Harangszó, 1918
1918-06-16 / 18. szám
HARANGSZÖ 1918. junius 16. 138. Istenem, hol van a mi »Luther Társaságunk?« Alszik csendesen 1 Sehol nem találkozhatni kiadványaival. Postai rendelésre választ sem ad. Ha az uj tervezett nyomdának nem lesz hozzáértő, lelkes, szakképzett vezetője, úgy az is csak egy szunnyadó Luther Társaság lesz. Ma haladni kell a korral, vagy eltiportatunk. Meddig alszunk még ? Nagyon kérem a Harangszó Igen Tisztelt Szerkesztőjét, mozgassa kitartó eréllyel az evang. sajtó ügyét. Erős, bátor hangon ismételve újra és újra a toborzást, amig nem késő. A mélyen alvókat erélyesen tetemrehivni emlékeztetve eddigi pótolhatatlan mulasztásaikra. Ha már a múltat, jelent eljátszották, mentsék meg a jövőt. Most van pénz elég mindenre a hadinyereségből vagyontszerzőknek, csak szivük nincs arra, hogy okosan adnának. Mi itt egészséget, életet, otthont, mindent odaadunk a pár fiillérnyi lénungért is. Ebből nem adhatunk annyit és úgy, ahogy szeretnénk. A mi kedves Harangszónk további eredményes munkájára Isten áldását kérve, bocsánat alkalmatlankodó soraimért. Nagybecskerek, 1918. V/22. Maradok régi hü tisztelője« Evang. freiter. * Vádlevélnek nevezzük ezt a levelet, mert vádolja egyházunkat a késedelmeskedésért, a bűnös mulasztásért, az idők és alkalmak elszalasztásáért s az itthon levő tehetőseket áldozattól húzódó szükkeblüségükért. Nem a vád fáj, mert minden sorából a mélységes egyházszeretet és a jövőért aggódó tenniakarás érzik ki, hanem az, hogy a vádnak olyan igaza van, egyes pontjai annyira ránk illenek. De nagy vigasztalás is rejlik ebben a levélben. Minduntalan azt halljuk, hogy sok szenvedést látott katonáinkból a háború nagyrészt kiölte a vallás iránt való érdeklődést és egyházukhoz való ragaszkodást. Ezt ez a levél a leghatározottabban megcáfolja. Csak ötven vezetőnkben és ötezer hívünkben legyen ilyen erős evangélikus öntudat és egyházszerejet, akkor ennek a kevésnek ereje, mint a kovász, áthatja egyházi életünket és nem sok év múlva csodás fejlődést mutat fel egyházunk. Az igazi hit hegyeket tud mozgatni ma is. Hogy mások mennyire szervezkednek és dolgoznak, annak bizonyságául megemlítjük, hogy a katholikus nép- szövetségnek tagsági dijakból és adományokból egy évi bevétele 663 ezer korona volt, a múlt éveen Budapesten megalakult »Kevra Kadisa« cimü zsidó egyesület pedig a tagfelvételi dijakból már most egy millió koronát tudott külön alapra félre tenni. Azt is ide iktatjuk, hogy az Egri Népkönyvtár ezekbe a pontozatokba fog’alja a jó katholikus kötelességét a katholikus sajtóval szemben : 1. Mig Isten életemnek kedvez csak katholikus újságot járatok. 2. Nem katholikus újságot soha nem olvasok, ilyenre soha elő nem fizetek, ellenségeimet pénzemmel nem gazdagítom. 3. Nem katholikus újságnak házamban helyet nem adok; ha kérés nélkül, vagy ingyen küldenék, olvasatlanul rögtön visszaküldöm. 4. Olvasni való könyvet csak a könyvestáblán keresek a Szent István Társulatnál, vagy az Egri Népkönyvtárban; vagy ott vásárlók, ahová ez az útmutató könyvecske igazit 5. Beiratkozom a katholikus Sajtó Egyesületbe és annak életem végéig hü tagja leszek. 6. A sajtóvasárnapot szemmel tartom, hogy a katholikus sajtóról való prédikációt meghallgathassam és a kath. sajtóra egy kis alamizsnát minden évben magam is adhassak. 