Harangszó, 1917

1917-03-25 / 12. szám

HARANQSZCL

1917. március 2$.

kon megy keresztül. Nagyjelentőségű kérdés tehát, hogy milyen lelki tapasztalatokat gyűjtünk a szenvedések idején, milyen vallásos eredménnyel kerülünk ki a megpróbáltatások iskolájából V Sokan üres, elveszített esztendőknek tartják a háború idejét. Részben igazuk is van : sok existen- tiát tönkretesz, sok családnak feldúlja boldogságát, sok fiatal embert visz- szatart, megakadályoz a szellemi művelődésben, anyagi előrehaladásban. De viszont a vallási élet terén nagy alkalmakat, lehetőségeket tár elibénk a háború, mintha csak kárpótolni akarna bennünket az anyagi veszteségekért : alkalmat ád sok eldurvult léleknek a bünbánatra, megtérésre, hogy a szenvedések tüzében megtisztulva régi bűnös életünknek a salakjától megnemesedve kerüljenek ki a háború nevelő iskolájából.

A háború vasekéje sok érzéketlen, eltompult szivet feltört, meglágyított s nemesebb emberiesebb tulajdonokat vetett felszínre a hideg közöny jégburkolata alól. De sajnos sokakat eldurvitott, elfásitott, érzéketlenné tett a hosszú szenvedés, úgyhogy panasz, zúgolódás, elégedetlenség tör elő sok megkeseredett kebelből. Ezért nagyon fontos, jövendő sorsunkat, vallásos életünket érintő kérdés, hogy hogyan viseljük magunkat a megpróbáltatások súlya alatt, hogyan hordozzuk el a nélkülözések keresztjét, hogyan használjuk fel az Ur meglátogatásának ezen örömtelen idejét ? Aki csak panaszkodni, zúgolódni tanul meg a háború bajai miatt, aki a rideg önzés, a haszonleső üzleti számítás rejtekhelyeiről figyeli a véres események alakulását és szívtelenül nézi a szerencsétleneknek, a nyomorgóknak szánalmas táborát, aki fásult közönynyel, unott egykedvűséggel éli át nemzetünknek élet-halál harcát, akit nem indít részvétre, könyörületre, magábaszállásra a nagy idő iszonyú komolysága, — arra nézve csak átok volt ez a háború, annak lelke üres, kietlen marad, az nem tanult a háború iskolájában semmit, arra nézve elvesztett idő volt a szenvedések időszaka.

Ez idei szomorú böjtünk, amikor az Üdvözitőnek szenvedéséhez millióknak a fájdalma kapcsoló lik komolyan figyelmeztet magunkbaszállásra, őszinte bünbánatra, Isten előtt való megalázkodásra, hogy a szenvedések által és ezeken keresztül közelebb juthassunk mennnyei Atyánkhoz és méltókká tegyük magunkat Jézus Krisztushoz. Aki áldozatul adta magát érettünk. Ha szenvedéseinkben bűneink büntetését látjuk, ha a fegyverek dörgéséből kihalljuk Istenünknek bünbánatra hivó szózatát és rálépünk a megtérésnek útjára, akkor áldás lesz számunkra ez a megpróbáltatás, lelki nyereségünkre válik ez a böjti időszak : akkor szomorúságunk köny- nyei nem hullanak hiába, mert nemesebb, tisztultabb életfelfogásnak, istenfélőbb, őszintén kegyes életnek termékenyítik meg a talaját és köny- nyeink csillogásán keresztül meg fogjuk látni Isten bűnbocsátó jobbját, aki szeretettel kivont bennünket a pusztulásnak verméből, mert háta mögé vetette minden bűneinket.

Gazdag1 kalászok.

