Harangszó, 1919

1919-07-10 / 30-31. szám

X. évfolyam. . 'V Id 19. augusztus 10. Fclalót szerkeszti és kiadó: S^ALAY MIHÁLY. Társszerkesztó: NÉMETH KÁROLY. Kéziratok LovészpatonAra (Veszprémmegye), előfi­zetési dijak, reklamációk a HARAN08ZÓ kiadóhiva­talának Szentgotthárdra (Vasvármegye) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész ét tanító. HARANQSZO EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Alapította: Kapi Béla 1910-ben. á0—31. szám. Szerkesztő t a kiadóhiva­tal vezetője: CZIPOTT GÉZA 8ZENTGOTTHÁRD (Vasvármegye.) A „Harangszó“ előfizetés ára: egész évre közvetlen küldéssel 10 kor., csopor­tos küldéssel (legkevesebb 10 példány) 8 korona. A „Harangszó“ terjesz­tésére befolyt adományok­ból szórványban lakó hí­veinknek Ingyenpéldányo­kat küldünk. Megjelenik minden vasár­nap. Örök szeretet. Hatalmas Isten, örök Szeretet! Hozzád seregiünk zsoltárt zeng az ajkunk; Jóságod, mint a tenger, mérhetetlen S folyton érezzük áldásodat rajtunk. Köszönjük néked, Mennyei Atyánk: Hogy ránk borúi az égnek tiszta boltja; Hogy ragyogó nap fénye tűz sze­münkbe S hogy illatát a virág nékünk ontja. Hova mehetnénk tetöled Uram? Nélküled rom lett büszke Jeruzsálem! 'Ha benned élünk, te is élsz mibennünk áíiiott lesz éltünk mindörökké ... Ámen. HORVÁTH IMRE. i Hit csodákat müvei ma is. A magyar reformáció idején, mint a kitagadott gyermekek, semmi nélkül vágtak neki protestáns őseink az életnek. A nagy egyházi vagyonokból | nem örököltek semmit. A templom is csak ott lett az övék, ahol mind a reformációhoz csatlakoztak, de az ellenreformáció visszaszedte nemcsak régi, hanem elvette úján épített temp­lomaikat is. kV^Mégsem féltek a jövőtől. Égett szí- ípHten a hit. A hit pedig, csak ak­naira legyen, mint a mustármag, cso­dákat művel, lehetetlennek látszó dolgokat lehetővé tesz, mint Jézus mondja: »minden lehetséges a hí­vőnek.« Az ő hitük is csodákat művelt. Semmi nélkül, nem támogatva, ha­nem folytonosan nyomva, üldöztetve gyülekezeteket alapítanak, templomo­kat, iskolákat építenek, pásztorokat állítanak a nyájak élére. Amijük van, r^Tvesen megosztják velük. Mindenük­ből ajánlanak valamit, hogy tisztes­ségesen ellássák őket s azok a kenyér gondjától menten annál több gondot fordíthassanak a hivek gondozására, tanulásra-tanitásra. Hogy jó tanítóik lehessenek, főis­kolákat állítanak, a szegény tanulók részére alapítványokat létesítenek és segítik őket, hogy tanulmányaikat külföldi egyetemeken is bővíthessék. Tudták, hogy jó tanítók nyomán tá­madhatnak jó tanítványok; jól kép­zett pásztorok tudják a nyájat tar­talmas, tápláló lelki eledellel ellátni. A hit csodákat művelt. A semmi nélkül kitagadott protestánsoknak több alsó és felső iskolájuk lett, mint a minden vagyonnal és hatalommal rendelkező régi egyháznak. Lelké­szetek, tanítóink képzettségben, mun­kásságban messze fölülmúlták air.a- zokét. A XVI. században 164 főiskola közül 130 a protestánsoké volt s azok olyan jóhirüek voltak, hogy a katho- likus főurak is protestáns iskolába küldték gyermekeiket, sőt Verancsics Antal kath. püspök is a bártfai ev. iskolába járatta unokaöccsét. Ami tudományos, vagy szépiro­dalmi mű megjelent, csaknem mind protestáns lelkészek és tanítók tollá­ból került ki. A XVI. században ha­zánkban 29 könyvnyomda működött s ezek közül 28 a protestánsoké volt. A hit csodákat müveit. A protes­tánsok a nagy áldozatok mellett sem szegényedtek el, hanem gazdagodtak és anyagilag is a magyarság leg­erősebb tagjaivá lettek, amint ma is vagyonosabbak aránylag a régi egy­ház tagjainál. Bebizonyult rajtok: »Keressétek mindenek előtt az Isten országát és annak igazságát s a föl­diekből is mindenek megadatnak néktek.« Ma megint, úgy látszik, semmi nélkül kell neki indulnunk a jövőnek. Legtöbb helyen még nem történt semmi az újra szervezkedés ügyében De ahol már megindult a szervez­kedés, a hit újra csodákat tud mű­velni. Mert hiába nagy a hitetlenség, azért egy-egy mustármagnyi még van a hitből is s ez a mustármagnyi is többet tud tenni, mint tengernyi hi­tetlenség. Budapesten önkéntes munkások ajánlkoznak az evang. egyház szol­gálatára. Bizonyságot akarnak tenni szavukkal, életükkel Krisztushoz való hűségükről az egész gyülekezet előtt. A zalaegerszegi gyönge gyülekezet az eddig másoktól kapott segélyeket a maga erejéből akarja fedezni, a sárvári kicsiny gyülekezet eddigi ter­heinek ötszörösét kész hitéért magára vállalni. A kissomlyói és rábaszent- audrási gyülekezetek pedig két-kétezer koronával többet gyűjtenek a dunán­túli ev. egyházkerület javára, amely minden vagyonát elvesztette s theoló- giai tanárait és egybázkerületi tiszt­viselőit fizetni nem tudja. E sorok Írójánál is már többen érdeklődtek, hogy mikor kezdjük meg a mi gyülekezetünkben is a gyűjtést és szegény magános nők is nagyobb összeget akartak felajánlani. Ha pedig csakugyan elvesztenénk mindenünket, hisszük, hogy sokan gondolkoznak úgy, mint e sorok Író­jának egyik hive, aki azt mondotta: »Amíg nekünk lesz, a lelkészeinknek is lesz. Csak annyiek legyen, hogy a lelkészeinkkel megoszthass!' «kkor nem kell félniök, hogy tisztességesen meg nem élhetnek. Mert tudjuk, hogy pásztor nélkül elszéled a nyáj, ezt pedig nem engedjük!« Csak annyi legyen a hit, mint a mustármag, akkor nem kell kétségbe­esnünk. Annyi pedig még ma Is van. Esketések alkalmával emlékül adandó Családi emlékkönyvek kaphatók Vö- nöczkön az esperesi hivatalnál. Ára 50 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents