Harangszó, 1917
1917-03-08 / 13. szám
100 HARANOSZÓ. 1917. április 8. — Utat, utat, mert mindjárt elájul ! . . Emberek, utat!. . . kiáltja a jegyző s nyakán kidagadnak az erőlködéstől az erek. Mintha nem is szólna. A tömeg zúgva hullámzik s fülét sem mozdítja a könyörgésre. Sárosy László odaugrik az első sor elé. Két kezével belekapaszkodik az elől álló két emberbe, azután szétfeszíti őket s hátranyomja a mellettük állókat. Talán nem is ez az erőpróba, hanem Sárosy félelmes arca megdöbbenti az embereket. Ki meredő szemei mint két tűzgolyó villog feléjük, orrcimpái kitágulnak, melle az erős indulattól zihál. Megindul az ajtó felé és sodorja magával a mellüknél megragadott két embert. Mintha élettelen bábok lennének kezében. Egyszerre megáll s elereszti őket. — Nyissanak utat!... parancsolja mindent tulharsogó hangon. Az embertömeg önkéntelen meghunyászkodik az erősebbnek érzett akarat előtt. Dombi István és Grün- hut többi cinkosa hasztalan próbálja újra nekilenditeni a felzúdulást, az emberek maguknál többet érő valakit éreznek maguk mellett s lassan utat nyitanak. Elől megy a jegyző. Azután Sárosyné és Annuska, összebújva, .földre szegzett tekintette], sirdo- gálva. Azután jön Sárosy. Feje hátra szegve, arca sápadt, de büszke, önérzetes. Szemében nyoma sincs a félelemnek, csak végtelen fájdalom és megvetés sötétlik benne. Először halotti csendesség veszi körül. Vihar kitörése előtt a levegő izzása. Mikor aztán a terem közepére ér, újra felemelkednek az öklök s csapkolódva száll minden felől az átkozodó szó. Semmit sem válaszol. Hátra sem néz. — Fogjátok meg!... Elszökik!... kiált Dombi István, kinek nincsen kedvére a dolgok ilyetén fordulata, de Sárosy nyugodtan megáll s a szemébe néz. Hosszan, merően, némán. Azután tovább megy. A tömeg utána tódul. Újra zug a proszt, a gazember, újra hangzik a biztatás: üsd agyon! . De senkise nyúl hozzá. Az ajtónál megáll. Az édesanyja és Annuska már kinn állnak, de hiába ráncigálják. Megáll, visszatekint és megszólal: — A jó Isten tudja, ártatlan vagyok. Mindig a maguk javáért dolgoztam. Magamnak soha, semmit nem kerestem! Kiüldözhetnek a faluból, megkövezhetnek, i de majd eljön az idő, hogy visz- I szasirnak s visszahívnának a föld alól is. . . Mikor egyet lép s behúzza maga után az ajtót, nagy kő zuhan utána s kettérepeszti a vastag deszkát. Ha talált volna !. . . Egyik karjával az anyját, másikkal Annuskát támogatja. Mögöttük ordít a tömeg s zuhog a padsor, amint dübörögve keresztül tör rajt a kiabáló ember-csorda, ők meg lassan, csendesen átmennek a folyosón, az udvaron, bemennek a kicsiny szobába és mögöttük el- I marad egy világ, egy szépnek ál- ! modott, káprázatos, dicső világ!... Folytatjuk. Háború és államadósság Többek között Napóleonnak tulajdonítják azt a világra szóló mondást, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz és pénz. És hogy a háború egy-egy államnak, országnak csakugyan mennyi pénzébe kerül, mekkora összegeket emészt fel, e tekintetben mi, kik ennek a harmad fél éve tartó rettenetes világégésnek élő tanúi vagyunk, mindnyájan meggyőződést szerezhettünk. A hadviselő államok, hogy a háborúval járó napi kiadásokat fedezhessék, kénytelennek mindnyájan kivétel nélkül állainkölcsö- nöket felvenni, más szóval állam- adósságokat csinálni. Állainkölcsöne államadóssága azonban minden most háborút viselő országnak a világháború előtt is volt. Elképzelhetjük már most, hogy ez- az úgynevezett államadósság a háború folyamán ismervén hozzávetőleg a napi kiadásokat, mekkora összegre emelkedhetett. A mi, a központi hatalmakat illeti, Németországnak, Ausztria- Magyar- országnak, Törökországnak, Bulgáriának államadóssága a békeidőben kerekszámban 51 milliárd korona volt. Ebből Ausztria- Magyarországra 16 milliárd esett. Minthogy az Osztrák-Magyar monarchia lakosainak száma a legutóbbi népszámlálás szerint 51 millió, igy a monarchia egy-egy lakosa a béke idején 323 korona államadóssággal volt megterhelve. 1916. december végéig a monarchia háborús adóssága 46 milliárd volt. Összes államadóssága tehát 1917. év elején 62 milliárd. Ebből egy-egy fejre esik 1213 korona. Minthogy pedig az 1907. évi 55. t.-c.-ben foglalt megegyezés szerint • 1917. évi dec. 31-ig terjedő időre a két két állam közös ügyei költségeinek fedezéséhez Magyarország 36'4 'Vokal. Ausztria pedig 636 0/> -kai járul: a 62 millíárdból Magyarországot 22 milliárd 368 millió terheli, mely összeg az ország 20 milliónyi lakossága között elosztva egy- egy főre esik 1128 korona. Ellenségeink közül legtöbb államadóssága Oroszországnak van: 1120 milliárd. Utána Franciaország 1050 milliárddal, majd Angolország 1036 milliárddal következik. Franciaországban egy-egy főre körülbelül 2710 korona, Angolországban 2252 korona esik. Az Összes háborút viselő államok közül a békeidőben legkisebb államadóssága Bulgáriának, a legnagyobb Franciaországnak volt. Az itt felsorolt számok, amelyek oly kézzel foghatóan beszélnek, egyrészt arról győznek meg bennünket, hogy bármilyen jó üzleteket is csinálnak egyesek a háború alatt és gazdagodnak, „mégis csak rossz üzlet a háború . . “ De ha meg másrészt mérlegeljük azt a fenséges erőkifejtést, a magyar teher bírást, melyet a magyar nemzet, a magyar állam ép a háború alatt kifejt, úgy szent bizoda- lommal telik meg lelkünk újból a magyar nemzet, a magyar állam jövője, ereje iránt: Ha a jó Isten továbbra is velünk, kicsoda ellenünk ?! Ciprián. Hon véd-rohcim-nóta. Fel, fel, honvéd! Viadalra! Doniéi dicső diadalra! . . . Fel királyért! Fel hazáért! Fel véreink igazáért! . . . • Golyó zizzen. . . Gránát robban'. . . Cseng a fillánk... szivünk dobban... Segíts Isten !.. . Csak előre!. . . Gondoljunk a szebb jövőre!. .. Sorsa, kit a sírnak száma, Ágyában is rátalálna !. . . Csak előre, mint az orkán! S ha a magyar honvéd torkán Kiszalad a rémes „Rajta!“ — Fut a gyáva oláh-fajta. . . Előre! A honvédnek nincsen párja : Világ első katonája!. . . Galamb-szelíd: nyugalmában; Tigris-dühödt: haragjában!. . . Nincs, ki Véle szembeszálljon, Rohamának ellenálljon !. .. Kicsinyeitek, nem ismertek: Belénk kötni azért mertek! De ismernek már azóta, Ha felzug a magyar nóta,
