Harangszó, 1917
1917-02-25 / 9. szám
1917. február 25 HARANQSZO. 67. Gazdag1 kalászok. — Idézetek. Jellemzések. — Luther a kétféle kenyérről : »Aki a kisértéssel szemben meg akar állni, tanulja meg Krisztustól, hogy az ember kétféle kenyérrel él. Az első, a legjobb kenyér, amely a mennyből származik, Isten beszéde. A másik, az értéktelenebb, a mindennapi kenyér, amelyet a föld terem Ha amaz első és legdrágább meny- nyei kenyeret megnyertem és attól el nem állok, akkor földi kenyerem sem fog soha hiányozni, sem elmaradni, valamig csak élek a földön, még ha a köveknek kellene is kenyerekké változniok. Mások ellenben, kik a mennyei kenyeret elszalasztják és csak a földi kenyeret hajszolják: midőn már gyomrukat eléggé megtöltötték, lefeküsznek a halottas ágyra és ott az örökkévalóságban éhséget és szomorúságot szenvednek.« f\z erdélyi betörés. Elbeszéli: Zábrák Gyula tizedes. III. Leninekből okt. 5-én reggel indultunk, de csak én és főhadnagyom egy kis kocsin a legelői levő ezreddel Garaton át Kőhalomba. Garatnál csapataink a szemünk előtt fejlődtek rajvonalba, mert az oláhok megálltak és erős ellenállást fejtettek ki, de egy órai harc után visszaszorítottuk őket s igy szabad lett az ut Kőhalomig. A rajvonal Kőhalom előtt megállt pihenni, mi meg főhadnagyommal legelsőkul mentünk be Kőhalomba. Fegyvereink lövésre készen a kezünkben voltak, úgy mentünk egészen Tompa szol- gabiró lakásáig. Ez körülbelül a város közepén van. Egyetlen egy élő lényt nem láttunk. Mivel Kőhalom inkább német város elkezdtem németül kiáltozni: »Hahó! Senki sincs itthon? Ki a házakból! Itt a magyar katonaság!« Erre egymás után nyíltak ki az ablakok, kapuk, a holt város kezdett megelevenedni. Először olyan félve jöttek, nem akartak a szemüknek hinni, mintha álmodtak volna. Végre magukhoz tértek, ekkor meg örömükben majdnem széttéptek bennünket. Megöleltek, a ruháinkat csókolták, kezet akartak csókolni. Örömük leírhatatlan volt, pedig az oláh még alig volt túl a város másik végén, 1500 lépésre volt tőlünk. Mig mi itt együtt örültünk, tüzérségünk még mindig lőtte a tőlünk pár 100 lépésre eső dombot. A tüzérségünk akkor még 6-8 km-re volt Kőhalomtól. Okt. 7-én reggelig voltunk Kőhalomban. Itt is mindent tönkre tettek az oláhok. A jobb bútorokat elvitték, a többit összetörték. Három embert megöltek. 7-én Mádéfalván Alsórákoson át Ágostonfalváig nyomultunk előre. Főhadnagyommal ezentúl mindig a legelső csapattal mentem előre. Ágostonfalváról átmentünk Kő- peczre, de onnan viszszarendeltek bennünket Ágostonfalvára. Nem azért mintha baj lett volna Kőpeczen, hanem azért, mert a helyiség nem volt alkalmas. Kőpeczre hoztak 4 fekete kucsmás oláh lovas katonát. Ezeket Baróton csíptük meg. Nagyon élelmes emberek voltak ezek. A baróti szeszgyárban beültek a gyár elárusító helyiségébe és mérték a spirituszt pénzért az odavaló embereknek. Egy kőpeczi ember fölismeri az egyik oláhfogolyban a zsebórája tolvaját. Ez a gaz oláh elvette tegnap az én ezüst órámat, ilyen és ilyen. Megmotoztuk és tényleg nála volt. Egy másik ember meg magából kikelve mondja az előtte álló oláh fogolynak: »Ez a zsivány vitte el a búzámat, de kitiprom belőle.