Harangszó, 1918
1918-06-30 / 19. szám
1918 junius 30. HARANQSZÓ. 149. a nyelvtanulás nehézségeivel megbirkózni. Egy tamul tanítót iskolájával együtt áttelepített a saját szállására. Ez nagyon könnyen ment, mert a tamul iskolának a minden udvaron található homokon kívül a nádpálca minden kelléke. Ezt pedig elviheti magával a tanitó mindenhova. A tanító tehát Ziegenbalgék udvarán ütött tanyát. Maga alá szedett lábakkal leült a földre, hasonló h lyzetben köréje telepedtek tanítványai. A tanítványok közé beálltak a misszionáriusok is. A tanitó a homokba rajzolta a betűket; utána rajzolták a k. cska- ringós Írásjeleket a tanítványok. Zie- genbalgek ilyen módon megtanulták a tamul abc 240 betűjét, többre azonban nem mehettek, mivel a tanitó semmi idegen nyelven ne n tudott Közben azonban találtak egv Aleppa nevű embert, a’ki valamikor a kormányzóság tolmácsa volt s tudott valamicskét portugál, dán, hollandus, és német nyelven Az ő segítségével most már teljes erővel nekilátott Ziegenbalg a tamul nyelv tanulásának. S mikor a tamul nyelv nyelvtanának a vázlatát is megszerezte, amelyet egy katholikus misszionárius próbált összeállitani, rohamléptekkel haladt előre. A vasszorgalmu ember számára elég volt egy év, hogy a bonyolult szerkezetű, gazdag szókincsű, fejlett ázsiai nyelvet megtanulja. Egy évvel partraszállása után már tamul nyelven prédikált s 1707. jun. 28 án elkészült Luther kis kátéjának tamul fordításával. Ezzel leküzdötte az első nehézséget. Most következett a keményebb munka. Bele kellett hatolnia a tamul nép gondolkozásába, hogy megértse lelkivilágát s hogy igv az evangéliumot lelki szükségeihez képest tudja neki hirdetni. Tétovázás nélkül -megkezdte az óriási tamul irodalom tanulmányozását. El is érte azt. hogy mestere lett a tamul nyelvnek, behatolt a tamul gondolkozás mélységeibe s bejárta az indiai vallás szövevényes útjait. Amit nem tudott megtanulni a könyvekből, azt az élő emberektől tudakolta. Kiterjedt levelezésben állott a tamul nép legkiválóbb és legtudó- sabb férfiaival. Amit Ziegenbalg egy-két év alatt elvégzett, az igazság szerint egy emberöltő munkája. Érdekes, ha egy pillantást vetünk eletcbe, amely valóságos remeke az idő bölcs beosztásának. az erők józan kihasználásának. A reggeli imádság után 6 -7-ig Luther kátéját magyarázta a keresztyén vallás iránt érdeklődőknek, 7 - 8-ig tamul szavakat és kifejezéseket tanult. 8 órakor beállít hozzá egy tamul iró és egy Írnok. A tamul irodalom remekeit olvassák együtt. Az iró tárgyi, vallási, irodalomtörténeti magyarázatokkal Iái ja el az olvasottakat. Az írnok a még elő nem fordult szavakat és fordulatokat jegyzi fel. Ez a munka tart I 2 ig 12—I ig van az ebéd ideje. Ebédközben a bibliából olvastat föl magának Ziegenbalg 1 -2-ig pihen, mert ekkor a legnagyobb a hőség, amely az európai embert máskor is többe-kevésbbé munkaképtelenné teszi. 2 3-ig újra tanítványaival foglalkozik, 3-^-5-ig újra tamul irodalmi tanulmányokkal. 5 — 6-ig bibliát olvas és imádkozik Plütschauval és a hozzájuk csatlakozottakkal. 6 - 7-ig a napi eseményeket beszéli meg Plütschauval s kicserélik napközben szerzett tapasztalataikat. 7 8-igazokból a tamul könyvekből olvastat föl magának, amelyeket nyelv és előadás tekinte- ben mintaképül választott. 