Harangszó, 1917

1917-03-25 / 12. szám

92. HARANQSZO 1917. március 25. mosolyogva a tanító. Lám, micsoda derék leány maga Annuska. Nem­csak az eszmét találja meg, hanem a megvalósítás formáját is. Annuska arcán biborszinben ját­szik a lelke érzése. Hirtelen meg­változik hangja s csendesen men­tegetőzve mondja: — Csak azért említettem, mert olyan nagyon csüggedten nézett. Pedig az ember egyszerre bízni kezd, mihelyt uj feladatot lát maga előtt!. . . Esti bucsuzáskor az édesanyja át öleli s szenvedélyesen magához szorítja fia fejét.-— Jól aludjál, édes fiam, mondja s könnyel áztatja fia fejét. Mást egy szót sem szólt. Másnap együtt felmennek a hegy­oldalra. Előttük csendes sorokban húzódnak a gömbákácok árnyas szegélyeképpen a kicsiny és nagy sírok. Pusztaság, enyészet, halál bárhova esik tekintetük. De mikor megfordulnak, lábuk alatt meglát­ják a szétszórt falu fehér házait, a téglavető csonka kéményét, a szől- lők hegybe épített pincéit. Az útról emberek lármája hallatszik fel s a kéményekből fehéren gomolyog felfelé a füst. Ábrándozó gondolat fogja meg lelkűket, hirtelen úgy érzik, hogy minden szó, beszéd nélkül közelebb jutnak egymáshoz, mert bele látnak egymás leikébe s olvasnak egymás gondolataiban. — Milyen különös, mondja el­gondolkozva Sárosy, mögöttünk a sok letűnt remény, fejfa, síremlék, begyepesedett sirhalom, száz és száz halál. . Előttünk az élet. . . A leány felemelt fejét. Szemében visszatükröződik a nap tüze s amint kiegyenesíti alakját, lassan előre hajol, mintha indulni akarna a sírok közül a verőfényes, naptól világos jövendő felé. — Előttünk az élet! . ismétli lassan, elhalkitott hangon a férfi szavát. Mikor egymás felé fordítják fe­jüket, a nap tüze átvilágít egyik szemből a másikba. Egy pillanatig összeér kezük, azután szótlan el­indulnak a temetőkertből az élet felé. Folytatjuk. Mit tehetek a Harangszóért? előfizetek rá; előfizetőket gyűjtök; megírom azok címeit, kik talán előfizetnek rá; tehetségem szerint ada­kozom a lap terjeszté­sére. | Húsvéti üzenet. »Kereszt után Diadal * cim alatt megjelent Szalay Mihály gvékényesi lelkész húsvéti üzenete, melyet a harctéren küzdő s kórházakban szen­vedő, az örök élet igéit éhező és szomjuhozó hős katonáink részére irt. Az üzenet bizonyára örömöt éb­reszt, lelki békét szül mindenütt, a hová csak eljut. Melegen ajánljuk azért ezt a komoly ügyet a nemesen érző, áldozatkész lelkek, olvasóink nőegyleteink gyülekezeteink szives figyelmébe ! A füzet ára 10 fill. 50 darab 4 50 kor, 100 drb 8 kor. A megnendeléseket és pénzkülde­ményeket Wellisch Béla könyvnyom­dájába Szentgotthárd (Vas m.) kérjük küldeni. Más hová küldött megren­delés késedelmet szenved Eddig a következő megrendelések érkeztek: Saját rendelkezésre: Egyed Aladár tábori leik. táborba 200, Evang nöegylet Gyékényes 150, Szalay, László táborba 100, Ev. nőegylet Szakony 100, Ev. lelkészi hivatal Gyékényes 50, Szalay Mihály Kispécz 20, Fuhrmann Lajos Kula 10, Kovács Dénesné Mihályi 5. péld. Szabad rendelkezésre: Mesterházy Ernöné Nagygeresd 100, Szentgotthárdi ev. dohánygyári munkásnök 100, Kovács Dénesné Mihályi 5 példány. Pénzadomány: Ráth Arnold Budapest 