Harangszó, 1919
1919-09-17 / 32-33. szám
178. HARANQSZO. 1919. augusztus 17. Magától jött létre? K. hires csillagvizsgálónak volt egy barátja, aki tagadta, hogy volna Isten s ebből a tévelygéséből senki sem tudta őt jobb útra téríteni. Egyszer meglátogatta csillagvizsgáló barátját s meglátva egy művészien készített éggömböt, azt kérdezte barátjától, ki készítette ezt a szép éggömböt. A csillagvizsgáló azt felelte: bizonyosan magától jött létre és magától helyezkedett el ott az ő szobájában. A vendég ezt a választ nevetségesnek tartotta. Erre a csillagvizsgáló így szólt komolyan: »Nem akarja elhinni, hogy ez a csekély kicsiny tárgy magától jött volna letre? Hogyan gondolhatja tehát, hogy az a pompás, megmérhetetlen mindenség, amelyet látunk és csodálunk, magától, vaktában jött volna létre?« Ez a válasz hitetlen barátját mélyebb és komolyabb gondolkodásra indította, s elvezette végül az Isten Igaz ismeretére. il < is jóságra. Azt mondja: »Amiként Isten segített rajtunk Krisztus által, úgy kell nekünk is hitünk és annak cselekedetei által segítenünk felebarátunkon«. Ez a keresztyén cselekedeteknek helyes felfogása. Mivel Isten szeret, azért kell nekünk is szeretnünk; mivel Isten irgalmas, azért kell nekünk is irgalmasnak lennünk; mivel Isten segít, azért kell nekünk is segítenünk. A leghatározottabban állította: »Ha a hitet nem ragyogtatjuk a szeretet által bizonyára nem más az, mint a hitnek csak hazug álomképe, mellyel önmagadat ámítod.« Luthernek minden ténykedése Isten és az emberek iránti szeretetének kifolyása. Ő csak szolgálni akar akár lelki, akár testi értelemben. Az a vágy, hogy másoknak üdvösségét munkálja, mekkora munkát végeztetett vele! Egyetemi előadásain kívül végzi a kolostorban és a városban a lelkészi teendőket s annyi könyvet és levelet ir, hogy más embernek elég volna lemásolni. Pedig a sok lelki küzdelmen kívül sokszor küzdött testi betegségekkel is. Önzetlen szeretete megnyilatkozott az adakozásban s a vendégszeretetben is. Ad még akkor is, ha ezért gyűrűit, ajándékba kapott kelyhét és egyéb drágaságait kell is elzálogosítania, vagy eladnia. Nemcsak egész sereg rokonát vette magához, hanem egy szerzetest hónapokon át, egy gyújtani, gondolta magában s rendbe hozva lámpását, felakasztotta a tőkeje fölé és tovább dolgozott. Egészen elkészült egy csizmával; megnézte jobbról is, balról is. Meg volt vele elégedve. Letette a szerszámot, ösz- szeseperte a hulladékot, összeszedte a dikicset, tűt, árt, fogta a lámpást, letette az asztalra s levette a polcról az evangéliumot. Ott akarta kinyitni, ahol tegnap egy szattyándarabkával megjelölte, de más helyre nyitott. S amint kinyílt előtte a könyv, rögtön eszébe jutott a tegnapi álma. Alig jutott ez az eszébe, úgy tetszett neki, mintha a háta mögött valami mozogna, lépegetne. Széjjel néz Avgyéjics és látja: mintha a sötét szögletben emberek állnának, de nem tudja kivenni, kik azok. És suttogva szólnak: — Márton, Márton! Hát nem ismertél meg engemet? — Kit? — kérdezte Avgyéjics. — Engem, — felelt a hang, — hiszen Én vagyok. Ausztriából menekült lelkészt hét hónapnál tovább, egy másik lelkészt pedig feleségével és kilenc gyermekével együtt szintén több hónapig tartott magánál. Életének végén öregen, betegen is elment Eislebenbe, hogy kibékítse a mansfeldi grófokat. Ött is halt meg. Mindhalálig kész volt másoknak önzetlen szeretettel szolgálni. Igazán nem magáért, hanem másokért élt. (Folytatjuk.) Olvassuk a bibliát. Aug. 17. vasárnap, 5. Mózes 29. „ 18. hétfő, 5. 30. „ 19. kedd, 5. 31. „ 20. szerda, 5. 32, 1-28. „ 21. csütörtök, 5. 23, 29—52. „ 22. péntek, 5. n 33. „ 23. szombat, 5. „ 34. „ 24. vasárnap, Jozsué 1. „ 25. hétfő, „ 2. „ 26 kedd, „ 3. „ 27. szerda, * 4. „ 28. csütört., „ 5, 13, 6—27 „ 29. péntek, „ 7. „ 30. szombat, * 8. A hit. A vallásüldözés idején azt kérdezték egyik vádlottól: Kit viszel magaddal támogatóul biráid elé ? Az azt felelte: Az isten jóságában való hitemet! Mikor fogságából kiszabadult és kérdezték: Mi tartott meg ártatlan szenvedésedben a kétségbeeséstől? Arra is azt felelte: Az Isten jóságában való hit! És kilépett a sötét szögletből Szte- panycs, mosolyogva nézett ki onnan egy asszony, nevetett egy gyerek, — azután hirtelen mind eltűntek. — Ez is Én vagyok, — szóit a hang, s megjelent az öreg asszony és a fiú az almával s mindakettő mosolygott és eltűnt. És felvidult Avgyéjics szíve. Keresztet vetett magára, föltette az ókuláját és olvasni kezdte az evangé- liomot, ahol az kinyílt előtte. Legfelül, az oldal felső részén ezt olvasta: »Mert éheztem és enni adtatok; szomjaztam és inni adtatok, utonjáró voltam és befogadtatok Engemet.« Lent az oldal alján pedig ezeket olvasta: »Amit cselekedtetek eggyel az én kicsinyeim közül, én velem csele- kedtétek.« És megértette Avgyéjics, hogy nem csalódás volt az ő álma, hanem valójában megjelent nála aznap a Megváltó és valójában látta őt. Vége. Isten parancsolata és e világ haszna. Kálvin az Isten iránt való engedelmességről többek közt ezt mondja: j* »Mihelyt valami, ami nekünk jól esik, ^ vagy hasznot igér, csak egy hajszálnyira is eltérítene bennünket meny- nyei Atyánk iránt való engedelmességünktől, mindjárt az első kisértés- M nek ellene kell állatiunk, hogy az olyan szent ügy, mint az Isten parancsolata, nemcsak vitának, de még mérlegelésnek se lehessen tárgya soha.« Kálvin meg is tartotta ezt. Vagyonra, rangra nem vágyott soha. Ezért mondta róla IV. Pál pápa: »Ennek a bátor eretneknek ereje abban állott, hogy a pénznek, rangnak nem volt reá vonzó ereje. Két ilyen emberrel egyházam ma az Óceán mindkét partjának ura lenne!« Mit tehetek a HARANGSZÓ-ért? Előfizetek rá! Mások előtt is ismertetem és ajánlom! Tehetsegem szerint támogatom, hogy szegény, elszórt hitrokonaimhoz is eljuthasson s bennük is erősíthesse a hitet és evangélikus ;j|gJ öntudatot!
