Harangszó, 1918
1918-10-20 / 27. szám
1918. október 20. HARANQSZO. 213 gazmag kerül igy olyan mélységbe, hol ki nem kelhetvén elpusztul.-* Ez is egyik módja szántóföldjeink tisztításának. őszi szántással törjük föl régi, megritkult lucerna földjeinket, rétjeinket, legelőinket, melyeket valami kártékony féreg megritkitott vagy talán tönkre is telt, hogy tavasszal azután elvethessük fűmaggal, vagy néhány évig munkáljuk s úgy alakítjuk újra át rétté legelővé. Hibát követ el a ki földjeit őszi szántásban nem részesíti, a ki nem szánt elég mélyen s ez által a termőréteget nem mélyíti, a ki őszi szántás előtt legalább is tarlószántásban földjét nem részesítette. Az őszi szántás elmunkálatlanul marad egész tavaszig. A tél fagya a rögöket szétbomlasztja s fogasolás után tavasszal vetésre készen lesz földünk, ha pedig újra kell tavasszal szántanunk sokkal könnyebben végezhetjük azt is s utána az elmun- kálás is könnyebb lesz s a fürge böjti szelek nem szárítják ki földjeinket. A ki jó földbe akar tavasszal vetni s el akarja kerülni, hogy a tavaszi szárazság miatt vetése foltos legyen, el ne mulassza a mély őszi szántást. A jól végzett alapozó munka biztosítja a földművelésben is a következő munkának áldását és sikerét. Egy öreg gazda. Fájó könnyed cseppje oda hűl a földre,I S busán nézel a sok. kicsi fakeresztre, Melyek alatt sok hős, nem érezve már kint Reád a sírból is áldólag fölteklnt . . . Ha az olaszoknál nehéz csaták dúlnak Vége akkor, vége a Te nyugalmadnak. Messze, messze szálldos lelked égő vágya ; Zászlós fiadhoz, a Piave partjára . . . Betegid ilyenkor félre összesúgnak : „Ugyan mi baja van foorvos urunknak-* ?. .. * Ha feltűnik majd a béke szivárványa, Ne bántsa éltedet a múlt idők árnya. Sebesültek ezre suttogja majd Néked Legyen áldott, legyen ezerszer az élted. Amiért oly híven gyógyitgattad őkét, A nagy martyrokat, a hős szenvedőket. — Oszlik már a feihö az ég horizontján, Mostan nincsen nálunk, semmi újság bátyám. Sok üdvözlet helyet mindnyájunknak vágya: „Derüljön mir béke e szegény Hazára“ I* CSAJBÓK LIDIKÉ. A tiszta Lélekismeret mennyei érzés, mely boldog napokban kimondhatatlan bájt vonz minden körül, viszontagságokban pedig, ha sötétre borul az idő s létünk minden kellemi s híveknek vélt jóakaróink sora utolsóig elpártol, oly édes meleget önt lelkűnkbe, mely az élet minden esetei ellen férfiúi önérzéssel s elszánással vértez fel minket. Nélküle a királyszék rideg pusztaság, vele még a kinpad s vesztőhely sem ijesztő s elsőiül utolsóig mindenkinek e világ roppant felszínén sajátja lehet, ki becsületesen teljesiti kötelességit. Széchenyi. A szülök erényei és bűnei az utódokban. Edwards Jonathan hires amerikai lelkész és theologus utódai közül, aki a XVIII. században élt és gyermekeit istenfélő, becsületes életben nevelte, ezeret felkutattak. Ezek közül 14 theológiai igazgató, 100 egyetemi tanár, 100 híresebb ügyvéd, 60 orvos, 30 biró, 60 iró, százon felüli a lelkészek és hittérítők száma és még sokan közülők vezető emberek az amerikai ipari és kereskedelmi életben. Ugyanabban az időben élt I - gonosz tevő családja Az ő utódai közül ezerkétszázat kutatták fel. Közülük 400 teljesen eizülött, 310 koldus, 130 betörő, 60 tolvaj, 7 gyilkos. Az ezerkétszázból csak 