Harangszó, 1917
1917-03-25 / 12. szám
94 HARANQSZO. 1917. március 25. IV e osii tolódj! Irta: Csite Károly. — Hej, Dani, hiába ágaskodói, nem érsz föl a ló fejéig! Nem tudod a lovakat fölszerszámozni, ha csak székre nem állsz! — kötekedett a nagy harcsa bajuszu K's Tóth Bandi urasági hajdú a nagyon is kurta, gyermeknyi termetű Dani kocsislegénnyel. — Nem szorulok azért a kend segítségére! — morogta Dani haragosan s féllábra ágaskodva indulatosan lódította a kantárt az egyik ló fejére, azaz csak akarta oda lódítani, de a szerszám célt tévesztve oldalt esett s a földre hullva az ott lábatlankodó kis pincsi kutyát bontotta be. — Hehehe, kis turószsák Dani, amint látom, te csak a kis kutyákat tudod szék nélkül fölkantározni! — nevetett kaján csúfolódással Kis Tóth Bandi s aztán parancsolón rákiáltott a Dani tízéves testvéröccsére, aki a magtár előtt a csigájával játszott: — Szaladj, Sándor, hozz azonnal Dani bátyádnak a felső istállóból egy fejőszéket! Szegény kis ördög nem éri föl másképp a lovakat! Sándor azonnal zsebredugta a csigáját, kis ostorát pedig a magtár ajtó küszöbére fektette s úgy iramodott gyanútlanul a parancs teljesítésére. Három perc múlva Dani mellett állt vesztére a kis székkel, noha akkora már mind a két ló fején rajta volt a kantár. Hangos ihogás-vihogás hallatszott erre a cselédhajlék pitvarából: az asszony népségek segítettek Kis Tóth Bandinak a nevetésben. Daríi tajtékzó dühvei kapta kezébe a fejőszéket s úgy földhöz csapta, hogy mind a négy lába kitört. Neki esett aztán tehetetlen indulatában a kis becsének s kegyetlenül megcsapkodta az ártatlan gyermek napégett, mezítelen lábaszárát. — Mit csinálsz, te vadember?! Békét hagyj annak a szegény gyermeknek, mert ugv kilóditlak a portámról, hogy a lábad sem éri a földet! — kiáltott Danira nagy felháborodással a kastély felől jövő, őszszakállu Turkendi Zsolt nyugalmazott tábornok s földbirtokos. Erre Kis Tóth Bandi nyomban eltűnt valamerre az udvarról s a cselédasszonyok is ijedten húzódtak be a lakásukba. Onnét figyeltek s hallgatóztak. A kis Dani legény megrettenve s oly összezsugorodottan állt meg zordon tekintetű földesura előtt, mintha csak azt várta volna, hogy fejére lép az öreg ur. — Te szívtelen, pogány kölyök, mit csináltál szerencsétlen testvéreddel ?! Hogy mertél ilyen gazságot elkövetni! ? támadott rá a földesur. — Azért vertem meg a haszontalant, mert ő is a csufolódóim közé állt! Nincs is már maradásom itt, mikor mindenki csúfol engem! — sírta Dani elkeseredett szívvel. — Ki az a mindenki?! Hát csúfoltalak én valaha téged ? i — A méltóságos ur jó ember, nem csúfolja ki a szegény ember gyerekét, hanem a többiek valameny- nyien csúfolnak engem, amiért kicsinyre teremtett az Isten! — Azt halljam meg én még egyszer, hogy valaki csufolódni merjen ! Jaj lesz annak, elveszem örökre kedvét a csúfolódástól! Hát ugyan mi csufolódni való van Isten bármely teremtményén? Különben tanuld meg fiam, hogy a csufolódó szók nem téged illetnek, tehát ne is vedd többé magadra, — mondta kemény hangon az öreg méltóságos ur. — Hát kit illetnek ? — kérdezte Dani oktondi ábrázattal. — Azt illetik, azt bántják meg vele, aki téged is teremtett. Hiszen arról senki sem tehet, hogy kicsinynek, vagy nagynak, vagy bármilyen formájúnak teremtette a Mindenható. Aki megrögzött lélekkel Isten teremtményeiben gáncsoskodik, az saját teremtőjét csúfolja. Tehát ne hallj rótt, elfogta hatalmas nagy fezét s forró csókot cuppantott rá: — Jaj, de jó, hogy tudom ezt! Áldja meg érte a jó lsen a méltóságos urat, hogy megmagyarázta nekem! Olyan boldoggá tett vele, hogy ki sem bírom mondani! . . S ettől fogva ügyet sem vetett a csufolkodókra. Kis tóth Bandi meg a többiek nem tudták mire vélni a dolgot. Akármilyen csufolódó szót mondtak Daninak, az csak mosolygott rajta. A végén már úgy érezték, hogy Dani csúfolja őket a hallgatásával, kezdték szégyelni magukat. Az okos szó tehát nemcsak a lelkét nyugtatta meg Daninak, hanem még a csufolkodóktól is megszabadította. Kérdések. Lapunk folyó évi 6-ik számában feltett kérdések megfejtése a következő: 1. Jézus. 2. Az evangéliomról. 3. Mert Ágostéban nyújtották be őseink hitvallásukat. 4. Átért a speieri birodalmi gyűlésen protestáltak 5. Lutherről. 6.1517 okt 31-től. 7. II. Lajos. 8. II Lajos alatt 9. Rudolf, II. Ferdinánd és I. Lipót alatt. 10. 1671 — 1681. 11 II. József alatt. 12 Bocskay Bethlen, 1. Rákóczy Gy. ref., II. Rákóczi Ferenc r. kath., Tököly, Kossuth, Görgei evang. Helyesen megfejtették a kérdéseket: Szentmártoni Radó Lajos Répcelak, Szakái Eszter, Lichtenstein József, Kovács Rozália, Nagy András Szarvaskend, Takács Sándor Döröske, Pirka József Szarvaskend, Szentmártoni Radó Kálmán Répcelak, Bertái Rozália Szarvaskend, Farkas Rezső Lébény, Zsoldos Lajos, Szigeti István, Kropf Karolina, Lichtenstein Margit, Tóth Kálmán, Szigeti^Gvula, Tóth György Szarvaskend, Latig Elvira, Berke Lajos Szentgotthárd. A jutalomra kitűzött 3 drb. könyv közül a sorsolás alkalmával az elsőt: „A gályarabok története“ Szentmártoni Radó Kálmán ; a másodikat: „Arany liget“ Farkas Rezső Lébény; a harmadikat: „Nádfödeles házak alatt“ Tóth György szarváskendi tanuló nyerte el. meg te többé semmi csufolódó szót. Úgyis meghallja az, akit illet, aki majdan számonkéri az illető gyarló férgektől, hogy micsoda gáncsoskodni valót találnak az ő teremtményein! Dani csak nézett, bámult. A könny, amelyet a keserűség sajtolt ki a szeméből egyszerre elszáradt, ellenben szivét valami csodálatos, jóleső megnyugtató érzés szállta meg, mígnem ismét könny buggyant ki szeméből: I az öröm könnye. Földesura elé ugOlvassátok a bibliát. Zsolt. 119., 105.: Hol biblia a házban nincs. Hiányzik ott a legfőbb kincs. Tanyát a sátán ütött ott, De isten nem lel hajlékért. Március 18. vasárnap, Máthé 28, 1 —10. 19. hétfő, . 28, 11—20. 20. kedd, 1 Kor. 1, 1—9. 21. szerda, „ !, 10—20 22 csüt., , 1, 20-31. 23. péntek, „ 2. 24. szombat, „ 3, 1 — 10.
