Harangszó, 1918

1918-11-03 / 28. szám

218.

HARANQSZÖ.

1918. november 3

burgban a biblia lefordításával. Azért nyert Wartburg kiváló jelentőséget az evangélikus egyház életében. A Protestantismus mindig a pápaság világhatalmára tekint, az ev. egyház pedig az evangéliom itteni hatalmára.

De mi az evangéliom? »Úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyetlen egyszülött fiát adta, hogy mindenki, aki hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örökéletet vegyen,« — ez az evangéliom 1 És az evan- géliomoknak ezt az evangéliomát találjuk abban az evangéliomban, melyet Luther a leggyöngédebb, a főevangéliomnak mondott, mely .János nevét viseli. Egy örvendetes üzenet a veszendő világhoz, egy örvendetes üzenet, mely a halálba is életet hoz, még pedig az örökéletet.

De mi az örökélet? Erre a kérdésre felel Jézus az ő főpapi imádságában ezen szavakban: »Ez az örökélet,

hogy megismerjenek téged egyedül való igaz Istennek lenni és akit elbocsátottál a Jézus Krisztust.« Aki Istent megismeri, elismeri, vagyis aki őt személyesen úgy tanulja ismerni mint az ő Istenét, mint az ő atyját, annak van élete, üdvössége, szóval annak van örökéletbe nyúló élete.

De hogyan ismerjük meg a testi szemeink elől elrejtett Istent ? A leg- nyilvánságosabb emberben: Jézusban. Mi módon szemlélhetjük a láthatatlan Atyát? A látható Fiúban. Akinél van a Fiú, annál van az Atya is ; akinél nincsen a Fiú, annál nem lehet az Atya sem. A mi életünknek döntő kérdése az, hogy elhisszük-e a Fiúról, hogy ő az Atyától jött és elhis>zük-e az Atyáról, hogy ő a világot, ezt a világot, ezt a veszendő világot úgy szerette, hogy egyszülött Fiát adta érette. Ezzel a hittel a halálból az életre küzdöttük fel magunkat; ezzel a hittel lettünk veszendő emberekből Istennek gyermekeivé Az Isten Fiának vérével tisztultak meg az Istennek gyermekei a bűnnek szennyétől és Isten Fiának lelke által szabadultak meg a bűnnek rabigájából. Ez az evangéliom. Ezt hinni annyi, mint evangélikusnak lenni és akik ezt hiszik, azoknak közössége alkotja az evangélikus egyházat.

Ahogyan a szőlővessző egyedül a szőlőtőb’ől meríti erejét, melybe nem úgy van beledugva, hanem amelyből kinőtt; úgy az Istennek gyermeke az Istennek Fiából.

Amint a juhok igen jól megtudják különböztetni a tulajdonos pásztort a fogadott bérestől; úgy az evangélikus keresztyén az Ur Jézus Krisztust egy

helyettestől. A mi időnknek vérzivataraiban milyen tehetetlen a Krisztus »helytartója« is! De mi tudjuk, hogy annak keze véd minket, aki azt mondotta: »És én örök életet adok nekik, és soha el nem vesznek és senki ki nem ragadhatja azokat az én kezemből. Az én Atyám, aki azokat adta nékem, mindeneknél nagyobb; és senki azokat ki nem ragadhatja az én Atyám kezéből«. De Jézus éppen a János-evangéliomban szól az ő pásztori helyetteséről, mikor Pétert a bárányok, juhok és bakok legeltetésével megbízza. De helyettesétől egyet követei s ez egyben minden követelését belefoglalja s ez: a teljes, a kizárólagos, az odaadó, a minden nyereségtől, minden jutalomtól eltekintő, de minden áldozatra s akár a halálra is kész, Jézushoz ragaszkodó szeretetet Csak aki ilyen szeretetet hordok szivében, az bírhatja a képességet, hogy Jézus helyettese lehessen. Arra az isteni üzenetre: »úgy szerette Isten a világot«, hangzik az alázatos, megszégyenült felelet: »Uram te mindeneket tudsz, te tudod, hogy én szeretlek tégedet«. - Ez evangéliom szerint való, — ez evangélikus.

