Harangszó, 1917
1917-01-01 / 1. szám
6 HARANGSZÖ. 1917. január 1. Sárosy László azt sem tudja, hogyan került ki a vármegye-házról. Arca sugárzik, mint egy diadalmas hadvezéré. Fiatal lelkesedése csodálatos győzelmekről álmodozik. Nagynak, erősnek látja a maroknyi magyarságot, látja, hogy hogyan szabadul ki az oláh pénz és oláh földbirtok gyilkos öleléséből, hogyan gázol keresztül a rossz szokásokkal megrakott ostobaságokon. De csöndes titokban, — minek is tagadná, — lábai alatt látja Grünhut földbirtokost, meg különösen Vajda Iván mérnönöt, minden csatlósával egyben. Sőt egy meleg érzés hullám megint közelebb viszi Lonci nevét a szivéhez. Hirtelen megráz- kódik ! Nem, az lehetetlenség ! Az az oláh dal, az az oláh ének, az nem lehet színjáték! A délutánt együtt tölti Tömböly Pistával. Az is azt sem tudja, hova legyen a csodálkozástól, annyira másnak látja. — Sokszor eszembe jutsz, pajtás, ott tengődni, abban az elhagyott fészekben !. . . Krumplin élni, nyomorúságos fizetésen tengődni!. . . Sárosy László szeméből világit a lélek tüze. Fejét megrázza s erősen megszorítja barátja kezét: — Ha újra kezdhetném az életemet, megint itt kezdeném. Mert nincsen hatalmasabb dolog, mint magunkat elfelejtve,"'magunkat odaadva, a népért dolgozni! — Hálátlan,| veti oda Tömböly Pista. — Mindegy! Nem is kell a hála. — Megkövez, kiüldöz a faluból!... — Lehet, de megmarad a lélek munkája. Az elhintett mag kikel és szárba hajt. Én leszek-e az, ki árnyékában pihen, gyümölcsét élvezi, egészen mindegy! A lényeg az, hogy a mag kikel s a gyümölcs megérik!... Folytatjuk. Szerkesztő-változás. A »Harangszó« megalapítóját és eddigi szerkesztőjét a közbizalom nagyobb és fontosabb munkatérre: a dunántúli egyházkerület püspöki székébe hívta el. Kapi Béla neve ösz- szeforrott a »Harangszó« nevével. Olvasói, akik nemes irányú, nemes hangú írásaiból kezdedtől fogva annyi jóra való indítást és igaz gyönyörűséget merítettek, szives szeretettel, mély tisztelettel és a legmelegebb áldás ‘kívánással kisérik őt vezéri állásába. Ezt a szeretetet, tiszteletet és áldást bőségesen megérdemelte, mert nemcsak kiváló irói tehetségét, sok drága idejét áldozta evang. népünk irott szóval való nevelésére és szórakoztatására s az evangélikus öntudat és hitélet erősítésére, hanem — amit csak kevesen tudunk, — nagy anyagi áldozatot is hozott a lap kiadásával. Noha elég széles körben lett a Harangszó közkedvelt olvasmánya népünknek, a nyomda költségek . folytonos emelkedése mellett a rendkívül csekélyre szabott előfizetési dijak közelről sem tudták a kiadásokat fedezni. A lap szerkesztését és kiadását a mostani számmal abban a tudatban vesszük át, hogy ezt mint hézag pótló vállalatot még áldozatok árán is kötelességünk fentartani. Evang. népünket megfelelő lelki táplálék nélkül nem hagyhatjuk, annál kevésbé, mert népünk épen a lap eddigi tömeges rendelésével maga megmutatta, hogy az ilyen tápláléknak szükségét érzi. De meg egyházi életünkön is sok helyen megismerszik már a Harangszó ébresztő, erősítő, hitre nevelő hatása. Érezzük feladatunk nehézségét és felelősségét; de bízunk .Isten és hit- sorsosaink segítségében, hogy a lapot eddigi színvonalán megtarthatjuk annál inkább, mert az eddigi szerkesztőnek Ígéretére is támaszkodhatunk. Tanácsával, tollával, lelkének melegével lapunk mellett áll ezután is. A lap iránya nem változik. Jó barátja kiván lenni népünknek s buzgó munkása egyházunknak és hazánknak. Ez az évfolyam jubileumi évfolyam is akar lenni s amennyire lehet, minél több reformációra vonatkozó olvasmányt is közlünk. De liogy a várakozásnak minél jobban megfelelhessünk, bizalommal kérjük a lelkész testvérek tanítók és hivek, valamint az eddigi és újabb munkatársak szives támogatását. A gyülekezetek körében előforduló eseményekről is kérünk minél több ér- tesuést, hadd legyen lapunk a hivek között összekötő kapocs és hadd buz- duljunk fel kölcsönösen egymás hite és nemes példája által. Az előfizetési feltételek a régiek maradnak, vagyis csoportos küldéssel 3 kor., közvetlen küldéssel 3 kor. 60 fiillér. A szives megrendeléseket minél előbb kérjük a címlapon megjelölt helyre küldeni. 1917. január 1. Tisztelettel a »Harangszó« szerkesztői. A világháború eseményei. A lefolyt héten nagy és fontos események nem fordultak elő a harctéren. De annál meglepőbb dolgok tűntek fel a diplomácia mezején. A középponti hatalmak békeajánlata forrongásba hozta az antantbeliek táborát. Egész héten át tárgyalták többé-kevésbbé izgatott hangon a középpontiak humánus javaslatát. Elül jártak az ajánlat leszólásában Lloyd-George és Briand, példájukat ^ követte Sonnino. No, majd népeik máskép Ítélik meg a helyzetet s más- dép fogadják az emberszeretet karácsonyünnepi ajánlatát. Ennek előkészítésére szolgál Wilson amerikai elnöknek valamennyi hadviselő állam kormányához intézett s dec. 22-én közzétett békejegyzéke, mely kimondja, hogy »azok a feltételek, amelyekhez a hadviselők szükség szerint kénytelenek ragaszkodni, nem állanak oly távol egymástól, mint hisszük.« Wilson szerint a béke már közel van, csak hadd induljon meg az előzetes tárgyalás. Az alkudozások ez érdekfeszitő tusájában mondott le Burián báró külügyminiszteri állásáról s foglalta el megüresedett helyét volt bukaresti követünk, Czernin Gróf. Burián bárót • a király közös pénzügzminiszterré nevezte ki. Az oláhországi, harcok. Romániában a harctérnek különös újdonsága nincs. Csapataink akadály nélkül haladnak előre, az egyik orosz lap szerint a »gyorsvonattempójában.« Az oláhok sorra feladják megerősített állásaikat s menekülve vonulnak vissza. Az oroszok itt-ott, főképpen a Dobrudzsában segítik őket, de minden eredmény nélkül. Mackensen egyik serege a hét elején átlépte a Buzeu folyót, a másik, a dunai hadsereg, északkeleti irányban haladt ^ előre. A visszavonuló orosz-román csapatok egy része Mackensen két serege és a Duna közé szorult s onnan csak nagy veszteség árán szabadulhatott s folytathatta visszavonulását. Falkenhayn hadserege Bra- ila felé nyomult, hogy útját állja a visszavonuló orosz erőknek, melyek a román hadak visszahúzódásánál segédkeztek. Az oroszok támadólag nem igen léptek fel. Offenzivájuk csak tehermentesítő offenziva akart lenni. A mi gyors előnyomulásunkkal szemben a románok és oroszok még gyorsabban vonultak vissza. Küencszáz orosz
