Harangszó, 1918
1918-02-03 / 6. szám
44. HARANQSZÓ. 1918. február 3. valójában a püspökök zsinata, sokszor annak csak az egyik tagja, a pápa dönt. Nem is engedi meg híveinek a Szentirás olvasását, azt mondván, hogy úgy sem tudják azt helyesen magyarázni, sőt azokra a társulatokra, amelyek a bibliát terjesztették, még átkot is mondott. Ebben az egyházban tehát nem a Szentirásnak, hanem a szájhagyománynak és az azt magyarázó egyháznak tanitása az irányadó. A mi egyházunk Krisztus tanításának forrásául egyedül a Szemirást tekinti, azt vallván Pál apostollal, hogy »más fundamentomot senki sem vethet azon kívül, amely egyszer vettetett, mely a Jézus Krisztus.« A szájhagyományra szükségünk nincsen, hiszen a Szentirásból mindazt megtudhatjuk, amihez üdvösségünk elnyeréséhez szükségünk van, azért azt el is vetjük, mert az egyik szájról a másik szájra szálló hagyomány az emberi gyarlóság miatt Krisztus tanításának a biztos forrása nem lehet, amint bizonyos is, hogy sokszor ellenkezik az a Szentirással. A mi egyházunk nemcsak hogy nem tiltja híveinek a bibliaolvasást, hanem azt Jézus ezen szavai alapján: ^Tudakozzátok az írásokat, mert . . azokban van a ti örökéletetek és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam«, egyenesen kötelességünké teszi. Minél többet olvassuk szentkönyvünket, annál inkább megismerjük, hogy egyházunk Krisztusnak a tanítását hirdeti és igy annál jobban megbecsüljük és megszeretjük egyházunkat. 2. A megigazulás. A másik fontos tan, amelyre nézve egyházunk a róm kath. egyháztól eltér, arra vonatkozik, hogy hogyan igazulunk meg. vagyis hogyan jutunk üdvösségre. A katholikus egyház erre a kérdésre azt feleli, hogy a hit által és a j'ócselekedetek által: higyj és tégy jót és akkor üdvözülsz ! Hit alatt a kath. egyház az egyház tanításainak az elhivését, a jócselekedetek alatt pedig a teljesen külső jócselekedeteket: a bucsujárást, a böjtölést, az alamizsnaosztogatást stb érti Aki tehát elfogadja az egyháznak a tanítását es elzarándokol .az egyház által kijelölt bucsujáróhelyekre, megtartja az egyháznak böjtjeit, áldozatokat hoz az egyház oltárára, az üdvösségre jut. A kath. egyház azonban még tovább is megy, azt is tanítja, hogy a jóc-ele- kedetek által az ember nemcsak megszerezheti, hanem ki is érdemelheti az üdvösséget, sőt még fölösleges jócselekedeteket is végezhet, ha t. i. nemcsak Istennek a parancsait teljesíti, hanem Istennek a tanácsait: a szegénységet, az örök tisztaságot és a föltétien engedelmességet is megfogadja. Ezeknek az isteni tanácsoknak a megfogadása képezi a szerzetesi fogadalmat. A szerzetes, aki a sze- ] génységre, az örökös tisztaságra és a föltétien engedelmességre kötelezi magát, az erkölcsi életnek egy magasabb fokára emelkedik, ahol fölösleges jót is cselekedhetik. A mi egyházunk szerint a hit nem lehet az egyház tanainak az elfogadása, mert hitet örökölni nem lehet, a hitet az egyház nem erőszakolhatja reá az emberre, a hit az embernek személyes birtoka, annak minden emberben külön-külön kell megszü letnie. Az egyház tanításának az elfogadása lehet szolgai engedelmesség. de üdvösséget biztosító hit nem* lehet. Egyházunk a bucsujárásra, a böjtölésre sem fektet súlyt, mert: ezeknek semmi közük sincsen az i ember életének a megjobbulásához. Tagadja azt is, hogy az ember saját! érdeméből megszerezheti az