Harangszó, 1918
1918-07-14 / 20. szám
158 HARANQSZÖ. 1918. julius 14. megérkezett Dániából a hajó, amely nemcsak jó híreket hozott a misszionáriusok számára, hanem nagy ösz- szegü pénzküldeményt is. A pénz az utolsó percben érkezett. A szükség már nagy volt, mindennapi kenyérre egyre szükebben telt. Alig lélegzettek föl a misszionáriusok a segítség megérkeztének hírére, máris hozták a lesújtó hirt, hogy az a csónak a melyen a pénzüket tartalmazó láda volt, partraszállás alkalmával fölborult s a várva várt pénz a tenger martaléka lett. Betetőzte mindezt, hogy éppen ekkor tiltotta meg a várparancsnok, valószínűleg a dán papok ösztönzésére a német igehirdetést s ezzel megakasztotta a már megindult szép munkát. A misszionáriusok nem csüggedtek el. Tudták, hogy a munka, amelyet végednek, Isten akarata szerint való s így azt emberi gonoszság föl nem tartóztathatja. Anyagi gondjaikat is letették Isten kezébe. A takarékosságban elmentek a végső határig S el is érték azt, hogy a nyomor elkerülte őket. Isten megsegítette őket, nem egy szívbe adott szeretetteljes indulatot irántuk s megtörtént, hogy a szorongattatás óráiban még pogá- nyok is részvéttel telt szavakkal vigasztalták őket. Az igazi megpróbáltatás azonban csak most következett. Plütschau magára vállalta egy evangélikus katona gyérün kének gondozását. Mivel azonban a gyermeket — ámbár az atya határozott akarata ellenére — katho- likus szertartás szerint keresztelték meg, a katholikus páter vádat emelt Plütschau ellen. A várparancsnok kapva kapott az alkalmon. Mint valami gonosztevőt fegyveres katonákkal kisértette maga elé Plütschaut. Plütschau ártatlansága azonban olyan nyilvánvaló volt, hogy a várparancsnoknak ezt kénytelen kelletlen el kellett ismernie s szabadon kellett bocsátania. Ziegenbalgon azonban már »okkal jobban kitölthette a mérgét, íiegenbalg fölfogta egy szegény asz- ;zony ügyét, akinek adóssa volt egy tatholikus ember. A parancsnok a elsőbbség ellen való lázadással vá- iolta meg Ziegenbalgot, mivel az a szegény asszony igazáért szembeszált így igazságtalan hivatalnokkal. 17v 8 lovember 19-én elfogatta s börtönbe tettette. Egészségtelen odúba zárták i különben is beteg embert. Senki neg nem látogathatta, még Plütschau ;em. Még azt sem engedték meg neki, logy könyveket s Írószereket vitessen »örtönébe. Még az ételt is átvizsgálták, melyet Plütschau küldött neki, nincs-e benne csempészett levél. Ziegenbalg még most is, a megaláztatás és megpróbáltatás ez óráiban is türelmes, alázatos, szeretetteljes maradt. A mikor végre tintát s tollat kap s levelet irhát legnagyobb ellenségének, a várparancsnoknak, kijelenti hogy a parancsnok mindent megcselekedhet vele, csak azt nem tilthatja meg, hogy imádkozzék érte. Egyéniségének bizonyságtevő ereje megragadta a börtöne előtt őrt álló katonákat, meglágyult kemény szivük s vele együtt énekeltek, imádkoztak. A fogság napját nem töltötte tétlenségben Elmélkedett, majd leírta gondolatait az Istennek tetsző keresztyén életről és a prédikátori hivatalról. Krisztus ügyének ellenségei azt remélték, hogy most, mikor a pásztor a börtönben sínylődik, elragadhatják a juhokat. Csalódtak. Isten csodálatosan őrködött a kisded nyáj fölött. A különben önállótlan Plütschaunak adott annyi erőt és bölcseséget, hogy a legnagyobb szorongattatásban is együtt tudta tartani a nyájat. Végre megszólalt Hassius várparancsnok lelkiismerete. Megengedte, hogy Ziegenbalg szabadon bocsátta- tásáért folyamodjék s 1709 március 26-án, közel 5 hónapi fogság után nagy kegyesen megnyitatta börtönének ajtaját. A vihar elvonult, kiderült az ég. Milyen jó, ha valaki a vihar elvonulása után azzal a bizonysággal tekinthet föl a derült égre, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van. (Róm. 8 28.) (Folyt, köv.) „A henyélés minden hiba, vétek