Harangszó, 1918

1918-01-20 / 4. szám

30. béke müvét komoran előmozdítani ilyenformán nem lehet; Nem azért verekedtünk, hogy a béke föltételeiben veszitiük el azokat az értékeket, a ihelyeknek megmentéséért véreztürik. A breszt-lítovszju béketárgyaláso­kon a Hivatalos jelentések szerint to­vább folyik a munka, hogy a köz­ponti hatalmak Oroszországgal és Uk­rajnával békét köthessenek. Az el­múlt napok nagy eseménye Trocki hatalmas beszéde, amelyben körvo* bálázta azokat a feltételeket* amelyek melleit (Oroszország hajlandó tóváHb- tárgyairti a központi hatalmakkal. Ez á beszéd a népek kölcsönös megér­téiért diápüló béke rtieileít töri lánd­zsát, S távol van azoktól a gondola­toktól, amelyeket dyUátkdzátaikbart Lioyd George és Wilson hangoztat­nak Á két antántvezér megnyilatko­zása ijián Sor* kerül majd Glémenteaü beszédére, aki a kamarában fog fel­szólalni. A két elhangzott nyilatkozat után nem várhatjuk, hogy a harcias Clémenceau álláspontja engedéke­nyebb legyen Lloyd Qeorgeénál és Wilsonénál, Bármilyen mereven ra- aszkodik azonban az entente eredeti adiééljaihoZ, át éiemények fordu­lása mégis kényszeríteni fogja, hogy a demokratikus béke elérése céljából mérsékelje és módosítsa hadicéljait Állítólag Oroszország és Anglia kö­zött lesznek nézetkicserélések, mert Londonban éld oroszok Szeririt á nagykövet! állásától felmentett Éucha- nan pétervári nagykövet magával viszi az angol fővárosba az orosz kormány javaslatait. Földet a hazatérő katonáknak! A vasmegyei gazdasági egyesület a következő felhívást intézte Vasvármegye gazdaközönségéhez: Istennek hála : a háború befejezése felé közeledik. Szeretjük hinni, hogy mihamar elió az idő, amikor harcos testvéreink hazatérnek a lövészárkok­ból és a sanyarú ellenséges rabság­ból otthonukba. Az ország lakossága készül már széltében a hősök méltó fogadására. A társadalom minden rétege meg­mozdult és azon dolgozik, hogy meg­édesítse a hazatérők életét. A tisztviselők, katonatisztek, illető­leg ezek özvegyei, árvái számára a legkülönfélébb intézetek és pénzala­pok keletkeznek, amelyekből az arra rászorulók segedelemben részesülnek. Az iparosok pénzt gyűjtenek szer­számra és nyersanyagra, katonaviselt HAfeANQSZÖ. szaktársaik iij éleiének rtiegalapozá­sárá Maga az állam rokkant intézete­ket létesít; amelyekben a sánta-béna katonákat tisztességes megélhetést nyújtó foglalkozásra ianitják ki . . ,, Ebből a dicső mozgalomból ki kell venni részét a gazda társadalomnak is, hisz a legkülönb, legedzettebb, leg­kitartóbb katonák a falvak gyerme­kei, a földmivesosztály fiai voltak, a kikről valóságos legendák keringnek világszerte. Az lehet ennek az oka, hogy a a földmivesosztály áll legközelebb' á szeretett anyaföldhöz, amelynek vé- deiitlére légy terhe szólított boldog­boldogtalant a király parancsá. . Eleiének javarészét az istenáldotta föld mégmíH'ejéáébfüi tölti, ott Verej» tékezik hajnalhasadástól esti harang-; szóig nap-nap után esztendőről esz­tendőre I Lsuda-e hä néki legkedve­sebb ez a hazai föld, amely szülte s majdan eltakarja ? Ezeknek az anya­föld szerető mégis földnélküli vére­inknek a méltó megbecsüléséről, meg- jutalmazásáról akarunk gondoskodni, amikor felkérjük a vármegye gazda­közönségét, riagy és