Harangszó, 1918

1918-01-27 / 5. szám

földön Isten dicsősége. Az emberek a jókért, a fáklyákért hálával dicsőítik az Istent, mintahogyan egy-egy jó gyermekért, aki áldást áraszt maga körül, sokszor halljuk a szülőket is dicsőíteni: »Legyen áldott még az a ház is, azok a szülők is, akik nevelték!« Vagy mint Jézusért dicsőítették az Istent, hogy meglátogassa az ő népét és Jézusban prófétát, szabaditót adott a világnak.

Jézus nemcsak magát mondta a világ világosságának ; minket is magasra méltatott, maga mellé emelt: Ti vagytok a világ világossága ! Vizsgáljuk meg komolyan, magunkba szállva: Igazán azok vagyunk? Nem azért borul a világra a romlottság ekkora éjszakája, jnert a világításra hivatott fáklyák is sötétséget árasztanak ? szm.

1918. január 27.

Tájékoztató.

A háború ennyi idő és szenvedés i után végéhez közeledik. A békét már semmiféle emberi gonoszság föl nem tartóztathatja, legföljebb késleltetheti.

A háború után sok nagy feladat vár egyházunkra. Igen sok mulasztást kell pótolnunk és mindent meg kell tennünk, hogy a világban a rettentő romlottság helyét a tisztább erkölcsi élet foglalja el s ezzel a béke bizto— Tán jobb lett volna, ha férjhez mentem volna! Nem ér semmit igv az élet! — mondta panasszal Magdának, mikor ellátogatott hozzá.

— Bizony okosabban tetted volna, de hisz még nem késő. Várt leány várat nyer: ezután látogat meg még az igazi szerencse! — biztatta a boldog Szabadosné.

Alig egy pár napra találkozott Magda az utcán Botfay Béni öreg legénnyel.

— Adjon a jó Isten szerencsés jó napot! Itt jön az én árulóm ! Megálljon csak, maga felel majd oda fönn az én árva lelkemért, hogy páratlanul kell állnom a mennyei Atya elé 1 — szóllitotta meg Botfay tréfálkozó váddal.

— Tudja mit, Botfay uram? — szólt Magda boldog mosolygással. — Minthogy az én lelkem azt nem bírná el, hogy engem váddal illésén bárki a Midenható előtt szerzek egy igaz hitvestársat, szebbet, jobbat, okosabbat nálamnál. Pénze is jócskán van a takarékban Olyan boldog lesz vele, hogy nem is álmodott oly boldog családi életről.

HARANGSZÓ.

| sabb és állandóbb alapokon nyugod- | jék. Evangéliomi keresztyén világfelfogásra és életberendezésre van szükség. Ezt minden lehető módon munkálni legfőbb és legsürgősebb kötelességünk. Ezt akarja az alakulóban levő > Evang. Nyomda Részvénytársaság« is, amelyet a dunántúli evang. lelkészek és világi vezetők egyesülete alapított. Egyházunkat akarja ez a vállalat első sorban erősíteni, hogy egyházunk annál többet használhasson hazánknak és az emberiségnek. Aki ezt a nagyon fontos és sok áldást ígérő vállalatot támogatni akarja, tagja lehet a részvénytársaságnak, ha legalább egy darab 50 koronás üzletrészt jegyez Jegyzést elfogad minden lelkész és tanító. A jegyzéseket Varga Gyula espereshez, az előkészítő bizottság elnökéhez Vönöck- re (Vas m.) küldendő. Üzletrészt jegyezhet minden evang. egyház és egyháztag. A befizetést még nem kell teljesíteni; egyenlőre fő dolog a jegyzések gyűjtése Eddig 40 100 korona értékű üzletrészt jegyeztek egyházközségek és egyesek. Ha fel tudná ennek a kérdésnek nagy fontosságál fogni minden egyházközség és egyháztag s lelkiismeretesen megtenné mindenki a maga kötelességét, hatalmas intézményt lehetne a háború befejeztével egyházunk s ennek utján a nemesebb, tisztább világfelfogás és élet szolgá— Ne folytassa, az én boldogsá gomat elfujta már rég a szellő s nem bocsáthatok meg soha magának!. . . De azért tán gondolok majd valamit arról a szépségről s jóságról!

