Harangszó, 1918
1918-06-16 / 18. szám
140. a háborúnak, a Qangesznek istenét. Valóra vált tehát náluk az, amit Pál apostol mond a rómabeliekhez Írott levele I. részének 21 - 23-ig terjedő versében: >Bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak: hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívók megsötétedett Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek ; és az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a múlandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csuszó-mászó állatoknak képmásával.« Ziegenbalg és Plütchau csodálkozva láthatták, hogy a tamul pogányság milyen nagy buzgósággal tiszteli a maga tehetetlen isteneit. Trankebárban is se szeri, se száma nem volt a kisebb-nagyobb templomoknak. Különösen a nagyobb templomok tiszteletre méltó művészi alkotások. Bizonyságai a tamul nép több évezredes műveltségének. Egy-egy ilyen templomnak hatalmas tornya messze kimagaslik a város fölött. A torony aljától a legtetejéig tele van faragványokkal, amelyek az istenekről szóló történetekből ábrázolnak egyes jeleneteket. Egészséges szégyenérzetü embernek természetesen nem igen tanácsos ezeket a faragványokat közelebbről megszemlélni. A pogány istenek élete tele van paráznasággal, s a tiszteletükre épített templomok tornyai épen a róluk szájról-szájra járó legocs- mányabb történeteket mondják el a maguk kőnyelvén. A nagy templomokat hatalmas udvar veszi körül. Az udvaron mozgalmas az élet. Szolgálattevő papok, az ájtatos imádók tarka tömege nyüzsög ott. De mivel a bálványoknak áldozatokat kell bemutatni, ott ütik föl sátrukat a különböző árusok is, mint hajdanában a jeru- zsálemi templomban. Olykor-olykor megszűnik egyidőre a vásári zaj, a sürgés-forgás, mert egy ünnepi körmenet közeledik hangos zenével, vagy a templom elefántját járatják körül, hogy beszedje a látogatóktól ormányával a templomadót. A sokadalom- ban legtöbbször ott alkalmatlankodik néhány elhízott fehér tehén is, melyek kedvükre garázdálkodhatnak, mert a tamul szent állatoknak tartván őket, görbe szemmel sem mer reájuk pillantani. Templomok szentélyébe Ziegenbalg és Plütschau aligha juthattak be. Európai embert be nem enged oda a pogány pap. Meg kellett várniok a nagy ünnepeket, amikor diszes kocsin HARANQSZÓ sok ezer főnyi tömeg kíséretében, drága-kövekkel ékes selyem, bársony ruhába öltöztetve körülhordozzák a bálványt a város utcáin. Ilyenkor azt . is láthatták, hogy a bálvány tisztelői milyen boldogok, ha verítéket hullatva, majd megszakadva ők húzhatják a bálvány nehéz kocsiját. Akad azonban egyik-másik bálványnak olyan tisztelője is, amelyik arra vágyódik, hogy a bálványkocsi kerekei összezúzzák testét s ezért az ünnepi mámorban odaveti magát a kocsi elé A bálványok külseje förtelmes, visszataszító Sivát, a pusztítás istenét úgy ábrázolják, amint egy kigyón táncol. Szubramannánek, a háború istenének hat feje van. Piilleiár, a bölcseség istene elefántormánnyal és ormótlan pocakkal ékeskedik. A bálványok között vannak olyanok is. amelyeknek teljesen állati formája van Ilyen a Nandi-bika, amelyen a tamu'ok hite szerint Siva szokott nyargalni s a melyről azt képzelik, hogy folyton növekszik. Ebben lehet is valami igazság, mert a tamulok őt is úgy tisztelik, mint a többi bálványokat, hogy naponta olvasztott vajjal és más zsiradékkal öntik le. A sok-ieleségü parázna istenek tiszteletéhez természetesen sok olyan undokság tartozik, amit toll le nem irhát. Hiába: a pogányok olyanok s még istentiszteletükben sem akarnak jobbak lenni, mint