Harangszó, 1918
1918-02-17 / 8. szám
1918. február 17. HARANQSZÖ. 63. — Rohamra indultunk siirü golyózáporban. A golyók süvitésébe egy- egy gránát és srapnel! bugása is belevegyült. De mi mentünk rohantunk elszántan előre. Egyszer csak erős fc ütést éreztem itt a combomon ; eles- r’ tem. Valami melegség ütötte el a lábamat. Vér volt. Föl akartam kelni. ,, azonban nem bírtam. Néztem a se■ bemet: gránátszilánktól származó s körülbelül tenyérnyi nagyságú roncsolás volt Átkötöttem zsebkendővel, hogy a vérzést elállitsam. De csak folyt tovább. Majd a golyózáporból . biztosabb helyre igyekeztem kijutni, íj ahonnan a kötözőhelyet is könyebben fi elérhetem. Csuszva-mászva mentem l előbbre. Belekerült néhány órába, inig 7 800 lépésnyi távolságra levő ku!■ koricáig elvonszoltam magamat. Azt j gondoltam hogy ott nagyobb bizton- E ságban leszek. De bizony ott is igen í pattogott a kukorica szára és levele ;ij a golyóktól. Megpihentem ; mert igen 1 elfáradtam. A lábamban is iszonyú szaggatást kezdtem érezni. I ' Jóskának a büntetéstől való félelme *■ lassan-lassan egészen eloszlott, amint í az apja beszélt neki. Egyre nagyobb i érdeklődéssel leste ajkáról a szavakat. , A szemei tágra nyíltak : úgy figyelt, hogy egyetlen szót el ne veszítsen a történetből Édesapja pedig folytatta : — Alkonyodni kezdett. Csak most jutott eszembe, hogy milyen kár volt a kukoricásba menekülnöm. Tovább vánszorogni nem bírtam. Itt pedig ki . tudja, rám találnak-e majd a szani- 1 tészek ? Összeszedtem minden erőmet, ■ azonban csak néhány lépésnyire tud- ;* tam odább vergődni. Mert amint csak ,j egy kicsit is mozdultam, rettenetes fájdalom nyilait a lábamba. Beláttam < hogy hiába minden. Itt kell nyomo- : ruhán elvesznem. Föltekintettem az If égre; szép csillagos volt. Önkényte- í lenül imádkozni kezdtem. Utána mint- . ha megkönnyebültem volna. De mikor * aztán rátok gondoltam: édesanyádra, terád és a kis Bözsikére, akiket sohase fogok többé látni, valami kimondí hatatlan nehézség fogta el a szivemet. Az édesapa hangja, mikor ezeket * mondta, megrengett a visszaemlékezéstől. Jóska testén is valami hideg- ; ség futott végig. A szemei megned: vesedtek. Meleg ragaszkodással simult I édesapjához. — így múltak kínos lassúsággal a percek. Talán órák is lehettek ; hosszú keserves órák. Az erőm egyre fogyott. j Félig eszméletlenül feküdtem már ott ■ a nagy gyöngeségtől, vérveszteségtől. ' Egyszer aztán — mintha csak álomban : lenne — zörgést hallottam a kukorica I .............. között. Kiáltani akartam, de annyi erőm sem volt már. A hang egyre közelebb jött felém. Majd egy nagy kutya állt előttem Sebesültet kereső szanitész kutya volt. Körülszaglászott s mikor észrevette, hogy még élek, hii leien megfordult. Futott vissza hogy hirt vigyen rólam, hogy segítséget hozzon nekem. Nem telt bele tán negyed óra sem, ismét zörgést hallottam. De most nagyobb, erősebb volt mint az előob. Bizonyára többen vannak, a megmentésemre jönnek, — gondoltam leírhatatlan örömmel. A kutya vig vakkantásokkal közeledett felém, utána három szanitészkatona. lámpással. Amint a kutya vezetésével rám találtak, kettő felemelt, egvikük pedig a lámpást vitte előttük. Midőn a kukoricás szélére értek velem, ráfektettek az ott hagyott tábori ágyra s elszállítottak a kötözőhelyre, ahol mindjárt kezelés alá vettek — Lásd, fiam, — fejezte be történetét az édesapa — így mentette meg egy kutya egy állat az én életemet. Ha az a kutya nem lett volna, már eddig te árva lennél. Azért ne bántsd ne kínozd az állatokat! Jóska ettől fogva nem kínozta többé sohasem az állatokat. A kutyák iránt pedig szinte bámulatot és csodálatot érzett. Hogyisne, hisz az édesapját az mentette meg a biztos haláltól. H- HÍREK, -h Az egyház köréből. Uj egyházfelügyelő. Az ostffyásszonyfai gyülekeszet felügyelőjévé Meslerházy Élek ottani földbirtokost választotta. Lelkészjelölés. A nógrádszentpéteri gyülekezet Scholtz Andor esp. segédlelkészt és Bienik János legendi lelkészt jelölte megüresedett lelkeszi állására. Kitüntetések. Kirchknopf Gyula tábori lelkésznek az ellenséggel szemben vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a hadi- ékitinénnyel és a kardokkal adományozta a király. Ugyancsak kitüntetést kapott a királytól Beyer Teofilné iBeyer Teofil felsölövői főesperes-lelkész neje,) továbbá Terplán Kornél, egyhm. gyámint. elnök és neje is, a katonai egészségügy szolgálatában szerzett érdemeik elismeréséül a II oszt. Vörös-Kereszt jelvényét Követendő példák. A soproni líceumi .Diákotthon-alap“ javára a következő adományok érkeztek be: idősb Wolf Lipót, kismartoni bornagykereskedő egy 2000 K névértékű állami pénztárjegyet, szentmár- toni Radó Lajos, répcelaki nagybirtokos 500 K, Szalay Mihály gyékényesi leikész 500 K, a külső somogyi evang. egyházmegye lelkészegyesülete 100 K, Bakó János zászlós a hárctérröl első zászlósi fizetését 100 K, Horváth Olivér légrádi lelkész 10—10 K évi lefizetésével 50 K, Kovács Zsigmond tárnokréti leik. és Kunszt Sándor 10—10 K. Választások. A szentgyörgyi (Pozsony- megye) gyülekezet lelkészévé választotta Krecskó Gyula jelenlegi tábori lelkészt. A miskolczi gyülekezet Markusovszky Endre nyíregyházai segédlelkészt segédlelkészéve választotta. Áldás kisérje munkájukat. Alapítvány. A ratkói gyülekezet 700 K alapítványt tett a rozsnyói fiú- és leány- árvaház javára Felsőcsalogány. A bodóhegyi gyülekezethez tartozó, de az anyagyülekezetlól IX kmnyire fekvő felsócsalogányi leányegyház január 27-én tartott közgyűlésén egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy anyásitja magát. A leányegyházban, mint a hívek lelki gondozója néhány hónapja Zsupanek Sándor segédlelkész működik. Az ö fáradhatatlan munkásságának lelkesedésének tudható be. hogy rövid időn belül 52.000 K-t gyűjtött az. építendő felsócsalogányi templomra A leányegyháznak eddig 12.000 K készpénze volt, úgy hogy ma 04 ezer K tőke felett rendelkezik. Ezenkívül telket az egyházi épületek részére ingyen kapnak. Öröme telik az ilyen hir hallatára az evangélikus léleknek. Sietünk is közölni, hogy halljanak máshol is Felsőcsalogányról. íme az evangélikus lelkekben szunyadó mustármagnyi erő, mely ha öntudatra ebied, hegyeket képes megmozgatni. Jubileumi ünnepélyek és alkotások : Az uraiujfalui ev. gyülekezet is hálás érzelmekkel s szent buzgósággal ünnepelte a reform. 400-os jubileumát. A négy előkészítő Vasárnap után melyeken a hívek az ur szt. as> tálához járulhattak — okt. 28. án volt a jubileumi főünnep Az isteni tiszteletet díszközgyűlés követte. Lelkész, imája után Ajkay Elemér gyűl. felügyelő mondott a reform, jelentőségét méltató szép megnyitót. Majd Róth Kálmán tanító a reform, emlékét jegyzőkönyvileg megörökítendő ünnepi nyilatkozatot olvasott fel, melyet közgyűlés egyhangúlag elfogadóit. Ugyancsak ő olvasta fel a megelőző közgyűlés, javaslatát is a létesítendő jubileumi alkotásra vonatkozólag, melynek alapján elhatározta a közgyűlés, hogy a békés idők helyreálltával a templomot renoválfatja: slukatóroztalja és kifesteti s az oltár mellett a reformáció emlékét megörökítendő márványtáblát helyez el. A templomudvar s lelkészlak előtt pedig vaskerítést és vaskaput létesít. E jubileumi alkotások költségét rézben önkéntes adományok, részben kivetés alapján fedezi. Az uraiujfalui nő- egyletnek a célra bejelentett 1000 kor.-át hozzájárulása örömmel vétetett tudomásul Végül Rónai B. Gyula lelkész a gyülekezet rövid történetét olvasta fel. Ima után a közgyűlés végetérl Az ünnepi offertoriutn a „templom renoválási jubileumi alap“-ra 310 koronát eredményezett Az iskolák jubileumi ünnepélye okt. 31 én folyt le ugyancsak a templomban. Ifj. Szigethy Sándor iskolai felügyelő lelkes hangú megnyitója után Róili K. tanító mondott szívhez szóló beszédet a nővén dékekhez. Rózsa L. tanító hatásos szavalata, lelkész ürmepi felolvasása s a növendékek kettős hangú énekei, szép szavalatai s ünnepi fogadalma, egyszóval a 12 pontból álló, gondosan előkészített programúi mély hatást gyakorolt a nagyszámú ünneplő közönségre. A Hymnus eléneklese fejezte be a szép ünnepélyt. Az ünnepi offertor. a II. iskolába beszerzendő harmoniumra 120 koronát eredményezett. _________________________