8 9 ig vacsorái s közben uira a bibliából olvastat föl. Vacsora után azokkal a gyermekekkel foglalkozik, akiket házába fogadott; maid Isten színe elé áll, hálát ad, amiért hálát kell adnia, megalázkodik azért, amiért meg kell alázkodnia s igy imádsággal, énekkeJ zárja a napot. Már ebből a napirendből is láthatjuk, hogy Ziegenbalg nyelvtanulás és egyéb tanulmányok mellett nem feledkezett meg arról, ami végső célja volt: gondja volt a lelkekre, amelyek még a sötétségben sínylődtek s nem ismerték Jézus Krisztust, a világ világosságát. Reggel 6 7-ig és d. u. 2 3-ig azokat tanította, akik már néhány liettel megérkezésük után bizalomra gerjedlek irántuk, mivel szeretettel közeledtek feléjük s ha eleinte töredezve is, de mégis anyanyelvükön szóltak hozzájuk. A misz- sziói munkában úgy osztozott meg Plütschauval, hogy ő, aki tudott tamul nyelven, a tamulokkal foglalkozott, mig Plütschau, akinek a sorshúzás alkalmából a portugál nyelv jutott, a portugálokkal s a portugálok és bennszülöttek beszédével, a portugi- zekkel. Azonban csakhamar egy újabb ága is támadt munkásságuknak Egy napon 5 és 6 között szokása szerint bibliát olvasott Ziegenbalg és Plütschau, mikor belépett hozzájuk egy trankebári német ember, akit Ziegenbalg betegsége alkalmából meglátogatott és támogatott. Jött, hogy megköszönje Ziegenbalgnak szeretetét. A két misszionárius ottfogta, hogy olvasson velük bibliát s imádkozzék velük. Az idegen jól érezte magát s másnap ugyanabban az órában újra megjelent s néhány barátját is magával hozta. Ettől kezdve egyre jobban látogatták ezeket az órákat s végre Ziegenbalg és Plütschau szükségesnek látták, hogy a trankebári németek számára rendes istentiszteleteket tartsanak. Mivel a dán papok nem törődtek a német evangélikusokkal s különben sem tudtak németül, ők, a pogányok- koz küldött misszionáriusok lettek a német gyülekezetek lelkipásztorai. 1807. május 5.-e volt ai első aratás napja. Ekkor részesült a szent kereszt- ségben az az öt rabszolga, akik már az előző év novemberében Ziegenbalg és Plütschau tanítványai lettek. Ezeknek az oktatása a kezdet nehézségei közt is elég könnyen ment, mivel tudtak portugálul. Még ezeknek meg- kereszteltetése előtt 170 7. január 22-én szabad tamulok is kérték az Isten igéjében való oktatást. A misz- szionáriusok ekkor már látták, hogy az Ur lelke munkálkodik, a keresztyének serege szaporodik s ezért bízva az Urban, akié az arany és az ezüst, elhatározták, hogy templomot építenek. Bizalmukban, bátorságukban nem ingatta meg őket az a csalódás, amely épen akkor sújtott le rájuk. Megérkezett a várva várt dán hajó, de nem hozott számukra sem leveleket, sem pénzt. Ellenségeik kárörömmel jósolgatták, hogy próbálkozásuk kudarcot fog vallani. De az Ur nem hagyta el az övéit. Ziegenbalg és Plütschau kérő szavára megnyílt nem egy szív s nem egy erzsény, ők maguk is fölajánlották a szent célra csekély fizetésük felet s a kis templom, India első evangélikus missziói temploma 1707. augusztus 14.-éré elkészült. Ünnepélyes fölavatása nagy alkalom volt a Krisztus evangéliumáról való nyilvános bizonyságtételre. Reggel Plütschau prédikált portugál nyelven, délután Zipgenbalg tartotta meg a 122. zsoltár alapján első tamul prédikációját a mennyei Jeruzsálem dicsőségéről. Ezen a napon sok ezer tamul, indiai mohamedán, portugiz hallotta először Isten üzenetet a Krisztusban lett váltságról. Az első keresztelési ünnep szept. 15 en ment végbe az uj templomban A tamul gyülekezet egyre szaporodott Az 1707. év végén már 35 lelket számlált. Ziegenbalg igazi misszionárius volt. Lelke égett a vágytól, hogy hirdesse az evangéliomot »Előre!« ez volt jelszava minden siker után. Amint megalakult a tamul gyülekezet magja, fölépült a templom, tovább ment egy lépéssel és iskolát alapított. Részint,
