Harangszó, 1918

1918-01-07 / 2. szám

1918. január. 7. HARANQSZÓ 13 égést tesle égni kezdett. Azután a hengeren a máglya tüze fölött fö1 és lehúzták, hogy szenvedését ezáltal Is fokozzák. A mártír ezeket a kínokat türel­mesen végigszenvedte. A, tíizből hal­lani lehetett, amint az lJr nevét se­gítségül hívta, miután a túz a köte­let, mely a szájában lévő pecket tar­totta, elemésztette és így szája sza­baddá vált. Ily kínos szenvedések között lehelte ki Nail Miklós lelkét s költözött a mennyei birodalomba, hol nincs szenvedés, jajkiáltás és halál . . . IIK 1554 janliár 7-én történt. Hamis emberek A If n com Vilmost a római klérus kezére juttatták. Lelke vágyott Utána hogy a Krisztusról való öröm­hírt másoknak megvihesse. iratokat osztogatott, hirdette az Ur Jézus ne­vét Midőn egy alkalommal rajta­kapták éppen szent cselekvénye köz­ben. hamarosan elbántak Vele és máglyaha'álra ítélték Az ítéletet azon­nal végre akarták hajtani De a gond- \lselés úgy hozta magával, hogy ki­végzése nem történt meg azonnal, csak pár nap múlva fiz által lett Alenconi Vilmos egy mártír társának, ki a borzasztó kínok és szenvedések között megtagadta hitét, vezetője, segítője, figy börtönbe voltak csukva, és Alenconi Vilmos hitehagyó társá­nak lelkére beszélt, komolyan és ba­rátságosan, hitének leljes hatalmával, hogy bátorod ék fel újra és ne ta­gadja meg hitét a kínokban sem. A kivégzés órái közeledtek. Mindkettőt kivittek a vesztőhelyre, hogy az egyi­ket elpusztítsák, a másikat megfélem­lítsek vele. De íme. midőn a lángok összecsaptak Alenconi Vilmos fölött, hitehagyott társát megszállja valami titokzatos hatalom, úgy hogy hango­san odakiáltott biráinak, hogy nem kívánja a szabadságot, hanem vigyék vissza vagy a börtönbe, vagy pedig ) égessék meg azonnal Vilmossal Bün- bánatot akar tartani, hogy bebizo- i nyitsa, mennyire fáj neki, hogy az Űr Jézust megtagadta — és most már erősen eltökélte, hogy Isten kegyel­mével szabadon fogja vallani az evangéliomi tant, es mint Alenconi Vilmos halálával fogja azt megpecsé- t telni. így is történt. Nemsokára rá 1554 január 10-én ugyanazon a helyen n megégették. folytatjuk. Adakozzunk i Harangszó terjesztésért j A világháború eseményei. A breszt-litovszki béketárgyalás legutóbbi teljes ülésén a központi ha­talmak és Oroszország képviselői megállapodtak az általánös béke alap­elvei felett. A megállapodásokhoz Való Csatlakozásra a felek tiz napos hala­dékot adtak a nyugati hatalmaknak, de azé t folytatták egymás között a különös kérdések felleti tanácskozást. Ezeket a pontokat, mint hivatalosan jelentik, már szabályozták. A tanács­kozások az engesztelékenység és a kölcsönös itlegértés szellemében foly­tak. Számos fontos pont tekintetében megteremtették a megegyezés alapját Politikai, jogi és gazdasági természetű kérdéseket tárgyaltak és kielégítő mó­don szabályozták. Megegyeztek a há­ború által megszakított szerződéses állapot helyreállítása felől, valamint hogy jogi és gazdasági tekintetben az egyik államot sem lehet rosszabb bánásmódban részesíteni, mint egy harmadik országot* a haditörvények rhegszüntetése és azoknak, akiket ezek a törvények sújtottak, jogaikba való visszahelyezése felett. A háboríts költ­ségekre és a háborús károkra nézve is megállapodásra jutottak, valamint a hadifoglyok és polgári internáltak kölcsönös