Harangszó, 1918

1918-03-10 / 11. szám

1918. március 10. HARANGSZÖ. 85. i férfi és nő közötti viszonyt: »Ha I Isten a nőt a férfi urává akarta volna i teremteni: akkor fejéből alkotja vala. Ha rabszolgává szánta volna, ez esetben hihttő'eg lábából állítja elő, de mivel oldalából vette ki: bizonyos, hogy társául rendelte«. A magyar nép is szép nevet adott a nőnek, midőn őt a férj feleségének nevezte. Ebben azon vallomás van kimondva hogy hű nő nélkül a férfi minden törekvésével a boldogulás után csak valami fél rész, s hogy az elismerés minden kivívott sikerért fele részben — mint szövetségesét — nejét illeti. A férfinak hivatott segítőtársa az asszony, akinek mint házi boldogsága őrzőjének s az erkölcsi nernesb érzés ápolójának tisztelettel tartozik. Azt sem tagadja senki, hogy a törvény csak az erköcsi érzés támogatása mellett felelhet meg feladatának. A ragaszkodást pedig az erényhez a zsenge növendékekben először a nő ébreszti, az erkölcsi törvények első alapköveit ő rakja le a gyermekek szívében’ Az élet mezején a munka megvisel, a tapasztalt sikertelenség lever, a csalódás elkeserít ; de van egy hely, mely mint a habokkal küzdésben kifáradt hajósnak a kikötő, a csüggedő férfinak biztató menedéket mutat. Ez a hely a családi hajlék, melyet a női szeretet a megelégedés, béke kedves otthonává avat Asszony nélkül lehet a férfinak gunyhója, I háza, palotája, de számára igaz, j edes otthont csak egy jó feleség • alkothat. A nyilvános téren sokszor sebet vág a féfi szivén a hálátlanság, rosszakarat, s ha magárahagyottan áll, végül csalódottan mindinkább visszavonul * azon meggyőződéssel, hogy nem érdemes jót tenni, a közügy érdekében fáradozásnak hálátlanság ' a jutalma. A nő, a hű szövetséges, ki szeretetéve! elsimítja a férj hom­lokán az aggodalom redőit, felderít, j megtanít újra reményleni, örülni. A férfinak a családi élet ölén szilárdul azon hite, hogy még sem olyan haszontalan az élet, nem oly gonosz a világ, mint azt az elkeseredés szemüvegén át nézve gondolja az ember. Van a munka után pihenés, megédesíti a küzdelmet ennek jutalma: a hozzátartozók öröme, van nemes cél, amely méltó arra hogy érette áldozatra készen lobogjon a szív. A férfira nézve megbecsülhetlen kincs az oly feleség, ki előtt bizalommal feltárhatja keblét, ki vele együtt érez, együtt örül és sir. Ennek köréből az élet harcterére minig bizalmat, meg- ' üjult erőt visz magával s ezért a i társadalom is méltán mond áldást a női hűségre Mindazon nagyjainknál — kik bol­dog családi körben éltek — feltaláljuk azon vallomást, hogy ha győzték a munkát, ha lelkesedésük tüze nem hamvadt el: mindezért a köszönet a hű feleséget is megilleti Thököly Imre, a magyar szabad­sághős, nyíltan vallotta, hogy az életviharok között mindig legtöbbet építhetett nejének: a szép emlékű Zrínyi Ilonának támogatására. Mikor a hadiszerencse végképen elfordult tőle s honából mint bujdosó távozott, az utolsó győztes csatájában — Zer- nyestnél — elfogott jeles császári tábornokért a bécsi udvar nagy vált­ságdíjat ajánlott feli: ő egyedül a Murány vára védelmében fogságba jutott nejét kívánta vissza. Zrínyi Ilona szabadságát visszanyervén, szent hüsséggel követte bujdosóvá lett férjet az idegen földre, hol számukra csak nyomorúság termett Sok csa­pás érte őt magát is. Ö is hazát vesztett; atyja, Zrínyi Péter, mint a szabadságszeretet áldozata, vérpadon halt el, anyja fájdalmában megőrült, két kedves gyermeke, kebléről kitépve, fogságban maradt