Egy napig gondolkodott csak a még mindig mokány járású öreg legény, a következő reggel már leste, várta Magdát a piac sarkán s nem várta hiába: jött az uj menyecske bevásárolni

— Jó reggelt, Magdácska — vagy bocsánat! — Szabadosné asszony. Hát. gondolkodtam ám a tegnapi ajánlatán s arra a megállapodásra jutottam, hogy tiszteletemet ténném ma Balogh kisasszonynál, ha ugyanis szívesen fogad.

— Megnyugtathatom, hogy szívesen fogadja ! — biztatta Magda örömmel szivében.

— Köszönöm, szép menyecske! j De azért haragszom magára!

Egy szó, mint száz, négy hét múlva uj frigyet kötöttek meg a földi plánétán s áldást küldött rá az ég is. Boldogságtól ragyogott mind a menyasszony, mind a vőlegény arca s az utóbbi még most is az súgta Magdának:

35.

latába állítani. Ezenkívül a részvény- társaság tagjai jövedelmezőn helyeznék itt el jegyzett és befizetendő pénzüket. Mivel pedig többen bármi ok miatt nem jegyezhetnek üzletrészt, mégis támogatni szeretnék az ügyet és már küldtek is adományokat, az erre szánt bármily csekély összeget elfogadjuk, lapunkban nyugtatjuk és illetékes helyére juttatjuk. A jegyzéseket kérjük minél előbb Vönöckre küldeni, hogy a nyomda a béke eljöttével felállítható legyen és munkáját haladéktalanul megkezdhesse.

Az evang. sajtó ügyében Kapi Béla' dunántululi püspök a következő felhívást adta ki egyházkerülete részére :

»Egyházkerületünk közgyűlése jegyzőkönyve 44, pontjában hálával emlékezett meg az ev. sajtó egyháztársadalmi és népnevelési munkájáról, egyben azt a határozatot hozta, hogy az ev. sajtót a gyülekezetek s az ev. nép támogatásába ajánlja. Midőn az egyházkerület közgyűlési határozatát végrehajtom, szeretettel kérem az egyházkerület lelkészi, tanári és tanítói karát részesítsék az egyházi sajtót nagybecsű pártfogásukban. A gondjaikra bízott ifjúságnál, az evangélikus családoknál terjesszék az evangélikus lapokat, hogy ezek betöltve hivatásukat, erőteljesen építhessék az egyházias vallásosságot s az evan- i gélikus egyházi öntudatot.

— De azért most sem bocsátók meg magának !

Egy év múlva még boldogabb ábrázattal — ujjongva iramodott Botfay a Szabadosék lakására:

• — Komám asszony, édes komám asszony! Aranyos kis leányunk van, ma született! . Jöjjön csak azonnal hozzánk, nézze meg az én kis tündér bogárkámat!. .

Persze, hogy komaasszonya volt már Magda Botfay urnák, mert neki meg kis fiacskát hozott fél évvel megelőzőleg a gólya.

Nem is tudnám megmondani, hogy melyik, apa volt lélekben boldogabb, ha Szabados Lászlót testi fájdalom, azaz lábát az amerikai bányákban szerzett köszvény nem kínozta volna. Szegény, biz’ azt sem tudta megtenni, hogy fiát a térdén lovagoltathatta volna.

Annál többet lovagoltatta Botfay a kis leányát s az egykori hires táncos gavallér meg tanult ismét táncolni. Alighogy tipegni kezdett a csöpp leanya, ragyogó jókedvvel, mindenféle indulókat fütyörészve, táncolva vezetgette. S amint nőve-