7. Ha akármikor könyvre vagy újságra lesz szükségem, tanácsért, útbaigazításért csak lelkiatyámhoz fordulok és ez iránt tanácsot senki mástól el nem fogadok. Mi soha ennyire megkötni nem akarjuk, lelkiismereti furdalás nélkül nem is mernénk híveink lelkét, csak azt kérjük, hogy olvassák, terjesszék, tehetségük szerint anyagilag is támogassák ne csak a mások, hanem a magunk sajtótermékeit és a magunk által létesítendő Evangélikus Sajtót is. Ébredjünk végre annak a tudatára, hogy ha mi magunk nem dolgozunk és nem áldozunk egyházunkért, helyettünk mások nem dolgozhatnak és nem áldozhatnak; ha magunk nem becsüljük meg a magunkét, mások ugyan nem becsülik s ha magunk nem mentjük meg és nem virágoztatjuk fel egyházunkat, más helyettünk soha meg nem teszi. — Legyen ez a jelszavunk : Isten után egyedül magunktól függ minden! szm. Smith nagy angol nemzetgazdász a vallásos nevelésről: »Kétségtelen, hogy a nevelési és vallásos oktatási kiadások az egész társadalomra nézve előnyösek, azért azokat bátran és sérelem nélkül lehet az egész társadalom közadózásából fedezni. < f\ mi nyomdánkról. Irta : Koritsánszky Ottó. Harctér, 1918. V/29. Fárasztó, nehéz a szántó-vető munkája. A talaj előkészítése, fölszántása, megboronálása; a kicsiny szemek elvetése. Mennyi verejtékkel, mily nagy izommegfeszitéssel jár mindez ! És mennyi gonddal-bajjal! Kedvező lesz-e az időjárás? Lesz-e elég eső rája. Nem szárad-e el; nem rothad-e ki? És a gondos jó gazda nem elégszik meg azzal a tudattal, hogy elvégezte a munkát, a többi a jó Isten dolga: lesz, amint lesz! Hanem átértő, szeretetteljes féltéssel, gondossággal figyeli-szemlél, nem mulasztott-e élj valamit, nem kellene-e s nem lehetne-e' valamit még pótolni, hogy az aratás,! s takarodás idején lesújtó meglepeté-! sek ne érjék. És ugy-e mily tengersok öröm,: büszkeség, megnyugvás, vagy aggó-' dalom, bánat, keserűség és tépelődés; jár annak a nyomában, hogy a jól vagy gondtalanul megművelt földbe elvetett apró szemekből gazdag vagy; satnya termés fejlődik-e; hogy nemi volt hiábavaló a fáradtság, avagy hogy bizony jobb lett volna több gondot neki szentelni. »Gyümölcséről ismerni meg a fát.«] Azonban nemcsak a fát; az embere-j két, az intézményeket, az iskolát, azj eszméket! Az embereket, hogy hogyan, mint*: cselekesznek. Átértik-e kötelességeiket, önmaguk, masok, é§ a köz iránt; i tartozó kötelességeiket. Különös idők* ezek a mai sok bajjal, , szomorúsággal teljes idők. Hü tükör, j, amelyben az emberek — torzalaknak I; vélt valódi képét látjuk meg. Mennyin kapzsiság, széthúzás, megnemértés !'! ügy érezzük, hogy az egész em-- beriségnek erkölcsi újjászületésre vanh szüksége! Olyan erkölcsi ujjászüle-B tésre, amely meghagyja ugyan min-i- denkinek a maga külön létét, egyénin érdekét, de mindenkit egyesit abban Ji a testvériségben, amely megérteti lí mindnyájunkkal, hogy vannak köteles- - ségek azon kívül is, hogy csak magárai t gondol, magával törődik. Hogy ajr kényelmes félreállás helyébe, — haji kell szenvedésteli — küzdelmet kéri osztályrészül, hogy ezzel is a köz s hasznára lehessen. Ezek a gondolatok töltik el agya-| - mat, s keserűen fájó érzés kel a i lelkemben, amikor a legutóbbi kimu-' J tatást olvasom arról, hogy mily; j egyházközségek s hány részvény ti, 1 jegyeztek a mi nyomdánk-ra.
