Harangszó, 1918
1918-01-01 / 1. szám
4. HARANQSZO 1918. január. 1. kíméletesebbek, mint az ókor keresztyén üldözései Áhítattal vonjuk fel a leplet az alább elmondandó mártírok szenvedéseiről és haláláról. Tanuljuk meg példájukból azt, . hogy a vallásos megyőződésért is kell áldozatot hozni és a fölismert igazságtól akkor sem szabad eltántorodnunk, ha akár az egész világot találjuk magunkkal szemben, minden ő hatalmával, erőszakával és durvaságával egyetemben. I. A reformáció vértanúinak sorozatát egy ifjúval kezdjük. Neve Chapot Péter, foglalkozása könyvnyomdász. Korán megszerette az Ur Jézus Krisztust, hálából életét neki szentelte. 1546-ban Kálvin iskoláját látogatta, hogy szabad idejében mint biblia és iratterjesztő hasznosítsa magát. A »magas lelkészség« jól pénzelt kémei hamar a nyomára jöttek. Elfogták s az úgynevezett »égő kamara« elé állították. Ott hatalmasan védelmezte magát és bebizonyította, hogy amit ő szabad ideiében tesz a biblia és vallásos iratok terjesztésével, az nem eretnekség s amiatt üldözést nem érdemel. Azt kívánta biráitól, hogy adjanak neki alkalmat arra, hogy a »magas papság«-gal és a párisi egyetem tanáraival vitatkozhassék. Biztosította őket, ha e vitát pártatlanul végighallgatják, őt nem eretneknek, A házak fel vannak lobogózva, az utcán piros-fehér-zöld zászlókat lenget a szél. Ünneplőbe öltözött férfiak és asszonyok varakoznak a hazak ajtajában. Innen is, onnan is iskolás gyermekek gyülekeznek. kezükben énekeskönyv, arcukon a lelki boldogság zavartalan teljessége. Az idősebb férfiak az ajtóban félkörbe állnak. Mikor a tanító családjával együtt kilép a házból, levett kalappal köszöntik. A legidősebb, Balog Ferenc (most már Balognak és nem Balogzsánnak nevezik), csen desen előlép s -nagyokat nyelve mondja: — A fölséges Isten derítette ránk e napot, tanitó ur! — Áldassék az ő szent neve! feleli a tanitó s ég felé fordítja az arcát. Azután megindulnak mindnyájan. Elől az iskolásleányok, azután szép sorjában a fiuk. Mögöttük a tanitó, a felesége, meg a gyerekeik. Azután a falu leányai, ifjai ünneplőben, utánuk a férfiak, tiszta ruhában, meg- illetődött arccal. Mikor kiérkeznek a községből, a dombtetőn meglátszik a mohos régi hanem igaz keresztyénnek fogják megismerni. Tetszett e beszéd a bíráknak és három tudós barátot neveztek meg, hogy vitatkozzék velük. Péter az evan- gyeliomi tan alapján visszautasította a római egyház tévedéseit és ezt oly ügyességgel tette, hogy a barátocs- kák az ő balga érveikkel nem tudták őt meggyőzni. Szégyentől és dühtől tajtékozva minden további vitatkozást visszautasítottak és kijelentették, hogy a pápa az efajta eretnek tévelygéseket már régen kárhozat alá helyezte. Mikor Péter felelni akart nekik, oly pokoli lármát csaptak, hogy hangja nem hallott, azután — elmentek. Ekkor Péter bírái felé fordulva azt mondotta, hogy e gyalázkodó szidalmaktól és fenyegető erőszaktól meggyőzve nem érzi magát »mert ezek a doktorok csak megerősítették az én ügyemet, mert meg-' győzni nem tudtak arról, hogy-tévedek. sem a szentrrásból, sem más elfogadható okokkal, bármennyit fáradoztak felhozni ellene * Erre térdre esett, összekulcsolta kezeit, dicséretet és hálát mondott Istennek és arra kérte, hogy maradjon meg kegyelmével továbbra is mellette, hogy birái szivét is Isten dicsőségére fordíthassa. — Erre aztán Pétert elvezették. Az itelet róla igen különböző volt Egyesek föl akarták Bocskay templom. Most szólal meg a régi h >rang. Érces szava átrepül a völgvhajláson s ráömlik a völgyre. Sárosy László nem pápista ember, mégis a kalapjához nyúl s ahitatosau leveszi. Az emberek csodálkozva néznek rá, azután mindegyik a kalapjához emeli kezét s fedetlen fővel, szótlanul mennek a domboldalon felfelé A templomteret elözönli a sokaság. Most érkezik az uj lelkész, ki a messze vidék lelki gondozását végzi s minden hónapban magyar szóval hirdeti nékik az Isten igéjét. A leányok virágot hintenek a lépcsőre, úgy indul a menet harangzúgás közt a templomba. Sárosy László végig- simitja homlokát, azután csendesen megérinti a felesége kezét. Az oláh lány virágai kinyíltak a templomküszöbön és soha többet el nem hervadnak. A régi templom harangzúgásban, orgonabúgásban úgy áll a messze vidék bércormán, mint egy imádságra összefogott kéz, melynek ujja intve emelkedik a mafgasbá- s biztatva mu- i tat az ég felé. Vége. menteni, mások elitélni. De ellenségei mégis győztek és tüzhalálra Ítélték, de mégis megadták neki azt a kegyelmet, fiogy előzetesen nem vágják ki a nyelvét, amint az rendesen történni szokott, ha megigéri, hogy nem beszél semmit a »szent anyaegyház ellen.« Kivégzése előtt mégis kin- padra vonták Ki akarták préselni azo nak neveit, akiknek bibliát és vallásos iratokat ajándékozott és eladott, hogy azokat is megbüntethessék. Péter azonban állhatatossan hallgatott. A máglyához vezető utón hozzászegődött az egyik barát hogy megakadályozza, hogy a néphez szólhasson és ezáltal megnyerhesse a maga számára, mint a bírák egy részét. A kivégzés helyére megérkezve, Péter azt kérte, hogy a kocsiban kissé felülhessen és szólhasson a néphez, hogy senki ne gondolja azt, hogy ugv hal meg, mint valami hitetlen, istentelen. A barát persze ellenezte, de két kísérője mégis segített neki fölülni. Feje ide-oda ingott, de szó *nem jött ki belőle, végre összeesett, mert tagjait a kinpadon teljesen összetörték. Gyönge hangon, kissé felemelt arccal sóhajtozott és imádkozott Ekkor odalépett hozzá a barát és igy szólt hozzá: »Péter, itt vagyunk a helynél, hogy a nép előtt szűz Máriától bocsánatot Krz^ike. Karácsonyi történet. Irta: Csite Károly. A kis kerek arcú, mosolygós szemű, beszédes szájacskáju Erzsiké már a harmadik karácsonyt érte meg. — Oh, be jó a Jézuska, oh be jó, hogy ezt a sok szépet, jót küldte nekünk! — ujjongott sugárzó arccal a ragyogó karácsonyfa előtt, ölében szorongatva a Jézuska hozta aranyos hajú bábuját — Kit szeretsz most legjobban ? — kérdezte tőle az édesapa mosolyogva. — Jézuskát szeretem legjobban! — felelte a kicsike, holott máskor mindig azt felelte, hogy édesanyát és édesapát szereti legjobban Bizony annyiba megszerette most Erzsiké Jézuskát, hogy, karácsony után, amikor ugyanis elfogyott már a Jézuska hozta cukorka teljesen, ezzel a kijelentéssel állt az édesapa elébe: — Édes apám, elmegyek Jézus- kához!
