Harangszó, 1918
1918-01-20 / 4. szám
i $18. január 2Ő. HARANGSZÖ. 27. részesittessénelc, Ärftelyekben az állaitii tisztviselők részesülnek. 4. A törvényjavaslat kiegészítését kérik a következő intézkedésekkel, hogy amint a vallás- és tanulmányi alap á ró mai katholikus egyháznak korlátlan rendelkezésére adatik ki, ép úgy adassanak ki az Összes államsegélyek a protestáns egyházak fctff-*- fállan Rendelkezésére, amelyeket az összes protestáns középiskolák élveznek és hogy az államköRrtiárty akár a tanárok kinevezése körül, akár más tekintetben gyakorolt és a protestánsok autonómiáját korlátozd befolyása Megszűnjék. Az összes felekezeti iskolák tanáfl 69 tanítói járandóságai állami kiegészítéssel egyenlői* legyenek a megfelelő fokú állami tanárok tä tanítók fizetésével es járandóságaival. Állami hozzájárulásban részesitendőíí a felekezeti-, fő-, közép- és népiskolák, amelyeknek dologi kiadásairól a /előkezel« egyházi hatóság gondoskodni nem képes. Beruházási állami hozzájárulást kér azon tanintézeteknél, amelyeknél azt a tanügyi érdekek indokolják, tegyék lehetővé, h"gy azon protestáns gyülekezetek, amelyek csak anyagi kényszer hatása alatt adták át iskoláikat az államnak, iskoláikat visszakaphassák. §. A törvényjavaslat 6. szakaszát tigy kívánja módositani az egyház, hogy az állami hozzájárulásról szóló leány köszönettel elutasította magától a megtisztelő ajánlatát. Ha már ily hosszú ideig vártam a volt vőlegényemre, megvárom ; csak a másik, a leghtibb vőlegényt: ' a halált Tudom, ő majd okvetlen megjön értem, — felelte Magda tréfálkozna. — Haj, haj, Magdáeska, maga csak azt akarja, hogy a halálkisasszony legyen az én menyasszonyom is! — Oh, éppen nem, sőt inkább az volna a legnagyobb örömem, ha azt az örvendetes hirt hallanám már egyszer, hogy Botfay ur oltárhoz i vezet valakit: egy kedves, komoly úri leányt. Kedvére válogathat azok között, miért kötne hát magához egy kötögetésből s varrásból élő vén leányt, mint jó magamat, — mondta Magda. Beleunt Magda ugyanis később az örökös szolgálatba s egy magához hasonló, tisztaszivü barátnőiével: Balogh Annával közös lakást vettek fel Társnője varással, ö pedig kötéssel, hímzésekkel kereste kenyerét. A falusi asszonyok, menyecskék vele köttették főkötőiket és a gólya hozta kicsikéik pólyáit is ö készitette. számadás kötelezettsége alól felmentessék, úgy hogy a gyűlési jegyzőkönyveiben foglalt évenkénti számadás képezze a kívánt elszámolást. A törvényjavaslat 8. szakaszában a második bekezdés a kővetkezőképen szö- vegeztessék : A jelen törvény erejénél fogva megszűnik és a múltra nézve sem követelhető a másvallásu hívektől semmiféle szolgáltatás. Végül a tökéletes egyenlőség és viszonosságnál fogva intézkedés veendő fel a törvénybe, hogy a teljes jogú evangélikus teológiai fakultás mielőbb államköltségen felállittassék és olyan helyen fennálló tudomány- egyetembe szervesen bekapcsoltassék, ahol az evangélikus fakultás sikeres működésének előfeltételei fennforognak. Kerestessék meg a kormány, hogy a hivatalos ünnepeknek római katholikus felekezetű színezete megszüntethessék. A katholikus lelkészet terén az evangélikus tábori lelkészeknek a római katholikus lelkészeitől való függő viszonya megszííntettessék. A hitoktatás kérdése és a hitoktatók díjazása az összes felekezetek körében egyöntetűen rendestessék, a protestáns Ügyek intézésére a közoktatási minisztériumban protestáns osztály állíttassák fel. A közgyűlés befejezése előtt Prónay Dezső báró meghatottan megköszönte | Közös lakásban, közös koszton, boldog egyetértésben éldegélt la két jó barátnő s észre sem vették, hogy rohamosan múlik felettük az idő. — Ni, a két szép ifjú öreg leány! — mondták a városi népek. — Vájjon miért maradtak pártában, mikor keresve sem lehetett volna párjukat találni, akár szépség, akár jóság tekintetében ? — Szegénynek szegény a szerencséje ! — felelte egy bölcselkedő asz- , szony néni, pedig nem úgy állott a i dolog. Elég szerencséje akadt volna ; mind a két leánynak, de hiába: nem tette fel egyik sem a fejére a menyecske főkötőt. Balogh Anna nem töllötte be. akkor még tizennyolcadik évét sem, mikor, mint boldog mennyasszony, eltemette vőlegényét, akit máig sem felejtett el. Sugár Magda pedig húsz év őta folyton temette vőlegényét, aki messze idegenbe vándorolt, de hiába, nem tudta szivében teljesen eltemetni. Valami titkos sejtelen azt súgta neki, hogy vissza tér Szabados Laci még. A hosszú várakozással teljes huszadik év végén, ősz hajú, torzonborz ! 1 azt, hogy még a novemberi közgyűlés, ót egyetemes tiszteletbeli felügyelőnek megválasztotta. A közgyűlést Scholz püspök imája zárta be. A reformáció vértanúi. Németből: Endreffy János, V. Isten igéjének ereje megmutatta hatalmát a tudomány embereiben is. Paleario Anio, a régi nyelveknek és a bölcsészetnek tanára, a 16-ik század egyik legjelentősebb embere, szintén a Krisztus szerelmének rabja lett és Róma rabságától szabadulni akart. A római egyház romlottságáról a következőket irta: »Rómában mindenütt az erkölcsi romlottság egyre jobban és jobban előtérbe lép, a pápák még el sem pirulnak, ha jogot tartanak a szüzietlenségre vagy uzsorára. Mindenütt elnyomás, hatalom, hivatalok vásárlása, csábítás, szent dolgok vétele és előadása uralkodik, röviden mindent megmodva: borzasztó szörnyűség, hogy akit megvilágított a Jézus Krisztus szelleme, a római udvar homlokán ezeket a világos szavakat olvashatja: »Itt van a nagy Bábel, az egész föld paráz- naságának és erkölcstelenségének anyja !« szakállu, roskatag férfiú állított be az öreg kisasszonyok szobájába. — Kit keres, bácsi ? — kérdezték a szorgos munkájuk mellől feltekintő leányok. — Valami Sugár Magdolna nevezetű asszonynak üzenetet hoztam Amerikából, — mondta szomorú, törődött hangon a fáradt idegen. — Nem asszonynak, hanem leánynak s én vagyok az! — szólt s ugrott fel Magda. A nagy meglepetéstől szívdobogva állt a messze földről érkezett vándor elé. — Ugy-e, Szabados László üzent? — Igen, ő üzent! — mondta az idegen s valami boldog mosoly fénye csillant föl a mély üregbe húzódott szeméből. — Él-e még?! S mit üzent?! — kérdezte Magda mohó türelmetlenséggel — Meghalt a szerencsétlen ! — Meghalt, szegény ? ! — sóhajtotta Magda mélységes fájdalommal s megeredt szeméből a könny, mint a bugyogó forrás vize. — Meghalt a világ legszerencsétlenebb vándora! Mielőtt azonban elköltözött volna, azt az üzenetet