De a szőlővesszőnek nemcsak a szőlőben kell maradni, hanem gyümölcsöt is kell hozni. Gyümölcsöt pedig csak úgy hozhat, ha a szőlőtő nedvei átjárják. A keresztyén embernek nem elég a Krisztuson csüggni, hanem ő neki is gyümölcsöt kell hozni. Gyümölcsöt pedig csak úgy hozhat, hogyha Jézus lelke járja át. Mi az a gyümölcs, amit a kerésztyén hoz, vagy amit Krisztus ő benne előhoz ? Felelet: igazság és szeretet.

t Mi az igazság?« kérdezi Pilátus vállvonogatva s kérdi ő vele együtt a világ is. »Én vagyok az igazság« feleli Jézus. Én nemcsak hirdetem, hanem cselekszem is az igazságot, én magam vagyok az igazság. Azért a Krisztus lelke első sorban az igazságnak lelke. Kímélet nélkül felfedi, mennyire el vagyunk veszve. Nem tűr kétértelműséget, nem ismer fenntartásokat (reservatio mentalis); de mégmutatja egyúttal azt is, hogy mit akarhatunk és mit tudhatunk, megmutatja Isten gyermekeinek teljes dicsőségét, melynek alapvető feltétele: a megalkuvást nem ismerő igazságosság és a feltétlen őszinteség. Csak a feltétlenül igazságos ember hallhatja meg Jézus szavát. Minden igazságtalanság és az őszinteség hiánya evangéliom ellenzés s ha ennek csak árnyékát fedezzük is fel, protestálnunk kell ellene, különösen és első sorban

akkor, ha saját életünkben jelentkezik ilyen rendellenesség.

Az igazság azonban hasonlit a hideg fényhez, mely bár világosit, de nem melegit s azért az igazság még nem a Jézus egész lényege s nem a legmélyebb lényege Isten lelkének sem. Hogy az igazi lényeg miben áll, arra is felejthetetlenül János apostol tanít minket. Az Ur azt mondta: »az Isten lélek«, »az Isten szeretet« folytatja az apostol. Ez az igazság Jézus személyében állott megtestesülve szemei előtt, azért szól igy: »láttuk az ő dicsőségét, úgymint az Atyának egyetlen egy szülöttének dicsőségét, ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.« akit a Jézusban megjelent isteni szeretet megragad, akiben a viszontszeretet lángja fellobog; az nem mehet el Isten többi gyermekei mellett hidegen, annak szeretni kell felebarátait; az nem fordulhat el részvétlenül a veszendő világtól, könyörülő szánalmat kell iránta éreznie.

Két nagy veszedelem fenyegeti itt a keresztyént: a civódás és a gyűlölködés A keresztyéneknek egymással való civódása az evangé'iomnak legnagyobb akadálya; azért Jézus az ő bucsuimádságában semmit sem kért az ő mennyei Atyjától olyan sürgősen és forrón, mint az ő tanítványainak egyetértését. Semmi sem teszi a keresztyénséget olyan tehetetlenné, mintha keresztyének a világ gyűlöletére gyűlölettel fetelnek, ahelyett, hogy szeretettel igyekeznének legyőzni azt. Testvéri szeretet, felebaráti szeretet, az ellenség szeretete, csak a Jézus lelkének gyümölcsei. Erről ismeri meg a világ, hogy Jézus tanítványai vagyunk. Ez győzi meg a világot a Jézus igazságáról és arról, hogy elvész Jézus nélkül Az ilyen szeretet evangéliom szerint való, ez evangélikus szeretet. Szeretet, mely másokról nem hazudozik, hazugságot be nem vesz; kérlelhetetlen igazságot követel, ilyen igazságot hoz a segítés jószándékával, ez az evangélikus szeretet. Ez bár nem világhatalom, de isteni hatalom, ha a keresztyénség elhiszi az apostolnak ezen állítását: »Aki bennetek vagyon, erősebb, mint az, aki a világban vagyon.«

De mivd a szeretet evangéliomának e világban küzdelmei vannak nem lehet el protestálás nélkül.

Az egyházra minden időben veszedelmes anyagiasság, a hitet veszélyeztető külső kegyesség, betűkön rágódó léleknélküli tudálékosság, az Isten nélkül való, vallás nélkül való tetszetős, de bomlasztó erkölcsök