Harangszó, 1918
1918-11-24 / 30. szám
230 történelmünk tanúsága szerint rendesen ez tette tönkre győzelmes harcainkat, ez fordította jó szerencsénket balszerencsére. Most is leginkább a beiső viszálynak köszönhetjük bukásunkat. Nem elég, hogy az egész világ ellenségünk, még magunk is téptük, rontottuk magunkat és kezére játszottunk ellenségeinknek. Átok verte meg a magyart, hogy ez soha össze nem tart! Bár lehetne ez a mondás örökre a múlté, ne jönne át velünk a jövőbe. Bár valósulna itt meg a hosszú harc után a kívánatos külső és belső béke, amelyet eddig nem tudtunk eléggé megbecsülni. Illeszkedjetek bele ti is a megváltozott viszonyokba. Kerüljetek mindent, ami a békét, hazánk és nemzetünk jövő fejlődését veszélyeztethetné. Becsüljétek meg az édes otthont, amelynek melegét olyan sokáig nélkülöznötök kellett. Becsüljétek meg egyházatokat, amely családotokat, gyermekeiteket a templom és iskola által távollétetekben vigasztalta, erősítette, Isten felé emelte. Nekik is nehéz volt itthon a kereszt, de mi lett volna, ha közben-közoen a templomban le nem rakhatták volna terhüket és új erőt nem nyerhettek volna a keresztviselésre. Azt se felejtsük el soha, hogy a béke is, országunk, népünk, családunk és a magunk boldogsága is csak úgy lehet igazi és állandó, ha az egyetlen biztos fundamentumon: az evangéliumon épül. Aki ezt a szegletkövet kifelejti, vagy készakarva félrelöki építéséből, csak az összeomlásnak épít. Építsünk tehát az egyetlen biztos funda- mentomon! gzm Amikor Luthertől azt kérdezték: Mit tenne, ha a császár száműzné, a pápa pedig kiátkozná. — azt felelte: „Ha a föld nem fogadna be, majd befogad az ég“. Egy világító torony világosság nélkül. Egy előkelőén kiállított és felszerelt francia kiránduló hajó indult el Mar- seilleből, hogy utasait Algirba vigye. Vidám kirándulókkal volt tele a hajó fedélzete, kik közül sokan még azoknak a farsangi örömöknek hangulatában • voltak, melyeket Párisban és Nizzában végig él veztek. Napszálltakor, mikor a hajó a Mallorka és Minorka szigetek veszélyes zátonyai felé közeledett. hirtelen nagy vihar kerekedett. A kapitány, ismerve a veszélyt, megfeszített figyelemmel kereste szemevei a világító torony útbaigazító sugarait. — Hiába, — egyetlen fénysugár sem világította meg a vihartól űzött, habzó hullámhegyeket. Hogyan? Talán a lelkiismeretlen spanyol toronyőr elfelejtette kigyujtani a világosságot? A kapitány borzadva gondolt azokra I a nem kis számú hajószerencsétlen- | ségekre, melyek ezen a veszélyes j helyen évenkint történni szoktak. — j A megretteni kapitánynak azonban ; nem volt ideje gondolkodni, mert a vihar üvöltésébe hirtelen egy mindent megrázó recscsenés hallatszott, — a haió a söiétben sziklazátonyra futott s rövid néhány perc múlva a tenger mélységébe sülyedt. Az utasok közül egyetlen egy menekült meg olyan formán, hogy egy magasra tornyosodó hullám egy sziklabarlangba dobta. Íme mit ér egy világító torony világosság nélkül! És kivel lehet egy ilyen sötét tornyot összehasonlitani ? Azzal a keresztyénnel aki a maga világosságát elrejti, a maga hitét megtagadja, elaludni engedi, a ki a megfeszitett Krisztusról szóló bizonyságtételt elhallgatja, a ki mulasztásával, hanyagságával másoknak vesztét okozza, a helyett, hogy felebarát- jainak az égi hajlékok felé vezető utón szavaival, életével útbaigazító világossága lenne! Volksbote után B. /. __________HAKANQSZO.___________ T örténelmi idők. Magyarország független köztársaság. Az országház kupolatermében nov. 16-án kiáltották ki a magyar független köztársaságot. S ezzel a történelmi ténnyel Magyarország történetében egy uj fejezet kezdődik, uj idők köszöntének bennünket. Adja a jóságos Isten, hogy a magyar nép az uj 1^18. november 24. államforma keretei között, az ő 'lángoló szabadság- és hazaszeretetével végre megtalálja a maga boldogságát. Az uj köztársasági államforma is azonban s ezt ne feledjük csak úgy lesz képes bennünket boldogítani, ha áz uj keretet, az egyedül boldogító tartalommal — a kötelességnek hűséges, becsületes teljesítése abban a munkakörben, ahová bennünket az isteni gondviselés állított, — igyekezünk megtölteni. Fel tehát Magyar- ország sokat szenvedett népe a munkára, fogjunk végre össze, legyünk hívek mindhalálig, egyakarattal munkálkodjunk közre most saját magunk és hazánk boldogulásán. Mert erre soha nagyobb szükség nem volt, mint napjainkban. A köztársaság kikiáltását megelőzte a képviselőház s a főrendiház rövid utolsó ülése. A főrendiházban különösen szép volt Wlasits Qyula elnök beszéde: »Ha a békekötés biztosítja a magyar állam területi egységét, akkor az ifjú Magyar köztársaságban, munkás polgárságával és hazafias munkásságával, belső testvéri egysé- | gével még öröm és bolgogság lesz élni — mondotta többek között. Pont 11 órakor, ahogy a kormány I és a Nemzeti Tanács tagjai bevonultak . a kupola terembe és elhelyezkedtek , az emelvényen, kezdődött meg a i magyar nemzet életében a sorsdöntő i aktus. A megnyitót Hock János mon- : dotta. Utána Nagy Qyörgy előterjesz- | tette a tárgysorozatot, j Midőn előbb még okt. 31.-ét és í nov. 16.-át nemzeti ünneppé iktatták, Nagy Qyörgy felolvassa a Néphatározati javaslatot, mely szerint Magyar- ország Nemzeti Tanácsa a nép akaratából a következő véghatározatot hozta: I. cikk. Magyarország minden más országtól független és önálló népköztársaság. II. cikk. A népköztársaság alkotmányát az uj választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó nemzetgyűlés állapítja meg. A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik. III. cikk. Addig, mig az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gya- koro’ja a Nemzeti Tanács intéző bizottságának támogatásával.
