Harangszó, 1918
1918-11-03 / 28. szám
1918. november 3. HARANQSZO 221. Luther egyik legnagyobb kortársa Lutherről és a reformáció szükségességéről. Valahányszor Isten kegyelméből ránk köszönt október 31-ike lelkünk mindannyiszor ujult erővel visszaszáll a múltba s megelevenedik előtte kettőzött mértékben dr. Luther Márton hatalmas .diadalmas alakja; feltárul újból előttünk a maga teljes egészében az általa véghez vitt nagy mü örök becse. S ilyenkor a sok-sok kérdés között, mely önkénytelenül felvetődik lelkűnkben, éppen nem az utolsó: vajon Luther Istennek ama kiválasztott edénye volt e azoknak a szellemóriásoknak a szemében is, akik mint az ő kortársai lelki nagyságuknál, kiválóságuknál fogva szintén örökbecsűt, maradandót alkottak, Lutherrel egyenlő rangú nagy lelkek voltak? Vájjon Luthert »az igénytelen barátot« a kezdet kezdetén már ők is olyan nagynak látták, ismerték fel, amilyen nagynak, hatalmasnak látjuk Luthert ma mi, emlékét hirdető, örökké élő alkotásaiban, a késő századok törpe ivadékai. Felvetődik lelkűnkben ez a kérdés a többek között ép az emberi lélek ama sajátlagos tulajdonságánál fogva, mely a kis kaliberű embereknél ép úgy megnyilatkozik, mint a hogy a szellemóriásoknál általánosan tapasztalható, hogy az egyik ember ritkán szokta a másikat még életében az igazság teljes mértékével értékelni: legfeljebb csak néma koporsójára hozza el őszinte leiekkel az elismerés babér koszorúját. Kétszeresen jól esik látnunk, hogy a mi Lutherünket, a nagy reformátort az igazi nagylelkek, az igazi szellemóri- áéok már éleiében nagy müvének kezdetén nagynak, hatalmasnak látták ismerték fel. A reformáció korának egyik legnagyobb alakja s igy Luthernek is egyik legnagyobb kortársa minden kétséget kizárólag Dürer Albert a hírneves festő, ki származásánál fogva bennünket magyarokat, ennek következtében magyar evangéliomi anya- szentegyházunkat különösképpen érdekel. hisz Dürer nagyatyja ötvös volt Ajtós községben Gyula mellett és valószínűleg szintén az Ajtós nevet is viselte. Édes atyja, ki szintén ötvös volt vándorutján 1455-ben Nürnbergbe került s ott letelepedvén a legnagyobb valószínűség szerint magyar nevét Dürerre változtatta. A szülőknek második gyermeke volt Dürer Albert a nagy festő, ez a kiváltságos nagy lélek, ki mig egyfelől a íanutszés történetében korszakot alkotott, addig másfelől a festészeten, fa és rézmetszésen kivül építészettel és szobrászattal is foglalkozott, sőt hogy a haditudományok iránt is mily nagy érdeklődést tanúsított mutatja e tárgyban irt a szakkörök által nagyon értékelt munkája. De emellett még a költészet terén is vannak Dürernek figyelemre méltó alkotásai. Naplója pedig ránk nézve kiváltképpen értékes. Dürer ki benső viszonyban állott a nürnbergi humanistákkal a tudós Pirkheimer Villibálddal, Korburgerrel a hires nyomdászszal, Spengler Lázárral az »Ádám siralmas esetének« szerzőjével, Hans Sackssal a népszerű dalköltővel és sok más kiválósággal, nemhogy 1517-ben, de már 1505-ben európai hirü ember volt, kinek neve tiszteletet parancsolt minden felé, ki császárok jóakaratát élvezte, kegyeiben fürdött. Egyszóval irigyelt egyéniség, hatalmas, befolyásos ember, kinek szava a közvélemény szava volt, kinek müvei, hatalmas alkotásai, festményei, rézmetszetei ekkor már egész Európában csodálatot, bámulatot keltettek. Hogy maga Miksa császár I mekkora tisztelője, barátja, pártfogója ; volt a művésznek, jellemzésül