20 dolgozott valami ipari munkában, ezeknek a fele is a börtönben tanulta meg mesterségét. Okszerű földművelés. Őszi szántás. Eöldjeinknek azon részét, melyet ősszel nem vetünk el, jó mély szántásban részesítjük. Ezt a munkát őszi szántásnak nevezzük. Ezekbe a földekbe kerülnek a tavaszi vetemények, kalászosok és kapások. Szép porhanyó földbe csak úgy vethetünk tavasszal, ha az őszi szántást nem hanyagoljuk el. Ha földjeink jó erőben vannak, vagy a melyek trágyázást kívántak ősszel, meg is trágyáz- tattak, úgy az őszi szántással elkészítettük a föld elmunkálásán kívül a tavaszi vetésre földjeinket Tavasz- szal csak el kell munkálnunk az őszi V szántásban részesült földeket s vethetünk. Hogy micsoda munkában részesítjük az őszi szántott földeket tavasszal, azt a tavasziak vetésénél ismertetem Mig az előbbi szántásoknál a fő, hogy minél korábban végezzük, addig az őszi szántással épen nem kell sietnünk. Mig csak nem fagy meg annyira a föld, hogy lehetetlen szántani, addig mindig végezhetjük. Mikor elvégeztük a többi őszi munkát, le- takaritottuk a kukoricát, behordtuk a répát stb., hozzá foghatunk az őszi szántáshoz. A szántás melysége itt attól függ, hogy az előző szántásokat, tarlóhántást és keverést, milyen mélyen végeztük. Legyen ez 2—3 cm. el mélyebb. Úgynevezett vadföld kerül igy felszínre, de ez télfolyamán átázik, eső, hó, fagy hatasa alatt termékennyé válik. Az őszi szántással tehetjük mélyebbé a termő talajt. Sok Hitbuzgó vitézek. A drávamenti Légrád a török világban egyik legfontosabb végvára volt Magyarországnak. A végbeli vitézek közt szép számmal voltak evangélikusok, akikről Zrínyi Miklós gróf is igen dicsé- rőleg nyilatkozott. Mikor az üldöztetések idején az evang. prédikátort a várból elűzték, 480 kipróbált vitézt csak úgy tudott a parancsnok visszacsalogatni, hogy megígérte nekik az elűzött prédikátor visszahívását. Levél főorvos bátyámhoz. Midőn hozzád bátyám, e sorokat irom, Enyhe napfény játszik a zöld falombokon ; Virágtól díszeleg erdő, mező, berek, Lengedez a zephir, s a kis fűszál remeg. Gazdag szinpompáját mutatja még a nyár. Vigadva zengedez a sok dalos madár. * Gondolatom elszáll most Albániába, A vörös keresztes nagy hadíkorházba. Hol annyi sebesült, szenvedő, hős beteg Áldja, kedves bátyám, segítő hű kezed. Te gyógyitga'od. vigasztalva őket, A nagy martyrokat, a hős szenvedőket. Ha egy hősöd szemét lezárja az álom, Tudom, részvét könnye rezeg szempilládon, a——-------------—------------ii S ^ermeToTTilág. F\z árva csillaaa. W Irta: Csite Károly. Kis juhnyáj legelészett a mély völgyben tova kanyargó üt mentén. Pásztoruk, egy kis halvány arcú, kék szemű, árva fiúcska, kiült a kavicsos útra s v^szontarisznyájába nyúlt, hogy nem veszett-e el belőle az eledele? Tegnap biz’ kicsúsztak az almái a tarisznya lyukas sarkán. Ma reggel azonban segített a bajon: összekötözte a lyukas sarkot hajnalka virág szárával. Három kis almát és oly vékony kenyérszeletkét kapott ugyanis mindig egésznapi eledelül, hogy keresztül nézve rajta meglátta a napot. Kiszette almáit a tarisznyából s elébe rakta sorba az útra. Úgy nézte, vi/sgálgatta mindegyiket és észre sem vette, hogy egy vándor érkezett melléje. — Ki fia vagy, gyermekem ? — kérdezte a vándor szerető hangon.