10 K, Horváth Vilma Szentgotthárd, Ritter Frigyestié Győr, Dokién lstvánné Zalaistvánd 2—2 K, Sven- dor lstvánné, Svendor Károlvné, Simán Jánosné, Tiboláné Fcrenczi Eszter Zala- ístvánd 1 — 1 K. A világháború eseményei. Mialatt az Egyesült Államok kor­mánya közölte az összes külföldi képviseletekkel, hogy azokat az amerikai hajókat, amelyek a német zárlati területen áthaladnak, a hajó és utasok védelmére fölfegyverzi; mialatt Wilson az ő kétszínű poli­tikájával háborúba viszi Amerikát, j mert az bizonyos, hogy az Unió I hadiszer szállító hajóinak egyike I előbb vagy utóbb egy német ten- 1 geralattjáró áldozata lesz; mialatt a kínai parlament 300 szavazatnál nagyobb szótöbbséggel jóváhagyta egy titkos ülésen a kormánynak azt az elhatározását, hogy Német­országgal megszakítja a diplomáciai összeköttetést; mialatt ellenséges országok miniszterei verték a mel­lüket, hogy ők igv, meg ügy bír­ják a háborút, mert kenyerük van bőven, náluk mindenki még mindig csak a háborút akarja, ők a „szövet­ségesek“ egyek gondolatban, szó­ban cselekedetben: azalatt Péter- várrott az orosz birodalom főváro­sában kitört a forradalom. A főváros helyőrsége csatlakozott a forradal­márokhoz. Az összes minisztereket fogságba vetették. A hatalmat a duma 12 tagjából álló bizottság vette a kezébe. Franciaországban a hadügyminiszter megbukott, vele válságosra fordult az egész kormány helyzete. A kenyér és széilinség, a nép leküzdhetetlen békevágya elemi erővel fogja ezt is elsöpörni. Hasonló válsággal dicsekedik az angol kormány. Az orosz forradalom története nem több két hetesnél. Kezdődött azzal, hogy a dumát, amelyben a kenyér és élelmiszerinség miatt heves felszólalások hangzottak el, elnapolták s több szocialista kép­viselőt letartóztattak. A folytatás, hogy Pétervárrott és Moszkvában sztrájkok ütnek ki. a katonai vasúti forgalom teljesen megbénul és ez­után már az utcai zavargásokra kerül a sor. Az utcasarkokon dü­höngő, az üres boltok redőnyei előtt ácsorgó nép hiába kér kenyeret, izgatott szóváltások kerekednek, az indulat egyre nő és az első össze­ütközésben, amelyben lovascsend­őröket vezényelnek ki a nép ellen, a tömeg leráncigálja a csendőröket a lovakról és halálra tapossa őket. Most gépfegvereket vezényelnek a nép ellen, de a tartalékosokból és népfelkelőkből, szegény szenvedő parasztokból álló katonai helyőrség a néppel fraternizál. Miként történt ezután minden, ezt ma még pon­tosan megállapítani nem tudjuk, a valóság az. hogy a miniszterek börtönben ülnek. Merre van a cár, mi történt egyes vezető politiku­sokkal ? Semmi biztosat nem tu­dunk. Pétervár el van zárva a világtól és még kevesebb hir érke­zik Moszkvából, ahol a forradalmi mozgalom úgy látszik még a pé- tervárinál is komolyabb. Lapunk zártáig napvilágot látott távirati jelentésekből annyi világos, hogy nem egyszerű kenyérforra­dalomról van szó, hogy Miklós cár ott hagyta trónját s hogy a véres mozgalomban Anglia keze működik közre. A háború alatt a pétervári angol nagykövet volt Oroszország igazi kormányzója, ő hajszolta Oroszországot a további háborúra, ő gyűrte le folyton a cári udvar békepártját is.

Next

/
Thumbnails
Contents