szolgáljon, hogy egy Ízben, midőn a császár jelenlétében egyik előkelő nemes ember szabadkozott a művésznek csekélyke szolgálatot teljesíteni, a császár haragra gerjedve igy szólt: minden parasztból tudok egy nemes embert faragni, de nem az összes nemesekből egy Dürert. Amikor Dürer Albert 1517-ben az ő baráti környezetével egyetemben a vittenbergi eseményekről, az ágoston- rendü barát bátor fellépéséről, a 95 tételnek tartalmáról értesült, jeléül kimondhatatlan örömének mely egész benső valóját elönté, meleg hálanyilatkozat kíséretében néhány értékes képpel tisztelte meg a »barátot«. A küldeményre Luther részéről 1518-ik év elején érkezett meg a válasz. S Dürer kimondhatatlanul büszke és boldog volt. Nemsokára ezután egy csomagot kap Dürer Wittenbergából Spalatin György, Bölcs Frigyes választó fejedelem kapitányának levele kíséretében. Amint kinyitja a csomagot Luther könyvecskéje esik ki belőle. A levélben pedig az van Írva: hogy maga a választófejedelem küldi Dürer a káplánhoz irt levélben válaszolt 1520-ban. Legalazatosabb köszönetét fejezi ki a választófejedelem kegyelmessegének megnyilatkozásáért és kéri a fejedelmet tartson ki dr. Luther Márton mellett, a keresztyén igazság kedvéért, mely többet ér mint e világnak minden gazdagsága, hatalma. Mert mindez elmúlik idővel, egyedül az igazság marad meg örökké. Ha az Isten is úgy akarja — irja többek között Dürer — hogy eljutok dr. Luther Mártonhoz, úgy a keresztyén férfiút egy rézmetszetben fogom megörökíteni, aki engem is nagy szo- rongattatásomból kisegített és kérem Tisztelendőségedet, ha Márton doktor valami újat irt német nyelven, azt költségemre nekem azonnal megküldeni szíveskedjék. Miksa császár halála után Dürer, hogy a császár utódiának V. Károlynál jóakaratját a maga számára biztosítsa 1521-ben Németalföldre távozott. Itt hozta össze a sors a rotterdami Erasmussal s a művész kimondhatatlanul boldog volt, hogy egy Erasmussal kezet szoríthatott. Itt amikor már - már utazásának célját elérte, sokat látott tapasztalt, tanult s Antverpenben is mindenek részéről a legnagyobb tiszteletnek Örvendezett mint felhőtlen égből a villámcsapás úgy köszöntötte a szomorú hír, hogy Luthert Wormsból hazatérőben, az erdőben, nem messze Eisenachtól álarcos lovagok elrabolták. Majd a szive szakadt meg e hir hallatára. Mint a sokáig visszatartott ár törnek elő azért nagy hirtelen, erőteljes hullámokban szivének legrejtettebb gondolatai. Naplójában többek között a következőket irja: 1521-ben pünkösd előtti pénteken Antverpenben meseszerűen terjedt el a hir, hogy L. M. árulva elfogták. Ezt a kegyes, szentlélek által megvilágositott férfiút, él e, vagy talán már meg is ölték, amit én nem tudok, de ha megölték, akkor a keresztyén igazságért szenvedett ki . . mert kiokta.ni merte a keresztyéntelen egyházat, mely az ó embercsinálta törvényeivel nehéz teherként a keresztyének szabádságá- nak útjában áll... Oh Isten szaba- didtsd meg a te szegény népedet, mely nehéz átok allatt nyög, mert te még soha népet emberi intézményekkel úgy meg nem büntettél, mint (bennünket szegényeket a római szent székkel, akik pedig naponként véred által megváltott szabad keresztyének akarunk lenni Oh mennyei atyánk árassz szivünkbe szent fiad az ur Jézus Krisztus által világosságot, a melynél felismerhessük az utat, melyet követni szent kötelességünk, hogy mi örömteli szívvel szolgálhassunk te néked. És ha mi ezt a férfiút, ki vi-
