Harangszó, 1918

1918-11-24 / 30. szám

230 történelmünk tanúsága szerint rendesen ez tette tönkre győ­zelmes harcainkat, ez fordította jó szerencsénket balszerencsére. Most is leginkább a beiső vi­szálynak köszönhetjük bukásun­kat. Nem elég, hogy az egész világ ellenségünk, még magunk is téptük, rontottuk magunkat és kezére játszottunk ellensége­inknek. Átok verte meg a ma­gyart, hogy ez soha össze nem tart! Bár lehetne ez a mondás örökre a múlté, ne jönne át velünk a jövőbe. Bár valósulna itt meg a hosszú harc után a kívánatos külső és belső béke, amelyet eddig nem tudtunk eléggé megbecsülni. Illeszkedjetek bele ti is a meg­változott viszonyokba. Kerülje­tek mindent, ami a békét, ha­zánk és nemzetünk jövő fejlő­dését veszélyeztethetné. Becsül­jétek meg az édes otthont, amelynek melegét olyan sokáig nélkülöznötök kellett. Becsüljé­tek meg egyházatokat, amely családotokat, gyermekeiteket a templom és iskola által távol­létetekben vigasztalta, erősítette, Isten felé emelte. Nekik is ne­héz volt itthon a kereszt, de mi lett volna, ha közben-közoen a templomban le nem rakhatták volna terhüket és új erőt nem nyerhettek volna a keresztvise­lésre. Azt se felejtsük el soha, hogy a béke is, országunk, népünk, családunk és a magunk bol­dogsága is csak úgy lehet igazi és állandó, ha az egyetlen biz­tos fundamentumon: az evan­géliumon épül. Aki ezt a szeg­letkövet kifelejti, vagy készakarva félrelöki építéséből, csak az összeomlásnak épít. Építsünk tehát az egyetlen biztos funda- mentomon! gzm Amikor Luthertől azt kérdezték: Mit tenne, ha a császár száműzné, a pápa pe­dig kiátkozná. — azt felelte: „Ha a föld nem fogadna be, majd befogad az ég“. Egy világító torony világosság nélkül. Egy előkelőén kiállított és felszerelt francia kiránduló hajó indult el Mar- seilleből, hogy utasait Algirba vigye. Vidám kirándulókkal volt tele a hajó fedélzete, kik közül sokan még azok­nak a farsangi örömöknek hangula­tában • voltak, melyeket Párisban és Nizzában végig él veztek. Napszálltakor, mikor a hajó a Mallorka és Minorka szigetek veszélyes zátonyai felé köze­ledett. hirtelen nagy vihar kerekedett. A kapitány, ismerve a veszélyt, megfe­szített figyelemmel kereste szemevei a világító torony útbaigazító sugarait. — Hiába, — egyetlen fénysugár sem világította meg a vihartól űzött, habzó hullámhegyeket. Hogyan? Ta­lán a lelkiismeretlen spanyol toronyőr elfelejtette kigyujtani a világosságot? A kapitány borzadva gondolt azokra I a nem kis számú hajószerencsétlen- | ségekre, melyek ezen a veszélyes j helyen évenkint történni szoktak. — j A megretteni kapitánynak azonban ; nem volt ideje gondolkodni, mert a vihar üvöltésébe hirtelen egy mindent megrázó recscsenés hallatszott, — a haió a söiétben sziklazátonyra futott s rövid néhány perc múlva a tenger mélységébe sülyedt. Az utasok közül egyetlen egy menekült meg olyan formán, hogy egy magasra tornyo­sodó hullám egy sziklabarlangba dobta. Íme mit ér egy világító torony világosság nélkül! És kivel lehet egy ilyen sötét tornyot összehasonlitani ? Azzal a keresztyénnel aki a maga világosságát elrejti, a maga hitét megtagadja, elaludni engedi, a ki a megfeszitett Krisztusról szóló bizony­ságtételt elhallgatja, a ki mulasztásá­val, hanyagságával másoknak vesz­tét okozza, a helyett, hogy felebarát- jainak az égi hajlékok felé vezető utón szavaival, életével útbaigazító világossága lenne! Volksbote után B. /. __________HAKANQSZO.___________ T örténelmi idők. Magyarország független köztársaság. Az országház kupolatermében nov. 16-án kiáltották ki a magyar független köztársaságot. S ezzel a történelmi ténnyel Magyarország történetében egy uj fejezet kezdődik, uj idők kö­szöntének bennünket. Adja a jóságos Isten, hogy a magyar nép az uj 1^18. november 24. államforma keretei között, az ő 'lán­goló szabadság- és hazaszeretetével végre megtalálja a maga boldogságát. Az uj köztársasági államforma is azonban s ezt ne feledjük csak úgy lesz képes bennünket boldogítani, ha áz uj keretet, az egyedül boldogító tartalommal — a kötelességnek hű­séges, becsületes teljesítése abban a munkakörben, ahová bennünket az isteni gondviselés állított, — igyeke­zünk megtölteni. Fel tehát Magyar- ország sokat szenvedett népe a munkára, fogjunk végre össze, le­gyünk hívek mindhalálig, egyakarattal munkálkodjunk közre most saját ma­gunk és hazánk boldogulásán. Mert erre soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban. A köztársaság kikiáltását megelőzte a képviselőház s a főrendiház rövid utolsó ülése. A főrendiházban külö­nösen szép volt Wlasits Qyula elnök beszéde: »Ha a békekötés biztosítja a magyar állam területi egységét, akkor az ifjú Magyar köztársaságban, munkás polgárságával és hazafias munkásságával, belső testvéri egysé- | gével még öröm és bolgogság lesz élni — mondotta többek között. Pont 11 órakor, ahogy a kormány I és a Nemzeti Tanács tagjai bevonultak . a kupola terembe és elhelyezkedtek , az emelvényen, kezdődött meg a i magyar nemzet életében a sorsdöntő i aktus. A megnyitót Hock János mon- : dotta. Utána Nagy Qyörgy előterjesz- | tette a tárgysorozatot, j Midőn előbb még okt. 31.-ét és í nov. 16.-át nemzeti ünneppé iktatták, Nagy Qyörgy felolvassa a Néphatá­rozati javaslatot, mely szerint Magyar- ország Nemzeti Tanácsa a nép aka­ratából a következő véghatározatot hozta: I. cikk. Magyarország minden más ország­tól független és önálló népköztársaság. II. cikk. A népköztársaság alkotmányát az uj választójog alapján sürgősen egy­behívandó alkotmányozó nemzetgyű­lés állapítja meg. A magyar országgyűlés képviselő­háza és főrendiháza feloszlik és megszűnik. III. cikk. Addig, mig az alkotmányozó nem­zetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat Károlyi Mihály el­nöklete alatt álló népkormány gya- koro’ja a Nemzeti Tanács intéző bi­zottságának támogatásával.

Next

/
Thumbnails
Contents