Harangszó, 1919
1919-06-22 / 24-25. szám
146. HARANQSZO. 1919. június 22. fölfedezése csak ekkor aratott diadalt. Az érzéstelenítő eljárás azóta bővült, javult, tudós orvosok a Davyénál még jobb érzéstelenítő módokat fedeztek fel, de az uttörés dicsősége Sir Hum- phreyé marad Neve nincs ugyan benne a kalandáriumban, de az emberiség mégis kegyelettel és hálával gondol a nagy fölfedezőre, aki a beteg és operáció alá kerülő embereket sok gyötrelemtől mentette meg korszakos felfedezésével. Olvassuk a bibliát Június 22. vasárnap, Ezekiel 6. 23. hétfő, 7. 24. kedd, 8. 25. szerda, 9. 26. csütörtök, 10. » 27. péntek, n 11. 28. szombat, 12. 29. vasárnap 9t 13. 30. hétfő, 14 Július 1. kedd, 17. 2. szerda, 18. 3. csüjört., n 19. 4. péntek, n 20. 1—26. n 5 szombat, n 20. 27—44. Az inkák kincse. A délamerikai Cordillerák bércei között, Columbiában, tízezer méter magasságban a tenger szine felett hullámzik az inkák szent tavának a vize. Itt, e körül a tó körül élt valamikor az inkák népe, ez a nagy kultúrájú társadalom, Ma már félig a mesék világában él építkezésük ragyogó művészete, ötvösiparuk tökéletessége, gazdag selymekbe burkolt asszonyaik és leányaik emléke. A spanyol kalandorok kíncsszomjas serege a kereszténység szent nevében elpusztította a föld színéről az inkák birodalmát, hogy a csodálatos kincsekhez, amelyekben ez a nép felettébb gazdag volt, hozzájusson. De az inkák elrejtették kincseiket és a spanyol kalandoroknak csak igen kevés jutott ezekből a mesés értékű dolgokból. Az inkákról és a kincsekről azután monda keletkezett és még ma is él az a hit, hogy az inkák kincse valahol most is megvan. Egy angol társaság valóságot csinált ebből a legendából és hatalmas apparátussal, nagy költségekkel lecsapoltatja a szent tó vizét, mert azt hiszik, hogy a kincseket itt rejtették el. És a föltevés nem bizonyult .évedésnek. Az angol társaság dolgozik a tó lecsapolásán és ahol a viz eltakarodott a mély homok felkotrása itán máris rengeteg értékű, nagy nűvészi becsű drágaságokat találtak; súlyos öveket, nehéz vert aranyból, két aranykigyót, húsz abnormális nagyságú smaragdot, két aranyszobrot, egy egész sereg karra és lábra való aranykarikát és egy vert aranyból készült, gyönyörű munkájú kulcsot, amelyen az inkák naptárának összes jelei plasztikusan láthatók. Az inkák vallási ceremóniáinak elválaszthatatlan kelléke volt az arany. Az év bizonyos napján a nép összegyűlt a tó partján és egy dúsan aranyozott gályára összegyűjtötték mindazt a drágaságot, amit az Istennek akartak áldozni. A gálya kievezett a tóra és a főpap bedobálta a vizbe az áldozati kincseket. Évszázadokon át gyűjtötte a tó magába ezeket a drágaságokat. Midőn Pizarró megtámadta az inkákat, valószínűleg összes kincseiket az Istennek ajánlották. Ez volt az angolok föltevése és úgy látszik, a föltevés helyes volt. Nemzedékek próbálták feltalálni az elrejtett kincseket s a technikai eszközök fogyatékosságain eddig megtört minden kincsvágy és Pizarró munkáját csak most, évszázak múltával fejezi be az angol társaság, — amely most lázasan dolgozik fent a Cordillerák között. Kisemberek értékpapírokban elhelyezett kisragjona. A pénzügy népbiztosságához nap- ról-napra érkeznek oly értelmű levelek és megkeresések, amelyekben a kis- vagyonok tulajdonosai azt kérik, hogy a hadikölcsönökben és egyéb értékekben lévő kisvagyonukat megkapják. Minthogy a Pénzügyi Népbiztosság minden egyes ilyen levélre, illetve megkeresésre válaszolni nem tud, ezen az úton hozza az érdekeltek tudomására, hogy minden kisvagyon, kistőke, meg fog maradni a tulajdonosok birtokában. Már az a rendelet, amelyet a Pénzügyi Népbiztosság arra nézve kiadott, hogy mindenki, akinek akár belföldi, akár külföldi értékpapír van birtokában, helyezze azt el valamely, a Tanácskormány felügyelete alatt álló pénzintézetnél azt célozta, hogy megállapítható legyen, vájjon mely értékpapírok származtak tényleg megtakarított fillérekből, munkabérekből, kisemberek keresményéből, hogy azután a Pénzügyi Népbiztosságnak módjában legyen intézkedni, hogy ezeknek az értékpapíroknak szelvényeit kifizethessék. Nagyon természetes, hogy a Pénzügyi Népbiztosság szigorúan fogja ellenőrizni, hogy mely értékpapírok származtak tényleg kisvagyonokból, nehogy olyanok is részesüljenek ebben a kedvezményben, akiknek vagyona proletárvagyonnak nem tékinthető. A Harang szóért. Kapi Béla püspök lapunk támogatására 2500 koronát küldött. Az adományt a következő sorokkal juttatta hozzánk: A mai napon postára adtam Nagytisztelettiséged címére 2500 K-t. Ez összegből a Dunántúli Luther Szövetség adománya a Harangszó vallásos néplapra 2000 K, a szombathelyi nőegylet ajándéka 200 K» s ugyanezen nőegyletnek az általam tartott előadás-ciklusból a sajtó céljaira megszavazott jövedelemből 300 korona. Mindnyájunkat áthat az evangélikus sajtó hivatásának mérhetetlen fontossága. Hálával gondolunk a Harangszó eddigi áldott munkálkodására s bizakodással tekintünk a jövendőben kifejtendő munkája elé. Evangélikus népünk ezreinek imádsága legyen a lap hű munkásainak kísérője, hogy magukra vállalt feladatukat eredményesen teljesíthessék s evangélikus népünk lelkében felszíthassák a nemes, tiszta vallásosság tüzének a lobogását. Boldogok vagyunk, hogy ezen összeg felajánlásával, melynek igazi értékét nem a szám, hanem szivünk érzelme és lelkünk imádsága adja meg, hozzájárulhatunk szeretett Harangszónk erősítéséhez és terjesztéséhez. Az Ur áldása legyen a Harangszón, annak szerkesztőin, munkatársain és olvasóin. Testvéri szeretettel szolgatársa az Urban Szombathely, 1919. május 24-én. Kapi Béla püspök. Az adományt, de még inkább az elismerő sorokat, jól eső érzéssel hálásan köszönjük. Közmondások: Bársonyt megveszt a zsir, embert a gonosz hir. A béke: orvosság; a civódás: méreg. A bűn, ha sokan követik is el, nem lesz kisebb. Drága kincs a jó hir, valaki avval bir. 4.
