Harangszó, 1917

1917-02-18 / 8. szám

1917. február 18. HARANÜSZO 61 — Most jöjjön a tolvaj! Most hát jő kedvembe talál! — morogta,ha­raggal, gyűlölettel eltelve az egész világ iránt. Elővette zsebéből pipáját, a még most is fogai közt szorított szárára illesztette. Száraz körtefa kérget faragott apró szilánkokra, azzal tömte meg pipáját. Rágyújtott aztán, szívta mohón, elkeseredetten, össze­húzott szemöldökkel. De hiába, nem ízlett neki, lázas, szenvedélyes do­hányzási szomját nem oltotta el nikotintól mérgezett vére követelte az izgató, kábító dohány mérget. — Dűlj össze, kutya világ! — ordította tajtékzó dühvei. Földhöz csapta pipáját, aztán reá tiport. — Nesze, pusztulj te is !. . . Node megbánta mindjárt a pipa elleni merényletét, lehajolt érte ki­kaparta a földből. Szerencséjére nem tört teljesen össze, mert puha volt az agyag. Ellenben megátkozta ismét az egész világot, az eget megfenye­gette öklével, a földet pedig megrug­dosta. De miután senki nem követhet el büntetlenül gonoszságot, a meg­rugdosott föld azonnal megbünteté Vendelt. Ugyanis a csizmasarok megakadt rúgás közben egy kiálló gyökérben, mire úgy felbukfencezett Vendel, nagyot nyikkanva. hogy a lyukas csizmatalpát meglátta a ma­gasban fénylő teli hold. Az ég bün­tetése pedig azután következék, de várjunk csak sorára. Vendel nagy nyögések és pogány káromlások közt föltápászkodott a földről s ismét megfenyegette öklével az eget. — No, Vendel, mit kapkodsz az ég félé ? Vagy tán imádkozol ? — kérdé az előtte felbukkanó, rókalesre induló báró ur, vadász puskával a vállán. — Ippeg én imádkozom! Kihez?! Aki nincs ?! Vagy a pokolbéli ör­döghöz, aki van! ? — morogta Vendel sötét lélekkel. — No, no, pogány fickó, jól vi­gyázz a nyelvedre, még jobban az istentelen lelkedre, mert majd meg­mutatja az a sújtó kezét, akit meg­tagadtál ! — dorgálta a földesur, mely után eltűnt kutyájával az erdő homályában. Vendel még mindig azon helyben maradt, minden áron tolvajt akart ma fogni, akin kitölthetné rettenetes haragját. A vadkörtefa törzsének támasztva hátát, nézett merengve a homályba borult falura, miközben egyszercsak közelben hangzó hatal­mas puskadörrenés riasztotta fel. Az első lövést követte a második is, mely után pár perc múlva az erdő­szélből iramló szapora topogó lépé­sek zaja hallatszott feléje. Merően figyelt, nézett előre s ime a bokrok közül egy sántikáló sebzett róka bukkant elő, mely amint Vendel elé ért, elvágódott és kinyujtózkodott a gyepes földön, mintha teljesen kiadta volna a páráját. — Ejnye no, ez hát idehozta ne­kem a bundáját! — ugrott Vendel fürgén megifjodva a rókához, még a szűre is lecsúszott a válláról. — Dejszen jó helyre is hozta. Tom Istenem, ad ezért dohányt is a zsidó, amennyi csak kell. Gyere csak ko­mám, elrejtsünk mire gyün a méltó- ságos ur! Pár perc múlva eltűnt a róka. Vendel ismét a földig érő szűrébe burkolózva állt mereven a körtefa alatt, amint hangos dobogó léptekkel elébe érkezett a báró ur. — Nem láttál egy meglőtt rókát erre jönni ? — kérdezte az öreg ur izgatottan. — Nem én, méltóságos ur 1 Nem gyütt erre semmiféle róka, ha csak olyas kétlábú kukorica tolvaj róka nem, — füllentette Vendel. Ámde a báró