) Hihihi ! Úgy-e, alkalmatlan vagyok? Csókolőzhaltok ám azért, ha akartok. Elfordulok, vagy lefogom szememet, fülemet. (Kötőjével beborítja fejét.) No, rajta hát, kezdjétek ! Bárdosi: Csípős szád van, babám, akárcsak a piócának. Tán neked kellene a csókolózás.