vissza. És mindé veszteségek kinzó emlékeit el tudta szivében rejteni, arca derült volt, mosolygott, a remény hangján beszélt férje előtt a jövőről, azért, hogy a vidámság sugarával megóvja annak lelkét a kétségbeeséstől. Mint hű feleség ő volt a földre sújtott hősnek őrangyala Hálás tisztelettel nyilatkozik gróf Szécsenyi István is nejéről. Elismeri, hegy a családi tűzhely melegénél s neje szerelmében talált erőt, lelke­sedést a közügyért vívott harcaiban. »0 volt az — így ír végrendeletében —, kinek szép leikéből mindig erőt és szilárdságot merítettem, mikor félreismerve, kiáltott ellenem a vak hév, sőt nem egy nemes kedély is elfordult tőlem kételkedve, s ilyen vajmi erősen rágódik az életen.« Lelke más felét, boldogító élettár­sát ismerte nejeben gróf Bathyhány Lajos, az első magyar alkotmányos miniszterelnök s a szabadság vérta­núja is. Midőn 1849-ben a függet­lenségi harc elvesztése után a hadi törvényszék halálra Ítélte: így búcsú­zott utolsó levelében hű élettársától: »Ismétlem tehat e sorokban mélyen érzett kijelentését legforróbb hálám­nak is csodálatomnak a te tiszta szerelmed mindazon kincsei iránt, melyeket megé-demelni soha sem tudtam s oly igaz, amint a halál küszöbén állok, az bennem a hibának egyetlen tudata, amit magammal a sirba viszek«. Lorántffy Zsuzsánnát, I. Rákóczy György nejét, így jellemzi Szilágyi Sándor: »Soha nő több hűséggel neui viszonozta férje szerelmét, több gyöngédséggel nem használta fel befolyását s több buzgalommal nem igyekezett azon, hogy haragját csil­lapítsa. szigorát enyhítse s szivét a szerencsétlenek ir.int részvétre, az elesettek iránt könyörületre indítsa, mint ezt Rákóczyné tette.« Toquille, hires angol író többször nyilvánította azon meggyőződését, hogy egy nemes lelkű nőnél bizto­sabb támaszt nem választhat magá­nak az ember. Ugyanő írja egy barátjának : »Istennek reárn árasztott legnagyobb áldása meggyőződésem szerint az, hogy számomra Mártámat mutatta ki Ö tudtomon kívül őrködik felettem, csillapít, nyugtat, biztat oly aggodalmak között is, melyek enge- met felzaklatnak, de az ő derültségét nem zavarhatják meg.« De nemcsak palotákban, hanem az egyszerű hajlékokban is a legna­gyobb áldás a hű, értelmes asszony, ki jó szivével képes a szerény hajlékot is a megelégedés, boldogság temp­lomává tenni. Templommá, ismétel­jük, mert egy tiszta keblű nő mindig nemesítő hatást gyakorol környeze­tére. A becsületes férj épen azért ragaszkodik feltétlen bizalommal jó nejéhez, mert annak erkölcsi érzésé­ben saját életének nemesebb részét ismeri fel s úgy érzi, hogy annak imája őt is közelebb hozza Istenhez. Hogy azonban a nő mint élettárs szép feladatát betölthesse, szükséges, hogy őszinte vonzalom vezesse a házasságkötésre s becsülni tudja fér­jének gondolkozását, jellemét Ha csak külsőség, a sima arc, ügyes udvarlás, anyagi előny volt az irá­nyadó az eljegyzésnél: akkar hamai beállhat a csalódás, keserűség váltja fel az első elragadtatást. Maga a külszín tiszteletet érdemlő lelki tulaj­donok nélkül rövid idő alatt unottá lehet, a vagyon a könnyelműség révén eltűnhet s következik a kiáb­rándulás, s napról-napra kínosabb teher lesz a családi kötelék. A műveltséggel kapcsolatban a hűség, őszinteség, munkaszeretet, a kitartó gondoskodás a hozzátartozók jövőjének biztosításáról, nagylelkűség, a jó ügy védelmében megnyilatkozó férfias bátorság azon jellemvonások amelyek nemcsak fenntartják, hanem folyton növelik a nő ragaszkodását

Next

/
Thumbnails
Contents