kisbirtokost egy­aránt, különösképen pedig á kátonai szolgálatra alkalmatlanriák minősített és fölmentett gazd ikat, akik a hábo­rús esztendők soha nem képzelt anyagi előnyeit élvezték idehaza* mig ama­zok áztak-fáztak, éheztek-véreztelc; rabkenyeret ettek, hogy a hazatérő hősöknek, vagy a dicső halált halt vagyontalan földmivesek apátián gyer­mekeinek szakítsanak ki birtokukból kisebb-riagyobb területeket, és aján­dékozzák azokat oda — Istennek nevében ! Nem kell más ide, mint szív érző, fájó, sajgó, de egyúttal belátó és há­lás magyar szív ! Adjon a kisgazda l, Vá, I egész holdat, a közép éá nagybirtokos 5 — 100 holdat. Adjanak a községek; nemesi és úrbéri közbir­tokosságok, egyháznagyok és egyház- községek . Adjon mindenki, aki csak teheti, hisz az ajándék hold földnek békeidőbeli jövedelme alig 20 40 korona, amit az ajándékozó J meg se érez, a megjutalmazottnak I pedig ez a kis terület egy egész va- j gyón, az egész mindenség, amely oda- j szögezi ahhoz a szükebb hazájához, , ahol elődei éltek, haltak, s megvédel­mezi a vagyontalanok keserűség szülte hazafiatlan érzésétől. ; És — ám válassza ki az ajándé­kozó maga a megujtalmazandókat: szegény rokonai, jó ismerősei, cse­lédjei, zsellérei, napszámosai közül. És nevezzük el az ajándékföldeket »H$sök földjének !« Énnek a dí gondolatunknak pedig legyen hírverője a templomi szószék, — hisz Istennek tetsző dologról van szó benne — a községháza, a ta­nácsterem, minden hivatal és vala­mennyi újság, hogy a szép esítfié megvalósuljon, az elvetett mag gyü­mölcsöt teremjen, mert a talaj a ma­gyar gazdaközónség szive nem ter­méketlen,* csak világosság, napmeleg kell neki, hogy a belé vetett mag ki­keljed* szárba szökkenjen és gyümöl­csöt teremjed. Jól eső Őrönífúe! »ettünk hír; e.fpl a nagy jelentőségű, nemes mozgalomról adnál, inkább sietünk megismertetni olva­sóinkkal, márt 2z észirtét egyházunknak egyik buzgó világi vezetője, <a \iá£i közép evana, egyházmegye érdemes felügyelője Űr. fys/ló Kálmán pendítette meg. Ö tett erre nézvé a vásrhőgyei gaMasagi egye­sületnél indítványt s a felhívást iS Ö st%tz. Uesztétte Ugyancsak ő két kisgazdaságából i — í höld földet ajánlott fel. Példáját már eddig is többen követték'.' Ismerve evang népünknek minden jó ügy iránt való fogékonyságát, bizton hisz- szük, hogy sekan csatlakoznak a nemes mozgalomhoz és elsők lesznek a megaján­lásban. A magunk részéről is felhívjuk erre a lelkészek,, felügyelők, tanítók és hívek fi^ gyeimét Lapunkban pedig erre Vdnatkdzó hiteket mindenkor készségéi közlünk. Öát minél előbb minél több nagylelkű elhatá- rdzásáról számolhatnánk be éppert mi, evangélikus magyarok és mu áthatnánk riiég, Hogy nemésák az egyházért, Hanerti a hazáért való álddiátkés/ségben is elsők akarunk és tudunk lenni I 1918. január 20. Sebesült katonáknak. Ha angyal lehetnék; Közibétek szállva Oda vezetnélek, Hol az örök Béke Mosolygása várna. Szép suhanó szárnyort Vinnélek el haíkafi, Tavaszi virágok, Sárga tulipánok Leplébe takartad. Sziveteket eztán Ne marja az átok: — Puska ropogását, Gránát robbanását Többé ne halljátok. S hogy a Bánat árnya Vissza sohse térjen ; Boldog idők fénye Ragyogjon az Ember Könnyező szemében I... ligethy béla.

Next

/
Thumbnails
Contents