s bűn kútfeje, s ha nem is az közvetet- íenül, minden esetre azok fészke, melyben a rossz indulatok magva felmelegül s életre indul. Mennél több a fáradozó, munkás, törekedő, annál több az erény". Széchenyi. H- HÍREK. -hAz egyház köréből. Az uj egyetemes felügyelő. Báró Pró- nay Dezső utódja a felügyelői székben Báró Solymosy Lajos lett, ki 605 szavazatot kapott Szentiványi Árpád v. b t. t. 486 szavazatával szemben. Raffay Sándor dr. püspök. A bányai kerület püspökévé Raffay Sándor dr. budapesti lelkészt választották meg. Az uj főpásztorra az Isten megsegítő kegyelmét kérjük. Kitüntetett főesperes. A király Bakay Béla főesperesnek nagyócsai lelkésznek a III. o. vaskorona rendet adományozta. Uj főiskolai felügyelő. A soproni iskolák felügyelőjévé az elhalt Hajnál Endre helyébe — Heimler Károly dr. városi főkapitányt választották meg. Tiszteletbeli egyházmegyei felügyelő. A vasi felső egyházmegye Hraborszky Ist- ‘ vánt, ki 31 évig volt az egyházmegye felügyelője tiszteletbeli egyházmegyei felügyelőjévé válás tóttá Tábori lelkészeinkről. Adamovits Sándor, budapesti fasori segédlelkészt és Szlancsik Pál, nógrádi esp. segédlelkészt tábori lelkészi szolgálatra behívta a hadvezetőség. Lelkészavatás. Fadgyas Aladár, Pozsonyban végzett theológust, lelkésszé avatta jun. 26-án Szombathelyen, Kapi Béla, dunántúli püspök. Jótékonyság. Bokkon Pálné és Brau- müller Kálmánná csöngei lakosok a Hadifoglyokat Gyámolitó Bizottság részére 232 kor. 50 fillért gyűjtöttek. Esperes beiktatás. A vasi közép egyházmegye jul. 3-án tartotta Szombathelyen rendes évi közgyűlését, amelyen folyó ügyeket tárgyalt. Ez alkalommal történt meg az egyházmegye uj esperesének, Zon- gor Béla, körmendi lelkésznek az esperesi állásba való beiktatása. Az esperest, pro- prammbeszéde elhangzása után, az egyházmegye nevében, dr László Kálmán, egyházmegyei felügyelő, az egyházkerület nevében Kapi Béla, dunántúli püspök, a gyülekezeti felügyelők nevében dr Radó Gyula, szombathelyi gyűl. felügyelő, vármegyei főjegyző, a lekésztársak nevében Terplán Jenő, péterhegyi lelkész s a tanítók nevében, Róth Kálmán, tanitóegyesületi elnök, uraiujfalui tanító üdvözölte. Halálozás. Súlyos csapás érte Bohus Pál, kir. tanácsos, ev főesperes, apáczai lelkészt neje : szül. Schmidt Emilia elhuny- tával Az Ur vigasztalja meg a megboldogult után fájó sziveket! A lajoskomáromi evang. gyülekezet megüresedett lelkészi állásra egyhangúlag Schlitt Gyula pápai s. lelkészt jelölte. Ötven éves találkozó. A soproni evang. líceum régi tanulói közül junius 23-án találkozóra jöttek össze azok, akik ötven évvel ezelőtt tettek érettségi vizsgát. Akkor negyvennyolcán voltak, ma csak tizenheten vannak már életben. Köztük van Berecz Ábel, a dunátuli egyházkerület ügyésze, soproni ügyvéd és volt országgyűlési képviselő, Bojtos János ny. lelkész. Az evang. sajtóért. A győri egyházmegye junius 29-én tartott közgyűlésén újból is felhívja az egyházközségeket és híveket az evang. nyomda pártolására, a részvényjegyzések további gyűjtésére s felhívja az egyházközségeket, hogy aratási hálaadó ünnepükön tartsanak offertoriumot az evang. katonáknak és szórványbeli híveknek vallásos lapokkal és iratokkal való ellátására. Ha ezt a példát minden egyházmegyében követnék, egyházunk csakhamar érezhetné a sajtó nagy jelentőségét áldását. Adományok. Bánki Sándor a várpalotai evang. gyülekezet hitbuzgó tagja, egyházának erős támasza, f. é. április 22-én elhalálozott ; Vallásos lelkét öröklő özvegye, Nagy Mária férje emlékére a gyülekezet fenntartására 3000 kor. örök alapítványt adományozott, ugyancsak ö 100 kor. alapítványt tett szüleinek Nagy Pál és Bernát Annának emlékére a nöegylet javára. A gyülekezet az elköltözötteknek emlékét kegyelettel őrzi, az adományozóra pedig Isten vigasztalását és áldását kéri.