« 8-án Kőpeczen, Miklósváron, Nagyajtán, Bölönön át Hidvégre mentünk. A fogadtatások közül csak a nagyajtait említem, a többi helyeken is mindenütt lelkesen, meleg szívvel, meleg szeretettel fogadtak, de olyan lelkesedéssel mint Nagyajtán sehol. Amint I a sok lobogóval díszített diadalkapun áthaladtunk, a lovainkat megkoszorúzták, nekünk nagy nemzeti szinü szallaggal díszített virágcsokrokat adtak, enni, inni valót. Volt ének, imádkozás, ölelkezés, sirás. Sirtunk örömünkben, végig azon a hosszú falun. Az utcán térdepeltek az emberek, kezüket összekulcsolva égnek emelték, úgy áldották az Istent, hogy vége az oláh uralomnak. Bölönben is láttam egy nagyon szép és nagyon megható jelenetet. Jöttek a 82-sek. Ezek többnyire arra a vidékre valók. Volt köztük bölöni is. Amint keresztül masíroztak a falun, az egyik meglátja az utmellett állók között a feleségét, karján kis fiával, oda megy hozzá, megöleli mind a kettőt megcsókolja őket és újra visz- szaugrik a sorba és megy tovább. Nem megható jelenet ez ? Hidvégen is nagy örömmel fogadtak bennünket. Hidvégröl néztem és hallgattam a brassói csatát. A város égett, az ágyuk dörögtek, de borzasztóan dörögtek. Annak a nagy német ágyúzásnak a hatását láttuk másnap. 700 — 800 halott oláh feküdt a Szász- hermány és Brassó közt húzódó dombon. Folytatjuk. A Harangszó a táborban. Bojtos László tábori lelkésztől kaptunk egy levelet, amelyből közöljük a következőket: »Nagytiszteletü Szerkesztő ur 1 Kéréssel fordulok Nagytiszteletüségedhez. A »Harangszó«-nak 10 példányát kaptam eddig hetenként. Nem tudom leírni azt a határtalan örömöt, amely- lyel katonáink az újságot fogadták. Ez indít erre a kérésre: szíveskedjék Nagytiszteletüséged, ha lehetséges, minél több példányt küldeni. A ref. egyház »Ref. katonák lapja« cim alatt most indított meg egy lapot. Amennyiben hadosztályunknál már régtől fogva ref. táb. lelkész nincsen s igy a ref. katonáknak is én vagyok a lelkigondozója — a fenti lap sok példányát küldték címemre kiosztás végett. Most méginkább szeretném s úgy érzem nagyon szükséges is volna, hogy amikor a ref. katonáknak átadom a számukra küldött lapokat, ugyanakkor az én hívemnek is adhassak a mindig örömmel fogadott Harangszóból. Talán a Harangszó perselye megengedi, hogy legalább 100 példányt kapjak. Célomat nagyon szeretném elérni, Hogy azt megközelíthessem a mai nap folyamán postára adtam: 20 koronát. Imakönyvekkel bőven elláttam híveimet. Egy kis hazai hir, szivüket- lelküket felmelegitő olvasmány kellene nekik.« Elmaradott az a község, ahol nincs fogyasztási szövetkezet. A legjobb és legolcsóbb háztartási és gazdasági cikkek a HANGYA boltokban kaphatók. A HANGYA italai hamisítatlanok és kitűnő minőségűek. Amelyik községben fogyasztási szövetkezetét akarnak létesiteni, forduljanak a mozgalom kezdői tanácsért a HANGYA a Magyar Gazdaszövetség fogyasztási és értékesítő szövetkezetéhez Budapest, IX., Közraktár-utca 34. sz. (Saját székházában.) 118 A HANGYA kötelékébe jelenleg 1278 szövetkezet tartozik 60 millió K évi áruforgalommal.