ur kutyája gyanúsan szaglászta s ugrálta körül. — Dejszen erre jött, látnod kellett s tudnod kell, hogy hol van ? Nem vihette messzire a bestia az irháját, mert kétszer is rálőttem. — Színit se láttam, méltóságos ur! A báró urnák feltűnt a kutyája gyanús szimatolása. Erélyesen szólt az atyafira. — Ember, elő add azt a rókát, mert szomorú napod lesz! — Esk... — nyitotta Vendel szá­ját esküvésre, de nem fejezte be, szörnyű ordításba csapott át: Jaj, jaj, irgalmazz Istenem!... Belém harapott a gyalázatos böste fajzatja, pedig úgy tett, mintha megdöglött volna. A hosszú, kopott szűr abban a pillanatban lecsúszott Vendel válláról, lehullt a földre s ime a róka ösz- szekötött hátsó lábainál fogva nya­kába akasztva lógott fejjel lefelé a hátán. A világháború eseményei. A világot izgatottságban újból Wilson és Amerika tartják. S hozzá legizgatottabbak minden bizonnyal Wilson maga és az Egyesült Álla­mok. S nem minden ok nélkül. Az Egyesült Államokban a nyugtalanság egyre növekszik. Az amerikai keres­kedelmi forgalom megbénult. A hajó­tulajdonosok és hajóstársaságok nem tarthatják be a hajójáratokat, nem mernek hajókat küldeni a tengerre s általános az a vélemény, hogy ennek a helyzetnek a létrehozásában Wilsonnak nagy része van. A feszült­ség az Egyesült- Államok és Német­ország között növekszik, a háború már nem késhet sokáig, — mondják az angolok — s még csak az a kérdés vár eldöntésre, vájjon csatla- kozik-e az Unió az antanthoz, vagy pedig hagyományaihoz hiven önállóan fog-e háborút viselni. Az elsülyesztett California gőzös miatt az antant álfamai már a had­üzenetet remélték. Valószínű azonban, hogy az Egyesült Államok kormánya aligha tesz lépéseket a California ügyében, miután ezen a hajón ame­rikai állampolgár nem pusztult el. A délamerikai államok tudvalévőén nem követik Wilson állásfoglalását. Legutóbb a chiliéi kormány intézett tiltakozó jegyzéket Németországhoz, ebben kijelenti, hogy feritartja magá­nak a cselekvés szabadságát arra az esetre^ ha Chilié jogait megsértenék. A skandináv államok tiltakozó jegyzéke Németországhoz még nem készült el. A földközi-tengeren mindennemű hajóforgalom szünetel. Hollandia fel­függesztette az Atlanti Óceánon menő hajójáratait. Egy újabb jelentés sze­rint egy holland hajót el kellet sü- lyeszteni, mert tilos területen haladt át. Ezt az esetet élénken tárgyalja a holland sajtó és felszólítja a kormányt, hogy emeljen óvást ebben az ügyben. A tengeralattjáró harc nagyméretű sikereit már az angolok is kénytele­nek elismerni. Anglia már arra kényszerült, hogy újból szaporítsa a torpedózuzók számát és minden ke­reskedelmi hajót felfegyverezzen. Keleti arcvonal. A keleti arcvonal egész hosszában, a Fekete-tengertől a rigai öbölig a harci tevékenység egyáltalában nem nagy; a nagy hó és fagy miatt időn­kénti tüzérségi tüzből és kisebb csatározásokból állott. Mackensen tábornagy hadseregénél a tüzérségi tevékenység időközönként megélénkült, felderítő és portyázó különítményeink sikeresen oldották meg feladataikat. József királyi herceg arcvonalán az ellenség a Casinu völgyében né­hány századdal előnyomulást kísérelt meg, melyet azonnal visszavertünk.

Next

/
Thumbnails
Contents