Harangszó, 1919
1919-04-20 / 16. szám
f ; Az érdekes beszélgetést tisztes távolból végig hallgatta a szálló tulajdonosa, aki végre is megunván a csendes részvétet, közelebb lépett most az asztalhoz és így szólt; Kár — fiatal barátaim — hogy két nappal megkéstek. Luther két nappal ezelőtt itt volt, ennél az asztalnál tilt és evett. Mint a váratlan villámcsapás, úgy hatottak e szavak a két fiatal ember lelkére. Eleinte szólni sem tudtak néhány percig, de azután mégis köztilök az egyik csendes megadással mondotta: No, nem baj, mi mégis örülünk, hogy legalább ebben a házban, ennél az asztalnál ülhetünk, ahol ő tilt. Ekközben a szállodás néhány percre távozóban észrevétlenül kihívta az egyik svájcit a folyosóra és ott bizalmasan tudtára adta, hogy akivel beszélgetnek, az maga Luther. A szállodásnak eme újabb kijelentése azonban most már teljesen hihetetlennek látszott. Annyival is inkább, mert ők Luthert sokkal inkább barátnak, mint lovagnak képzelték el. Azért amikor a kintlevő svájci a szobában a másiknak fülébe súgva tudtára adta, hogy mit mondott a szállodás, az azt felelte; talán nem Luthert, hanem Húttent mondott. Amikor pedig később , a szállodás jelentette nekik, hogy j Luther vacsorájukat kifizette, ők a ; vendégszeretetet megköszönvén, jól- ! tevőjükben lovag Hutten Ulrickot üdvözölték. Mire Luther a vendéglős felé fordulva mosolyogva jegyezte meg: Na ma nemes emberré lettem. A svájciak lovag Hutten Ulricknak tettek meg. Maga Luthernek tart, utoljára majd még Markolf lesz belőlem. (A középkori költészetben Sa- [ I Iámon király udvari bolondja.) ' Miután még előbb sok, Istennek tetsző dologról folyt a szó közöttük — az idő azonban előre haladván — Luther végül is magához vevén köpönyegét, kardját, meleg kézszorítással elbúcsúzott fiatal svájci barátaitól: Ha Wittenbergába érkeztek, adjátok át meleg üdvözletemet Schürf Hiéronymus Doktornak. Igen szívesen, azonban mégis kinek I az üdvözletét adjuk át? Többet ne mondjatok — felelte Luther — csak annyit; Aki hamar eljövendő, az üdvözli őket. S ezzel 4 zsoltárok könyvével a kezében nyu- í godalmas jó éjszakát kívánva, nyugovóra tért. Czipott Géza. HARANQSZÖ. A vallás bukása. Sokat beszélnek a vallás bukásáról. Azt mondják, az új társadalomnak nem lesz szüksége Istenben való hitre, mert gazdasági utón mindenki elérheti a boldogságot. Lesz kenyér és élvezet, tehát nem lesz Isten. Ezzel szemben az a meggyőződésünk, hogy hitre mindaddig szüksége lesz az embernek, mig csak véges, gyönge teremtmény marad és érzi a maga végességét, gyöngeségét egy fölötte álló végetlen hatalommal szemben. Ezt pedig mindig érezni fogja. Soha sem lesz az ember teljesen elég önmagának és sohasem tudja a fölötte álló titkos hatalmat sem kifürkészni, sem lába alá vetni, hanem örökké csak sejteni tudja és örökké függni fog tőle. Figyelemre méltó jelenség különben, hogy a templomok újra kezdenek megtelni és még olyanok is a vallás pártjára állnak, akik eddig nem sokat törődtek vele. Vagy csak figyelje meg valaki azt a sok adományt, amelyet az utóbbi időben adtak mindenfelé egyházi célokra, lehetetlen, hogy azokból a vallás bukását olvassa ki. Vallástalan emberek mindig voltak, lesznek is, de mig ők elmúlnak, a vallás diadalmasan áll és túléli őket. Ypszilon. Könyvismertetés. A dunántúli evang. egyházkerületi ének- és zenepártoló egyesület Kapi Gyula szerkesztésében két igen értékes és használatra alkalmas könyvet adott ki. Az egyik: „Vallásos Karénekek Vegyeskarraa másik: „Gyermeklant“. Az első egyházi, iskolai és egyesületi énekkarok számára készült és nyolcvannégy vegyeskarra szerkesztett karéneket foglal magában, amelyek között vannak dicséretek, könyörgések, hálaadások, reggeli, esti, bűnbánati, temetési, reformációi, ádventi, karácsonyi, újévi, nagypénteki, húsvéti, pünkösdi és hazafias énekek. A gyűjtemény igen alkalmas a templomi és egyéb vallásos ünnepélyek emelésére. Ára a mai viszonyokhoz képest igen csekély, csak 4 korona. Kapható a soproni tanítóképzőintézet igazgatóságánál. A „ Gyermeklant", amint a neve mutatja, a gyermekek részére készült és sok szép éneken kívül magában foglalja Luthernek két gyermekkarra alkalmazott énekét s a gyermekisten1919. április 20. tisztelet rendjét. Ez a gyűjtemény is lehető legolcsóbb, csak 1 kor. Szintén a soproni tanítóképzőintézet igazgatóságánál kapható. A két értékes gyűjteményért nagy elismerés illeti úgy a kiváló szerkesztőt, mint az ének- és zenepártoló egyesületet. Megszerzésüket gyülekezeteinknek, egyesületeinknek és a zene iránt érdeklődő híveknek a legmelegebben ajánljuk Koritsánszky Ottó, lapunk munkatársa, „Láng és pernye" címmel könyvet adott ki, amelyben háborús élményeit, megfigyeléseit mondja el érdekes, élvezetes formában. Mint tartalékos tiszt végigharcolta csaknem az egész háborút, tehát a maga szemével látta, a maga szívével érezte mindazt, amit elbeszél. Könyve arról tanúskodik, hogy szeme a megfigyelésre éles, szíve a katonák örömének, bánatának átérzésére nemesen fogékony, tolla az apró események megrajzolására s a nagyok megérezteté- sére alkalmas. Sok apró, változatos képet tár könyvében szemünk elé, amelyeknek mindegyikét azzal az érzéssel olvassuk, hogy itt egy meleg szívű, nemes gondolkodású, magyar faját mélyen szerető ember beszél, aki ügyesen, érdekesen tudja elbeszélni mondanivalóját. A szép kiállítású könyv kapható Hegedűs és Sándor könyvkiadóknál Debrecenben, vagy bármelyik könyv- kereskedőnél 12 koronáért. „Legyen meg a Te akaratod.“ Fii. 1, 21: „Nékem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus. Az ember az egyik szélsőségből a másikba esik. Majd igy szól: óh, bárcsak meghalnék! — majd meg így : óh, csak meg ne haljak 1 E kettő közül melyik a helyes ? Sem az élet- untság, sem a haláltól való rettegés nem helyes. A hivőben, aki az apostollal igy szól: »Nékem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus», amig az Ur kegyelméből élhet, az élethez való öröm egyesül az Ur akarata szerinti meghaláshoz való készséggel. A keresztyén ember ne akarjon előbb meghalni, mint azt az Isten akarja, még akkor se, ha mindjárt nehéz körülmények, súlyos fájdalmak keseritenék is életét. Aki már éveken át tűrte a szenvedéseket, még annak is van teljesítendő feladata, t. i. az, hogy türelmével példát adjon övéinek, miként kell Istent tisztelni a szenve-