lehi, élvhajhászó isteneik. Ziegenbalg és Plütschau a tamu- loknak Jézus Krisztust, a bűnösök megváltóját akarták hirdetni. S ha elszomorította szivüket annak látása, hogy a tamulok mennyire eltávolodtak az igaz Isten tiszteletétől, bátoríthatta őket annak a tapasztalása, hogy a tamul ember — ha inerőben föl üle- tesen és külsőlegesen is — mégis érzi, tudja és vallja, hogy bűnös és bünbocsánatra van szüksége. Uton- utfélen találkozhattak fakirokkal, a vezeklőkkel, akik a legesztelenebb módon gyötrik magukat, hogy megbékéltessék a haragvó istenséget. Az egyik addig tartja két kezét az égnek, mig azok meg nem merevednek. A másik derékig földbe ássa magát. A harmadik vasrácsot kovácsol a nyaka köré, hogy soha álomra ne hajthassa fejét. A negyedik vasfazékban eleven szenet hordoz a fején. Olykor persze a tamul ember nagyon is könnyű szerrel akar szabadulni bűnének terhétől. Bizonyára hallottak Ziegenbalg és társa is olyan történeteket, amelyek a szent hamunak, vagy a szent folyóvíznek büntörlő hatalmáról szóltak. Egy ember például letelepedett a szent Kavéri folyó partján. Sötét bűnök \ terhelték a lelkét Többek között apját, 1 anyját is meggyilkolta. Nem messze { tőle egy asszony ruhát mosott. Amint a ruhát a sulyokkal verte, a szent ! vízből néhány csepp ráfreccsent a j gyilkosra Ez a néhány csepp meg- 1 tisztította bűneitől s a amikor még | meg i> fürdött a folyó szent vizében, I Siva örömmel fogadta be a meny- I nyekbe. Némelyik tamul ember bűneit ! ha!ála órájában úgy akarja jóvá tenni, I hogy odavezetteti halálos ágyához a j szent állatot, a tehenet s annak farkát t fogva leheli ki lelkét I Ha Ziegenbalg és Plütschau a folyó I partján jártak a reggeli órákban, ott I találhatták a bramánokat, amint reg- I geli mosakodásukat végzik és imád- 1 ságukat mondják. Gőgös testtartással, 1 lassú léptekkel jön a bramán a folyóhoz. Világos arcszine, európaias I arcmetszése, a nyakában lógó bra- I mán-zsinór, simára borotvált feje, I amelynek csak a búbján maradt meg 1 egy kis copf, már messziről elárulja,' I hogy az isteni bramánok szent kaszt- I jához tartozik. Kelet felé fordulva I fürdik, elmondja a gájatzi imádságot, I óvatosan ügyel rá, hogy valahogyan f egy szudrának, vagy más idegen i kasztbeli embernek szentségtelen füle I meg ne hallja a szent igéket. Majd I a fogát tisztítja meg egy erre alkalmas I faággal, mert kezét nem szabad a I nyállal beszennyeznie. Háromszor vi- 1 z'et hint a nap felé, hogy ezzel elő- * segítse a napnak a gonosz szellemek 1 fölött való diadalát Erre magára ölti ] kifogástalan tisztaságú ruháját s horn- I lokára rajzolja a bálványjelet. Erről í ismerhetjük meg, hogy Visnu vagy J Siva tisztelői közé tartozik-e. Végül j vizet iszik a folyóból, bizonyos istenek I tiszteletére, nevüket említve vizet hint | maga köré, kezeit emelve, közben !; forogva imádja a nyolc világtájék isteneit, hüvelykujjával holmi kereszt- j? jelet csinálva, imádságokat mormolva megszenteli fejét, hasát, vállait, teste h minden tagját s egyik kezében rézből H való vizeskorsójával, másik kezében j virágbokrétával azzal a bizonyosság- •; gal tér vissza házába, hogy újra szent j és tiszta s méltó rá, hogy olvassa a ] szent iratokat s isteneinek áldozatot j mutasson be Indiának és Tarhulo^szágnak lakos- j sága is egymástól élesen elválasztott ] rendekre oszlik. Ezek az osztályok a j kasztok. Hogy India olyan tehetetlen I s gazdaságilag, szellemileg minden lg igyekezete ellenére is csak tengődik, ennek oka jórészt a kaszt rendszer. i] 1918. junius 16.