szabadonbocsátására és hazaszállítására, a kereskedelmi hajók visszaadására, a diplomáciai konzu- láris Viszonyok hamaros tijrafelvéte­lét-e, a gazdasági háború haladékta­lan megszüntetésére, a kereskedelmi forgalom újból való megkezdésére és az árucserére vonatkozólag. A breszt-litovszki béketárgyaláson a központi hatalmak és Oroszország megbízottai a béke főbb pontjaira nézve megállapodásra jutottak. Ami­dőn a táviró ennek az örvendetes eseménynek hírét a világba röpíti, ugyanakkor érkezik a hire annak, hogy Franciaországban Pichon ur, a Clémenceau kormány külügyminisz­tere az oroszoknak az antántot béke­tárgyalásra való meghívásáról tett nyilatkozatot, amelyben kifejti, hogy a békeajánlatot még csak tárgyalásra sem tartja érdemesnek. Az első hi­vatalos válasz az antánt részéről Pichon nyilatkozata a béketárgyalásra való meghívásra, és ez a nyilatkozat teljesen visszautasító A franciák kül­ügyminisztere ugv tartja, hogy az antánt rettenetes veszteségei és csa­patainak küzdelme után nem lehet szó a békéről feltételek nélkül, nem lehet szó status quoról, a háború előtti állapot, sem területi, sem gaz­dasági téren. A közvetett utón tett békeajánlat figyelemre sem érdemes. Franciaországnak hadicélja a győze­lem. Csak filzász-Lotharingia helyre-* állával és az elkövetett jogtalanságok jóvátételével lehet tartós békét terem­teni; A nyilatkozat azt mutatja* hogy Franciaország még most sem haj­landó hadicéljait revízió alá fogni és még mindig azok a jelszavak után nyargal* amelyekkel egész közvéle- mértyét elámítottá. Most, amidőn a központi hatalmak a demokratikus elvek alapján hajlandók bekét kötni Oroszországgal, de a többi ellenséges államai Is, akkor az antánt első nyi­latkozatában olyan választ ad, amely egyaránt követi az annexiót, a gazda­sági háborüt és a hadisarcot A né­pek szabadsága és békés élete ellen irányuló merénylet az, amidőn a fran­cia külügyminiszter kétértelmű sza­vak mögé bujtatja ezeket a követe­léseket és még mindig nem engedi, hogy az évek tartó vérengzésnek vé­get vessenek. A francia kamara a külügyminiszter válaszát tudomásul vette, ám a szavazás azt mulatja, hogy csak elenyésző része a képvise­lőknek szavazott a kormány mellett. A francia kamarának hats/ázkét tagja van, eze közül háromszáznvolcvan- négyen szavaztak le, kétszáznyolcvan- négyen a kormány mellett, százhár­mán pedig a kormány ellen. A sza­vazástól kétszáztizennyolcan tartóz­kodtak, úgy hogy Clémenceau kor­mánya nem igen büszkélkedhetik a francia nép bizalmával A harctereken különösebb újság nem történt. A bibliaolvasas. Irta: Krón Ferenc. Itt a tél. Itt vannak a hosszú sö­tét esték, melyek csendessége jóté­kony hatással van az amúgy is tűI- hangos szívre. Ez a külső csend meg­hozhatná a belső: a szívbeli csendet is. Már a negyedik telet töltjük el távol azoktól, kik elvitték életünk vidámságának jó részét. Az apa he­lyett ma az anya veszi kezébe az öreg bibliát, gyenge szavából kirez- dül az Isten akaratában való meg­nyugvás, vágy és aggódó félelem. A gyermeksereg megilletődve hallgatja az isteni szót s így a néma csendbe csak Isten szava csendül. Anyák ma okosabbat sohasem tehettek, mintha önmagatok és gyermekeitek kérését Isten szavába burkoljátok. A biblia a mi keresztyén vallásunkon átcsör- tető forrás, amely úgy a rohanó, mint

Next

/
Thumbnails
Contents