üdvös- ■ séget, hiszen Pál apostol Szerint »a törvény cselekedetébő lnem igazittatik ! meg egy halandó sem«, mert »nincsen igaz csak egy is«, mert »ma-( gunktól nem vagyunk alkalmatosak' valami jót még csak gondolni sem«.] Annál kevésbé érdemelhetjük ki az üdvösséget! Jézus azt mondja tanít-' ványainak: »Ha mindazokat megcse- lekszitek is, amelyek néktek párán-: csoltattak, ezt mondjátok: haszontalan. sem a lelkem fiam esküvőjét! — sírta, zokogta kétségbeesetten a szegény agg Magda néni. — Ne búsuljon, édes jó anyám, várunk mi addig az esküvőnkkel, míg meggyógyul a szeme ! — biztatta a fia. —- Óh, soha nem gyógyul meg többé! Hogyan várakoznátok ti arra . — Meggyógyítják maid a fővárosban. Jövő héten elmegyünk oda Valaki azonban uiabb tanáccsal szolgált Szabadosnénak : Tudja mit, édes néném asszony? Ne menjen kigyelmed se ide se oda szemét gyógyittatni, hanem memien el a gróf-orvoshoz ! Hires szemorvos, bizonyosan meggyógyítja ő, még pedig ingyem. A jó tanácshoz híven elment az özvegy Szabadosné ahoz a nemes szivéről, jótékonyságáról és orvosi tudományá ól hires, magyar főurhoz, aki már évek óta nagy kórházat tart fenn saját' költségén a birtokán s aki maga gyógyft, operál. Az operációknál elsősorban nemes lelkének méltótársa : a feleség segédkezik neki. Két hó múltán meggyógyult az j öreg néni, azaz anyira javult szemének látóképessége, hogy tudott okuláréval egy kicsit még olvasni is. Igaz, hogy lelkére kötötte az orvosa, hogy ezután | igen vigyázzon a szemere: meg ne erőltesse s ne is sirdogáljon, mert a sirás is igen árt a látásának. Hálás szívvel, lélekkel búcsúzott el az öreg Magda néni a megmentőjétől s hazafele utaztában a végtelen nagy örömtől s hálaérzettől eltelve azt határozta magában, hogy amint kinyílik a virága, elviszi ajándékba a jóságos szivü főurnak, Hadd vigyen neki és a szép családjának is valami nagy örömet a virág nyilasa. Azt hitte, hogy amint haza érkezik kinyílva találja már a virágát, jelezvén a nagy örömöt, ami őt érte szemének meggyógyulásával, valamint azt is hogy most már azonnal megtarthatja a fia menyegzőjét. Csalódott hitében, mert nem hogy kin\ilt volna a virága, ellenben még most sem érte el a bimbója a kinyílásra kész kellő nagyságát. — Istenem, atyám, mit jelent ez ? 1 miért várakoztat oly sokáig a virágom?... Félek, rettegek, hogy még most sem tarthatja meg a fiam azj esküvőjét, va'ami nagy akadályt görditj a sors elébe !. . Az ifjú jegyespár kitűzte ismét az! esküvőjének napját, még pedig az öreg! Szabadosné óhajára másfél havi! halasztással, hogy leghőbb vágyai sóvárgása teljesülésekép okvetlen virítson a virága azon a boldog napon. Már csak a napokat: a lefekvések; és felkelések mennyiségét számította,! mint a karácsonyt váró, sóvárgó gyermekszivek. ami elválasztotta attól az elképzelt öröm naptól, melyen fia sorsában uj, a legnagyobb fejezet áll be.. Ámde az alatt más nagy fejezet: hazánk és az egész emberiség történetének uj fejezete volt készülőben. Északról, keletről és délről megindult ellenünk a legújabb kor rémes nép- vándorlása, hogy feldarabolják s barbár szolgaságba igázzák hazánkat Ifjúságunk, férfiaink milliói, köztük Szabados Győző is, lángoló s/enl lelkesedései mentek a mindent else*- perni, lehengerezni készülő vad áradat ( elé, hogy élő testük hatalmas pajzsával megvédjék a hazát és nyugalmat^
