Harangszó, 1917
1917-02-25 / 9. szám
70. HARANQSZÖ. 1917. február 25. mely alkalmas legyen a hivek széles rétegeiben való terjesztésére. Cime: „Mit köszönhetünk a reformációnak ?“ vagy ehhez hasonló. Terjedelme legfeljebb egy és fél nyomtatott iv. Első dij 200 K, második dij 100 K, harmadik dij 50 K. A II—V. számú pályázatokra a pályamunkák beadásának határideje — az 1916 évi augusztus hó 23-án tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 138. pontja alatt hozott határozata értelmében — 1917. évi május hó elseje, s ezen pályázatokban, beleértve az I. számút is, kizárólag a dunántúli ág hitv ev. egyházkerület kötelékébe tartozó egyháztagok vehetnek részt tekintet nélkül az illetők egyházi vagy világi állására. Kivételt csupán a II. számú pályázat („ünnepi óda“) alkot, amelyben a magyarországi ág hitv. evang. egyetemes egyháznak bármely tagja részt vehet. Az I. számú pályázat nyílt pályázat s ezen munkát tisztán, olvasható Írással vagy nyomtatott alakban bekötve és lapszámozva s a címlapon a szerző nevének feltüntetésével kell beadni. A pályamunkák „reformációi jubileumi pályamunka“ jelzéssel a püspöki hivatalhoz küldendők, mely azokat megőrzi, lajstromozza, a beérkezés időpontjának jelzése mellett nyilvántartja. Határidőn túl beérkező pályamunkák nem vehetők figyelembe. Áz első dijat csupán abszolút becsű pályamunkák kapják, a többi dijak viszonylagos értékű pályamunkáknak is kiadhatók. Az eredmény kihirdetése után fél éven belül fel nem vett dijak visszaesnek az egyházkerületre. A 11-V. számú pályázatokon első dijat nyert pályamunkák az egyházkerület tulajdonába mennek át s azoknak miként való felhasználásáról és esetleges kinyomatásá- ról az egyházkerület szabadon intézkedik. Az 1. számú pályázatra beérkező pályamunkákat az egyházkerület történetének megirója forrásképpen felhasználhatja Szombathely, 1917. február 10-én. Kapi Béla, püspök. A kísértő. Irta: Szalay Mihály. És monda néki: mindezeket neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el, Sátán, mert meg van irva: Az Urat, a te Istenedet imádd és csak néki szolgálj. Máté 4, 9-10. A Sátán egy magas hegyről megmutatja Jézusnak a világ minden országát és azoknak dicsőségét és azt ígéri, hogy mindazt neki adja, ha nem Istent, hanem őt imádja. Jézus nem hallgat a Sátán ígéretére, hanem kemény szóval elutasítja magától. De hát van-e igazán Sátán? Erre határozottan azt feleljük : van, csakhogy nem úgy, mint a tudatlan, babonás emberek gondolják. Nincs annak sem emberi, sem állati formája, hanem ezer meg. ezerféle alakban jár. A Sátán név annyit jelent, mint ellenség, de itt nem testi, hanem lelki ellenségről van szó, amely mindig arra törekszik, hogy az ember lelkét elfordítsa a jótól és ezzel elszakítsa Istentől. Nevezi a szentirás kisértőnek is, mert mindig azt kisértgeti, próbálgatja, hogyan lehetne az embert valami roszra rávenni. Még Isten fiát is arra akarta rávenni, hogy tagadja meg mennyei atyját. Titeket is sokszor megpróbál. Mikor szüléitek parancsolnak, arra biztat, ne fogadjátok meg szavukat. Mikor a leckéteket kellene tanulni, inkább a játékra ád nektek kedvet. Mikor a templomba, iskolába kellene menni, arra biztat, hogy jobb lesz azt az időt olyan társak között eltölteni, akiktől csak rosszat: ünneprontást, durvaságot tanulnátok. Mikor valami hibát követtek el, arra akar rávenni, sokszor rá is vesz, hogy ne valljátok be, inkább hazudjatok. Sokszor még arra is biztat, hogy a máséhoz hozzá nyúljatok. Mindezt bizony nem Isten mondja, hanem a Sátán, aki ellensége a ti lelketeknek, mert mindig a rosszra ösztönzi. És ha valamelyik felnőtt ember azt mondaná, hogy nincsen kisértő, kérdezzétek meg tőle, hogy őt még sohasem biztatta semmi arra, hogy szántson el egy fogatást a szomszédjáéból? Még soha sem adta neki semmi azt a gondolatot, hogy jó volna a más vagyona ? Soha sem csalogatta semmi arra, hogy munka helyett henyéljen, vagy kelletlenül, | Csak akárhogyan tegye meg dolgát ahelyett, hogy mindent a lehető legjobban végezne el? Soha sem ragadta őt semmi arra, hogy Istent káromolja, embertársát megbántsa, mások jó hírnevét és szerencséjét irigyelje? Ha még Jézust is megkísértette a Sátán, mennyivel inkább minket, gyarló embereket. De már ebből láthatjátok, hogy a Sátán, vagy a kisértő nem más, mint bűn, amely ezer meg ezerféleképen csábítgat a roszra és velünk jön mindenhová. Hogy annál biztosabban megnyerhessen bennünket a maga számára, minden kisértés elején mutat és igér valamit. Azután mint Jézusnak, nekünk is rendesen azt mondja: mindezeket neked adom. A gyermeknek azt ígéri, ha nem fogadsz szót szü- j leidnek vagy nem tanulod leckédet, neked adom a játékot, a játszótársaiddal való örömet. Ha arra biztat, hogy a máséhoz hozzányúljatok, azt [ I mondja: nézd, neked adom azt a j pénzdarabot, vagy azt a gyümölcsöt, j vagy mást, amit megkívántok. Aztán mennyire megcsalja az em- | bért. Néha ugyan megadja, amit igér, de ád vele sokkal nagyobb szégyent, lelkifurdalást, kemény börtönt, vagy más büntetést, igen sokszor gyalázatos halált is. Absolonnak azt ígérte, hogy neki adja atyjának királyságát és gyászos, korai halállal jutalmazta. Judásnak azt ígérte, hogy az övé lehet az a harminc ezüst pénz, aztán nemcsak a pénzt, hanem még életét is el kellett dobnia magától. Azt mondtuk, mindenkit megkiséit a bűn; de mig egyik hallgat rá, a másik elutasítja magától. Minden gyermek előtt ott van a játék, a rósz társaság, de a jó gyermek csak akkor játszik, ha már megtette kötelességét, a rósz társaságot pedig nemhogy keresné, hanem elkerüli Minden ember előtt ott van másnak a földje, vagy egyéb vagyona, de a jó ember nem szántja el, nem lopja el. Ha a kisértő biztatja is, azt mondja: távozz tőlem, Sátán, én nem neked, hanem Istennek akarok szolgálni. Vagy mint József a bűntől visszaborzadva mondja : hogy cselekedhetnék! ilyen nagy gonoszságot és hogy vétkezném az Isten ellen ? A kisértés nem mindig egyforma nagy. Kezdetben kisebb; de ha valaki hallgat rá, megbátorodik és megnövekszik. A tolvajt először csekély értékű tárgyak ellopására ösztönzi, utóbb nagyobb értéküeket lopat vele. Addig kell tehát erősen ellent állni neki, mig nem késő, mert utóbb nem bírunk vele. Egy Teodorusz nevű régi keresztyén tanítóhoz két ifjú ment tanácsot