— Idézetek. Jellemzések. —

Luther és a bécsi Burg. Vilmos császár minapában királyunk vendége volt a bécsi várpalotában. Egy szin- müiróval lefolyt beszélgetése közben jegyezte meg a császár:

»Ki tudja, ha ők ketten Károly és Luther valóban találkozhattak volna, ki tudja, hol tartana ma a német nép . .«

V. Károly Habsburgházbeli uralkodó volt Luther idejében a németek császárja , F^izony, hol tartana ma a német nép, na a Habsburg ház élére állt volna a reformációnak! De hol tartanánk mi magyarok is! A vallási harcok, villongások, ^üldöztetések és szenvedések elmaradtak volna. Nemcsak a németek és magyarok, hanem a csehek is protestánsok lennének.

A reformáció négyszázadik esztendejében gyönyörű bizonyságtétel a reformáció igazsága mellett ez a császári szó; s feljegyzésre méltó, hogy a bécsi Burgban hangzott el.

Zeppelin gróf meghalt.

1838—1917.

Zeppelin Ferdinánd gróf lovassági tábornok, a róla elnevezett kormányozható léghajó feltalálója március 8-án 79 éves korában tüdőgyulladásban meghalt. Benne Németország egyik legnagyobb fiát vesztette el. Zeppelin német apától és francia anyától származott. Anyja azt irta a hatodféléves gyermekről, hogy »vele született képességeit már is sikerrel értékesíti tehenek őrzése, fahordás, gyomlálás stb. közben. Minden mezőgazdasági munkában meglehetősen tájékozott, mindig pontosan tudja, melyik földön dolgozik a cselédség;

rendkívül érdeklődik uj ekék és vetőgépek iránt. Nagyon büszke arra, hogy Würtemberg szülöttje és hogy megkapta már az első pár csizmáját.« Tehát már a kis gyermekben megnyilatkozott a későbbi nagy ember. Már akkor szorgalmas és hasznos volt csekély erejéhez képest Már akkor megvolt benne a pontosság és tájékozottság, ami nélkül később feltaláló nem lehetett volna Már akkor nagy figyelemmel fordult az uj találmányok felé. Büszke németségét utóbb azzal mutatta és hálálta meg, hogy minden tehetségét, vagyonát hazájának szolgálatába hajtja. Már akkor büszke, hogy kinőtt csizmátlan gyermektársai közül, mint ahogyan később messze kimagaslott kortársai közül.

Részt vett az 1861-től 1865-ig tartó északamerikai polgárháborúban, az 1866-iki osztrák-porosz háborúban s az 1870 — 1871 -iki porosz-francia háborúban. Mindegyikben bizonyságot tett halálmegvető bátorságáról és leleményességéről. Többször életének kockáztatásával vitt véghez vakmerő tetteket.

A léghajózás iránt mindig nagyon érdeklődött; de igazán komolyan és kitartóan 1887-ben fogott a kormányozható léghajó kérdésének megoldásához. Kezdetben csak közönnyel és gúnnyal találkozott. Kinevették, hóbortosnak tartották, akinek a léghajókérdés rögeszméjévé vált, amelytől nem tud szabadulni. Még jó barátai rokonai is aggódtak miatta. Minthogy tervét mérnökök és szaktudósok is megvalósithatatlannak tartották, az államtól sem kapott sem biztatást, sem anyagi támogatást. Mint vagyonos, előkelő ember családjával együtt lemondott minden kényelemről s választotta a nehéz munkát, az önmegtagadást, az áldozást és nyert érte igen sokáig lekicsinylést, csúfolódást. De kedvét semmi sem tudta elvenni. Még az sem, hogy léghajói egymásután pusztultak el mindjárt az első kísérletnél és már családjának vagyonát is felemésztették a kísérletezések. Mikor már ügye mindenképen a legrosszabbul állt, vagyonának a maradékával még egy léghajót épített s ez végre csaknem 20 esztendei küzködés után meghozta számára a sikert. Ezzel két óra alatt 100 kilométernyi utat tett meg s a német birodalmi gyűlés félmillió márkát (600,000 K) szavazott meg a további kísérletekre Ez a léghajója is tönkre ment, de már honfitársai olyan szilárdan bíztak benne és munkáját olyan fontosnak tartották, hogy