Harangszó, 1919

1919-01-19 / 03. szám

1919. január 19. HARANOSZO. 21. különös sajátságuk volt, hogy a haza iránti szereietök a vallásosság bizo­nyos érzelmeivel vegyült. Pompejus, hogy a hatóságokat működésükben zavarja, a legaljasabb csőcseléket is szolgálatába fogadta, remélvén, hogy így az emberek jó­zanabb része az anarchikus (fejetlen) állapotot megunva kétségbeesésében öt fogja diktátorrá (teljes hatalmú kormányzóvá) választani Valamennyi nagyravágyó férfiú a köztársaságban bizonyos anarchia előidézésére törekedett. Legjobban si­került ez Pompejusnak, Crassusnak és Caesarnak, fezek megállapítván az állam elleni összes bűntények bün­tethetetlenségét, mindazt eltörölték, ami az erkölcsök siilyedeset megaka­dályozhatta és jó közigazgatást te­remthetett volna. S amint a jó tör­vényhozók polgártársaikat még job­bakká igyekeznek tenni, ezek ép ellenkezőleg arra törekedtek, hogy azokat minél jobban megrontsák. Behozták azt a szokást, hogy a né­pet pénzzel megvesztegették. Midőn a romlottság a katonaság közt is elterjedt, Róma minden nép­nek zsákmánya lett. Róma bukását a történetírók ál­talában az erkölcsi romlottságnak, a nép és katonaság elaljasodásának, a fényűzésnek, pártoskodásnak, a sza­badság meg nem becsülésének s a hazával való nemtörödésnek tulaj­donítják. Ha a polgári kötelességnek szigorú szava tőled munkát, erőt s fáradsá­got, talán életedet s a földi életnek minden örömeit, minden reményeit kívánja áldozatul: ne késlekedj, első és legszentebb legyen előtted a haza. Deák. Egy gondnok széljegyzetei. Salgótarjánban, a közelmúltban a bányamunkások megszállták a tár­nákat, a vasúti állomást és a postát. A csőcselék pedig kifosztotta a várost. A fosztogatásnak áldozatul esett sok békés polgár, akik a rablók ellen védekezni próbáltak. A bányamunká­sok zendülését Kun Béla ismert kom­munista vezér izgatása idézte elő. Ellensúlyozására a szociáldemokrata párt több tagja Salgótarjánra utazott, de a méreg hatását ellensúlyozni nem tudta. A >Népszava* szerint a szociál­demokrata párt végcélja: a kommu­nizmus. Erre azonban még nem érett meg Magyarország. Ha a szociáldemokrata párt ma a kommunizmust károsnak találja és veszedelmesnek az országra nézve, egyáltalán nem tudom megérteni, hogy a jövőben miképpen lesz üdvös- séges. * Wilson Rómában fogadta az olasz szoiiálisták vezetőit, akik előtt kije­lentette, hogy ragaszkodik békeprog­ramjának teljes keresztülviteléhez. Ügy Németországot, mint Német- Ausztriát — úgy mond — fel kell venni a népek szövetségébe s ezeket az országokat erkölcsi és pénzügyi tá­mogatásban kell segíteni. Magyarországról ezúttal is úgy­látszik megfeledkezett Wilson. Vagy pedig talán az ő szemében nincs is többé Magyarország ? * Liberté francia újság szerint Né­metország, Ausztria és Magyarország képviselőit csak valamennyi föltétel megállapítása után hívják meg a béketárgyalásokra. Ez magyarán szólva annyit jelent, hogy minket csak az ítéletkihirdetésre bocsátanak be. * Az úgynevezett demarkációs vo­nal, jóllehet újból és újból megálla­pítják végleg, nap-nap után folyton változik. Ha ez tovább is így megy, egy szép napon aztán a demarkációs vonal csakugyan eltűnik. * Wilson Rómában meglátogatta a pápát is. A találkozás a könyvtár­teremben történt és negyedóráig tar­tott, Érdekes lett volna bepillanthatni a lelkűkbe, hogy melyik tartotta magát kettőjük közül nagyobbnak ? * A béketárgyalások programja álli- ; tólag a következő: 1. Amerika, ; Anglia, Franciaország, Olasz- és ' Japánország tanácskozásai a világ i újjáalakításáról. 2. E tárgyalások i eredményeit előterjesztik Belgium és I Szerbia képviselőinek. 3. Az érde­kelt semleges országokkal való tár- I gyalás. 4. Az elfogadott föltételek j közlése az ellenséges országokkal, , melyeket külön-külön hívnak meg a konferenciára és pedig a következő sorrendben: Németország, Bulgária, Törökország, Német-Ausztria és vé­gül Magyarország. 5. Általános kon­ferencia a népek szövetségéről, a ' tengerek szabadságáról és a fegyver­kezés korlátozásáról. Szegény magyarok, akik tehát elsők voltunk a vitézségben a harc­mezőkön, ontottuk eszeveszetten vé­rünket, a zöld asztalnál az utolsók lettünk. * Láng Boldizsár bárót, vezérkari alezredest egy névtelen levél alapján letartóztatták, hogy állítólag ellen- forradalmat szervez. Letartóztatták, kihallgatták és aznap este már sza­badon is bocsátották, mert semmi bizonyíték sem merült fel ellene. Egy ártatlan embert letartóztatnak de a bűnösöket, akik kaszárnyáról- kaszárnyára, városról-városra men­nek és veszélyeztetik a magyar nép- köztársaságot nem bántják. * Kramasz dr. cseh miniszterelnök ellen merényletet követtek el. A merénylő neve Stassny Alajos és a cseh szociálista párthoz tartozik, lígy látszik tehát még a cseh sem föl tétlen próféta a maga hazájában. * A kormány ismételten válságban. A külömböző pártok nem tudnak megegyezésre jutni. A csehek pedig ezalatt Szobnál állanak s legközelebb beteszik lábukat Budapestre. Uram Isten mi lesz ebből a boldogtalan országból, ahol a pártok csak marni tudják egymást és a pártvezérek. Károlyi a pártkörben azt mondta : más politikát, mint amelyet évek előtt kezdtem, folytatni nem tudok és nem akarok... Én jobbra nem mehetek, csak balra. Egy határozott irányban működő politikus nem cserélhet irányt. Nem tette ezt Tisza István. 0 ment egyenesen a maga utján és követke­zetesen . . . Ami azonban jó lett volna Pálnak, talán Péternek sem ártana. Én ezt legalább így fogom fel az én józan magyar eszemmel. * Németországban dúl a polgárhá­ború. Berlinben éjjel-nappal szólnak a gépfegyverek. Ide jutott tehát az a valamikor fegyelmezett Németország. * Károlyi Mihály köztársasági elnök. Budapesten a kormányváltságot meg­oldották. És pedig úgy, hogy Káro­lyit a Nemzeti Tanács kirendelte ideiglenes köztársasági elnöknek. Az új elnök aztán mindjárt: programot is adott, mely röviden e két szóban foglalható össze: megmenteni az országot. Adia a jóságos Isten, hogy ami miniszterelnöknek nem sikerült, sikerüljön a köztársasági elnöknek.

Next

/
Thumbnails
Contents