Harangszó, 1919
1919-09-14 / 36-37. szám
194. HARANQSZO. 1919. szeptember 14. az a szándék vezérelt, hogy a szenvedésből kivezessem őket egy jobb jövő küszöbére. Most, amikor látom, hogy hazánk a sülyedésből felemelkedőben van és látom, hogy a választások előkészítése akadály nélkül megindulhat olyképpen, hogy a nemzet igazán saját akaratára alapíthatja jövőjét: működésemet befejezettnek tekintem és a kormányzói hatalmat a nemzet kezébe visszaadom. Az én személyem ne legyen akadálya annak, hogy eddigi ellenségeink barátainkká váljanak s a népünk fejlődésére szükséges eszközökkel megsegítsenek. Kormányzói tisztemtől visszalépek, de jóban és rosszban itt maradok továbbra is és szolgálatára állok magyar hazámnak, amelyért élek és halok, törhetetlen hűséggel, utolsó lehelletemig. A magyarok Istene áldja meg és virágoztassa fel szeretett nemzetemet és hazámat. A hazaszeretet. Amint ragaszkodunk az apai és anyai házhoz és egyformán osztozkodunk annak örömeiben és fájdalmaiban : azonképpen velünk születik az az érzelem, mely által egy nyelvet beszélő, egy hazának földjén lakó, egyenlő erkölcsöket és szokásokat követő nagy nemzetcsalád szeretetére leszünk vezéreltetve. Aki hazáját szereti, annak szeretnie kell honfitársait, minden különbség nélkül. A nagyoknak és nemzetvezéreknek szeretni kell a népet, mely véres verejtékével áztatja a haza földjét; s a nép fiainak tisztelve kellene szeretni a haza nagyjait, mint akikben a nemzet szelleme dicsőíti meg magát. Jaj annak a hazának, melynek vezetői, kormányférfiai csak bérért szolgáló hivatalnokok. Jaj annak a népnek, melyet csak zsákmányul, jövedelemforrásul és eszközül használhatnak fel a zsarnokok embertelen szeszélyeiknek. Csak a hazaszeretet képes megóvni a belső ellenségektől. Az a nép, melyet erős és kifejlett közszellem éltet, semmiféle fegyverrel le nem győzhető; az meg fogja védeni szabadságát és törvényeit minden ármány, erőszak, hitegetés és ámitás ellen. — Ellenben sokszor megtörtént már, hogy az elnyomatásnak maga a nép vagy annak egy része volt okozója, ha tudniillik magában meghasonol- ván, eszközül engedte magát használni maga ellen. A népek ellenségeinek jelszava: megoszlatni és győzni; ez ellen pedig a legbiztosabb fegyver: egyesülni. Nélkülözhetetlen feltétele a nemes hazaszeretetnek még: az egyéni és nemzeti becsület szeretete is. Minden munkás méltó a maga bérére; — a hazaszeretet fáradozásai sem maradhatnak jutalom nélkül. Ez a jutalom nem arany, sem gyémánt, sem hatalomra emelés, hanem az elismerés és megbecsülés. Amint örül a gyermek, ha szorgalmának gyümölcseiért az apa dicséretét kiérdemelte, úgy feldobog a hon hű fiának keble is magasztos érzelmek közt, ha a nép legjobbjai elismerést nyilvánítanak tetteiért. Mindenét a hazának adja, annak javára szenteli: illő, hogy neki is jusson valami, amit az övének mondhasson -— ez a hazafiság kiérdemelt neve és az ezen alapuló becsületérzés, ez a hazafiság éltető lelke. Az a nép mely azt meg tudja becsülni, a viszontagságok tömkelegében is szilárdan, megingathatlanul állja meg helyét. Koríin-Klein Ottó, a hóhér- parancsnok. Március 10-én már tárgyaltak a proletárdiktatúráról. Kun Béla és Számuelly Tibor mellett a tanácsrendszer legjellemzőbb exponense feltétlenül Korvin (Klein) Ottó, az országos politikai nyomozó-osztály vezetője volt. Az ő személye köré fűződik a rettenetes bűnök egész komplexuma, majd minden szál hozzá vezet, a legtitkosabb akták anyaga az ő vallomásán keresztül kerül a büntető bíróság elé. Politikai és közönséges gaztettek garmadái futottak össze íróasztalán, nem volt a tanácsrendszernek egyetlen el- tipró intézkedése sem, amelyhez ne lett volna valami köze. Korvin Ottó tipikus budapesti bankfiu volt. Szellemi gyökérszálai a szélső radikális irányzat talajából szívták a táplálékot. Púpos, alacsony gyerek volt, akit talán fizikai megjelöltsége, rút külseje sodort a szélsőséges politikai álláspont talajára. Nagybocskón született, ahol apja gazdag fakereskedő. A tanácsrendszer előtt a Fabank tisztviselője volt, ahol egyik osztály vezetését bízták rá. Intelligens, jó- eszü embernek ismerték, szakmájában feltétlenül járatos volt. Állásával évi 24.000 korona fixfizetést és 10 ezer korona személyi pótlékot kapott. Egy csomó hiúság szorult belé, — mindenáron szerepelni akart. Evek kel ezelőtt bekerült a Gallilei-körbe, ahol Neumann Géza nevű barátjávall együtt előadásokat tartott és a lehető' legszélsőségesebb elveket vallotta. Az ő köréhez tartozott Lékai (Leitner) János, gróf Tisza István merénylője is. Ismerte a szociálista irodalmat,, prófétájának azonban nem Marxot vallotta, hanem az orosz forradalmárokat. Eleinte szindikalistának mutatkozott és mint ilyen, 1917-ben részt vett az antimilitarista propagandában. Két budapesti kávéházban gyűltek össze az antimilitarista galli- leisták minden este és propaganda- írásaikat éjrek idején csempészték be a kaszárnyákba. Amikor látták, hogy a kaszárnyákban sikerük van, a frontot is elárasztották irataikkal. A Károlyi-féle forradalom idején sok túlzó és zavaros elem vetődött föl azok helyébe, akik a forradalmat valóban képviselni hivatva lettek volna. így van ez minden forradalomban. Korvin Ottó is bekerült a politikai mozgalomba. Decemberben megismerkedett Kun Bélával is és ettől az időponttól kezdve már kommunistának vallotta magát. Csakhamar Kun Béla vezérkarához került^* és részt vett a politikai manőverekben. Vallomásának legérdekesebb része világosságot vet az egész magyar politikára. A köztudatba ugyanis úgy ékelődött bele a tanácsköztársasággá való átalakulás és a proletárdiktatúra kikiáltása, hogy az a Vyx-féle március 20-iki jegyzék logikus következése volt. Ezzel szemben Korvin-Klein Ottó bevallotta, hogy március 10-én Landler Jenő, Pogány József, ő és a szociáldemokrata párt néhány túlzó vezére egy hírlapíró közvetítésével már tárgyaltak Kun Bélával a tanács- rendszer megvalósításáról. A tanácskozások vezetője az emlitetteken kívül Korvin-Klein vallomása szerint főképen Kunfi Zsigmond volt. Ezzel a vallomással megdől az a beállítás, mintha a tanácsrendszernek a francia jegyzék adta volna meg az impulzust. Korvin-Klein Ottó azt vallja, hogy Károlyi nem tudott ugyan ezekről a tárgyalásokról még ebben az időpontban (?), de környezete föltétlenül informálva volt. Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, Korvin-Klein Oltó a belügyi népbiztossághoz került osztályvezetői
