Harangszó, 1917

1917-01-07 / 2. szám

Vili. évfolyam.

1917. január 7.

2. szám.

Előfizetési ára 35 számra közvetlen küldéssel 3 K 60 f, csoportos küldéssel 3 K. Kéziratok QYÉKÉNYES-re (Somogy megye), előfizetési dijak a HARANGSZÓ kiadóhivatalának KÖRMEND-re, reklamációk SZENTGOTTHÁRD-ra küldendők. Előfizetést elfogad minden ev. lelkész és tanitó.

TARTALOM: Szalay Mihály: Döntés az égben. (Vers.) — szm.: Kegyelem és békesség. — A koronázás nagy napja. — Villányi And:': B<?“-'é!g,'tés a prágai bibliáról. — A háboru követeimé"}"»' * vöágháboru eszményei. CVrszág-VMAg.

Döntés az égben.

Aranyfelhön aranytrónján az Úr;

Előtte tiszta, fényes angyalok ;

Nyugodt, mennybéli béke mindenütt ; Szelíd fényt szórnak szét a csillagok.

De hirtelen az egyik sark felöl Sötét felhő tolakszik-, tevnyosul ;

Felhő-e, vagy ormótlan szörnyeteg ? Megindul s vágtat zúgva, zordonul. Amerre jő, az ég tompán hörög,

Nap elsötétül, csillag elvakul;

Az angyalok zokogni kezdenek S bús, elborult orcával vár az Úr.

i

A trón előtt a felhő megpihen S leszáll a harc félelmes szelleme ; Ruhája, arca, roppant pallosa Sötét, megalvadt vérrel van tele.

Kifent kaszával jő a csont Halál,

Kaján Gyülőlség, tébolyult Harag,

Sápadt Nyomor, Betegség, Gond, Csapás, Kik arra jók, hogy folyton ártsanak. Mögöttük áll a hervadt arcú Gyász,

Kisirt szemével fájón néz körül, i Testvérük ö, de más : ö könnyet ont,

* Hol többi társa rombol és örül.

És szól a Harc : Uram, te rendeléd :

A föld ha tőled végleg elhajol,

Ha mar ezerre egy igaz Se jut,

Munkába állni rajtunk lesz a sor.

Óránk ütött. Az ember elfásult,

Nyiltan tagadja lelkét, Istenét;

A por s a bűn lett néki drága kincs,

A szép, a jó lábbal tiport szemét.

Hát itt vagyunk, munkára szomjazunk.

Vér mossa lábunk, füstbe vész utunk ; Külön dolgoztak eddig társaim,

De most, csak ints, mind együtt indulunk I

Riadt sikoltás kél a trón körül, Megrázkodik belé a széles ég*;

Az angyalok térdükre omlanak :

Ne adj parancsot, ó Uram, ne még I Várj pár napot: igen nagy bár a bűn, A mértéket tán még sem éri fel.

Utána nézünk és ha tévedünk,

Ám jöjjön, aminek történni kell I

Számolnak éjt-nap, nincs egy perc szünet, Sürgős az ügy, megállni nem szabad. Olvasnak ezret, kettőt, sőt tizet,

Mig itt-ott végre egy-egy jó akad.

Busán jelentik: nincs már, nincs reményi... Az Úr szemében erre könny remeg:

A zord csapatnak vérző szívvel int:

Betelt időtök . . . Vége . . . menjetek I

SZALAY MIHÁLY.

Kegyelem és békesség.

Pál apostol csaknem minden levele elején ezekkel a szavakkal köszönti a keresztyén gyülekezeteket és híveket: »Kegyelem néktek és békesség Istentől,fä mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól.« A legtöbb lelkész is ezzel a köszöntéssel áll ünnepnaponként gyülekezete elé.

Az apostol s a lelkész nem üres szólásforma kedvéért veszi ajkára ezt a köszöntést, hogy épen mondjon valamit, hanem abban a biztos meggyőződésben, hogy ezzel kíván híveinek a lehető legjobbat és legnagyobbat.

A kettő közül az emberek rendesen a békességet becsülik többre; a kegyelemről jórészt megfeledkeznek. A békességnél meg többnyire csak a külső békességre gondolnak. Hogy milyen drága ez is, most tudjuk legjobban felfogni, mikor minden felől háborúság vesz bennünket körül; mikor hazánk, nemzetünk, családunk, életünk olyan, mint a hullámoktól ostromolt sziget, amely, ha egészben nem merül is el, sőt sziklaként szilárdan megáll és győzedelmeskedik az őrjöngő habok mégis le-leszakita-